Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-17 / 11. szám

Az eddigiekből, úgy hiszem, természetszerűleg következik, hogy kívánatos, sőt szükséges volna egyházi szervezetünket egy oly közeggel kiegészíteni, mely a felsorolt bajok orvoslását eszközölje. A zsinati előmunkálatok elkészítésével megbízott választmány ez irányban javaslatot is tesz, megyei és kerületi egyháztanács (presbyterium) szervezését indítványozván. Az egyháztanács elnökei — e javaslat szerint — a közgyűlés elnökei, hivatalból tagjai az egyház állandó érdekeinek s ügyeinek (jegyzők, tan- pénzügy stb.) képviselői, választott tagjai pedig a közgyűlés részéről bizonyos időre megbízást nyert bizalmi férfiak, egyháziak és világiak a paritás elve szerint. E közeg hajtaná végre első sorban a közgyűlési határozatokat, gyakorolná a felügyeletet, végezné a többi közegekkel egyetértőleg a közigazgatás teendőit, teljesítené az ellenőrködést az alantas orgánumok felett, előkészítené a közgyűlés elé terjesztendő ügyeket, melyekre nézve jelentését az összes ügyiratokkal együtt a közgyűlésnek határozathozatal végett rendelkezésére bocsátja, egyes tagjai a közgyűlésen az előadó kötelességét teljesítvén. Én ez új kormányközeget szívem mélyéből üdvözlöm. Meggyőződésem, hogy ez úton a végrehajtást gyorsítani, az ellenőrzést élesbíteni, a közgyűlési tárgyalást egyszerűsíteni lehetne. Dolga akadna quantum satis, de — s ez a főkérdés — nem oly intézkedés életbeléptetéséről van-e szó, mely ellenkezik autonom kormányzatunk alapelveivel? Bizonyos tekintetben, ez tagadhatatlan, a centralisatió elve nyer ebben kifejezést. De egység, bizonyos mérvű centra- i lisatió nélkül, contradictio in adjecto. Hisz közgyűléseink s a zsinat is az ily értelemben vett centralisatió elvének kifejezői. Veszélytől az ügyek, a kormányzás ily módon való összpontosítása mellett, alig kell tartani. Hisz ez új közeg is a népképviseletnek volna kifolyása; mandatuma csak néhány évre terjedne, a személyes felelősség elvét lehetne és kellene érvé- ; nyesíteni, a közgyűlésnek megmaradna eddigi jogköre, legfeljebb bizonyos, a közgyűlés által meghatározandó határokon belül nyerne intézkedési jogot, ismétlem, a személyes felelősség terhe alatt. De nem lesz-e ez valami idegen, egyházi organismusunukkal szervi kapcsolatba nem hozható új intézmény ? holt tagja a szervezetnek, mely elfoglalja, de be nem tölti helyét, gátolva az élő szomszédtagokat szabályszerű működésökben ? vagy nem fejlődik-e majd oly praepon- j deráló szervvé, melynek súlya bénitólag hat majd a többi tagokra? Alig hiszem; sőt nézetem szerint a .következetesség is megkívánja, hogy ezen, vagy ehhez hasonló közeget életbeléptessünk. Tagadhatatlan, hogy magyar evang. luth. egyházunkban a kormányzat súlypontja a közgyűlésen nyugszik. De egy nagy testületet illethet ugyan a határozathozatal joga — s ezt csorbítani nem is szabad — de alig a tárgyalást előkészítő intézkedés, még kevésb a határozatok végrehajtásának, a z ellenőrzésnekés felügyeletnek kötelessége. Ott van a gyülekezeti közgyűlés mellett apresbyterium. Kevésbbé, fontos a megyei és kerületi egyházkormányzat mint a gyülekezeti ? A javaslatba hozott megyei s kerületi egyháztanács megfelel a gyülekezeti presbyteriumnak; szervezésével csak a zsinatpresbyteri elvet emeljük érvényre, csak a következetesség elvét valósítjuk meg, midőn ezzel szervezetünket kiegészítjük. Nem is tartok attól, hogy valaki ezen javaslatban akár a radicalismus. akár a centralisaló absolutismus nyomára akadna. Hisz nem is mondható ez indítvány «új»-nak. Az 1791-ki zsinat egyházmegyei s egyházkerületi «consistorium»-ok szervezését tartotta szükségesnek (1. a 9—12 s a 15 — 18 kánonokat!), melyeknek főfeladatául az alsóbb közegek ellenőrzését tűzte ki. Az 1848 előtti időben nálunk, dunántul, u. n. «Kis kerületi gyűlések»-et tartottak. Mind ez bizonyságot tesz arról, hogy a közgyűlés elé terjesztendő ügyek előkészítése, a végrehajtás, az ellenőrzés, a felügyelet íontos kötelességének teljesítése tekintetében érezték a hiányt, melyet pótolni van hivatva a javaslatba hozott egyháztanács. Sopron. Poszvék Sándor. ISKOLAÜGY. Tanárképzés és tanárválasztás. (Folytatás <L*> vege.) Talán keményebb színeket használtam, mint a milyen protestáns ember ajkáról várható. De meg akartam mutatni, hogy az érdemnek két oldala van, és azt, hogy a végletek közt járva, a helyes utat nem találhatjuk meg. Áz a meggyőződésem, hogy iskoláink emelkedésének első és feltétlenül szükséges kelléke a beismerés. Nagy szavakat hangoztatni, kemény vádakat kimondani, könnyű dolog, de célhoz nem segít. Az önérzetes munka, a haladásra való tevékeny buzgalom az, a mi a hibák megjavítására és a tökéletesedés útjára vezet bennünket. Tehát nincsenek protestáns szellemű tanáraink! Én nem tudom elgondolni, mivel érdemelhették meg a prot. iskolák tanárai e kemény vádakat. Ha meggyőződéssel protestánsoknak vallják magukat; ha tanításukban a keresztyén erkölcs alapján állanak; ha az istentisztelet hallgatásában az ifjúságnak példát nyújtanak; ha a prot. nevelés ügyének szentelik egész életüket; ha a vallás-21*