Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-10 / 10. szám
297 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 298 kellene ismételnem. Ez az a kormányközeg, mely természetszerű fejlődés útján jővén létre, codificátió alakjában mindeddig szabályozást nem nyert, tisztán a szokásjogon nyugszik, s azért annyi támadásnak is van kitéve. Másfelől ennek fejlődése a kerületeknek a legközelebbi két évtizedben történt fejlődésével lépést nem tartott. Míg az egyházkerületek szervezkedtek s a szervezet alapelveit rendszereikben határozott alakban ki is fejezték, az egyetemes gyűlés, tekintve jogkörét s ügyrendjét, kizárólag a gyakorlatra támaszkodik. A kerületek annyi képviselőt küldenek, a hányat küldeni akarnak, a szavazás pedig történik kerületenkint a paritás elve alapján. S mi ennek következménye? Az, hogy — ha két kerület igennel, a másik két kerület pedig nemmel szavaz — a szóban forgó ügynek megoldása, legyen bár még oly fontos s még oly sürgős, lehetetlenné válik. Minő viszszásságokat szülhet az, hogy a népképviselet elve a legfelsőbb forumon következetes érvényt nem nyer, annak illusztrálása végett említek egy példát. Ha az 597,512 lelket és 378 anyagyülekezetet képviselő bányai és dunántúli kerület valamely indítvány mellett, a 3 13,853 lelket s 232 anyagyülekezetet képviselő dunáninneni s tiszai kerület pedig a napirenden levő javaslat ellen szavaz, az indítvány megbukott, dacára annak, hogy a többség pártolta. Más szóval: az egyház összhiveinek 35%-j^ határoz, a többséget képviselő 65%-nak akarata pedig tekintetbe nem vétetik; vagy a gyülekezetek 38%-ának opposítiója a 61%-nyi többség javaslatának határozati erőre való elmélkedését lehetetlené teszi. Következetlen is ez az eljárás. Az egyetemes felügyelőt megválasztják a szavazó anyagyülekezetek, minden egyéb fontos ügy kerületenkinti szavazással döntetik el. Ennek az abnormitásnak véget kell venni. Szükséges, hogy törvényileg meghatároztassék a küldöttek számának alapja, mely nézetem szerint, megint nem lehet más, mint a gyülekezetek száma. Ha p. o. a fenti módozatot követve, 30 —30 anyagyülekezet egy világi, s egy egyházi képviselőt nyerne, esnék: a tis/ai kerületre 133: 30 = 4 maradék 13 10 képviselő a dimáninnenire. 99: 30 = 3 s> 9 6 » a dunántúlira . . 163: 30 = 5 » 13 12 » a bányaira. . , , 215: 30 = 7 » 5 14 » ehhez járul 4 püspök, 5 felügyelő, 4 tanodai képviselő 13 » összesen 55 képviselő. Ez alapon kellene a kerületek s egyházmegyei közgyűlések tagjainak számát is meghatározni, s mindenütt a képviselők szerinti szavazást életbeléptetni, a népképviselet elvét az alsóbb forumtói a legfelsőbb fórumig következetesen érvényesítvén. Kimondandónak vélném azt is, hogy közigazgatási tekintetben az egyetemes gyűlés képezi a legfelső forumot, ez van hivatva arra is, hogy az összegyházat az államhatalommal s a többi felekezetekkel szemben képviselje mind azon ügyekben, melyek az egyes egyházkerületeket egyaránt érdeklik. Hogy a perrendtartás is zsinati szabályozást igényel, annak megokolása végett csak a jelen gyakorlatra kell hivatkoznom. Van egyetemes törvényszékünk, de nem lévén egyetemes perrendtartásunk, megtörténhetik, hogy az egyetemes törvényszék alaki hibák miatt visszautasít oly pert, melynek elbírálásánál az alsóbb íokú törvényszék, az illető kerületi perrendtartás értelmében, egészen correct eljárást követett. Az egyetemes törvényszék bírái, nem lévén egyetemes perrendtartás, sokkal jobban érvényesíthetik egyéni felfogásukat, mint az alsóbb törvényszék tagjai, kik bírói működésükben a kerületi perrendtartásokban foglalt alakiságok megtartására s csakis ezek megtartására vannak kötelezve. A közös felső fórum bírói gyakorlata feltételezi az alsóbb forumok egyöntetű eljárását. A mostani állapot tarhatatlan. Hogy az igazságszolgáltatás terén ez abnormítás nem okozott eddig zavarokat, azt csak a bírói kar belátásának, erkölcsi minőségének köszönhetjük, mely a felmerülő ellentéteket egyénisége hatalmával egyenlítette ki. De ez nem jogosít fel arra,, hogy e fontos ügy továbbra is megoldatlan maradjon. Sopron. Poszvék Sándor. ISKOLAÜGY, Tanárképzés és tanárválasztás. Nem mondok vele új dolgot, hogy első sorban a tanár személyiségétől, szakképzettségétől, tárgya iránt való lelkesedésétől, munkakedvétől, önérzetes komolyságától jellemének nyomán önkénytélenül támadt tekintélyétől, a társadalomban való fellépésétől függ tanításának és nevelésének eredménye. O a serdülő nemzedék pél• dája; tőle tanul szorgalmat és lelkiismeretességet, ismeretet és erkölcsiséget. Hivatásának teljesítésével áll és esik az iskola tekintélye, a növendékek értelmisége, képzettsége és hasznavehetősége. Ezért tartotta az oktatás-ügyi kormány első kötelességei egyikének, hogy a tanárképzést rendezze, és tanárait képzettségük és mun-1 kakedvük szerint megválogassa. Ezért emelkednek újab: ban lelkes buzdítások, hogy a prot. iskolák számára felekezeti tanárképző szerveztessék. A tervet minden prot. ember csak örömmel üdvözölheti, s ennyiben magam is örömmel olvastam Schneller Istvánnak ezen Lap novemberi számaiban közzétett lelkes sorait, melyek ily tanárképző érdekében buzgólkodnak. De csak a terv maga az, a mit e nagy melegséggel írott sorokban helyeselhetek; indokolása és kissé elfogult gondolat-munete, véleményem szerint, nem állja meg az objectiv kritikát.
