Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

gatási hatóság azonnal küldje meg a térít— vényt a beszolgáltatott másodpéldányokról. 7. Ugyanott a 8. pont alatt indítványoztatván, hogy egyházi főhatóságunk eszközölje ki, hogy a lelkészi, tanítói és egyházi földek adója után — akár üti meg ennek kétszerese a kivánt öszszeget, akár nem — a zsinati törvény 28. §. 9. pontja és a 29. §-a alapján a lelkész a községi képviselő testületnek, mint az egyház képviselője, nem választás útján, hanem hivatalból tagja legyen ; mivel ez indítvány az illető országos törvény rendelkezésével ellentétben áll, a napirendről levétetik. 8. Ugyanott a 9. pont alatt kérdésbe tétetvén, mi a teendő, ha a lelkész által hivatalosan megidézett felek, csupa dacból meg nem jelennek; vagy, ha megjelennek, nem tetsző intésben vagy dorgálásban részesíttetvén, a lelkészszel szemben illetlenül vagy sértőleg viselkednek ? Értekezletünk felelete az, hogy e tekintetben ugy egyházi, mint polgári törvényeink kellőleg intézkednek; azonban ily eseteknél a pastoralis prudentia adhatja a legjobb tanácsot. 9. A mátyusvidéki íiókértekezlet jegyzőkönyvének 5. pontja alatt a következő kérdés foglaltatik : Vadházasságban élő férj egy özvegy nővel házasságtörést követ-e el ? és a törvényes nő elhunytával a férj egybeadható-e azon nővel, kivel vadházassága alatt gyermeket nemzett. A kérdés első részére értekezletünk igennel felel, a második részre nézve pedig azon véleményben van, hogy mivel a házasságtörés mind a kánonjog, mind a józsefi rendelet szerint csak az esetben házasságbontó akadály, ha az illetékes hatóság által itéletileg kimondatott: a kérdéses esetnél az illető özvegy férj csak azon esetben nem veheti el törvényesen ágyasát, ha előzőleg a házasságtörésért büntetve lett volna. A vadházasságból, illetve házasságtörésből született gyermek azonban az esetleges utóházasság által nem törvényesíthető. 10. Szekeres Mihály esperes előadja, hogy a naponként szaporodó, apácák által vezetett római katholikus nőneveldék által a protestantismus érdeke rendkívül veszélyeztetve van, amennyiben a vagyonosabb protestáns családok, világiak és lelkészek egyaránt, leányaikat az apáca zárdákba adják, protestáns nőnevelő-intézetek hiányában, nevelésre, hol aztán az illető protestáns növendékek legtöbb esetben róni. katholikus eszmékkel inficiáltatnak s ekkép valódi jó protestáns családanyák nem lehetnek, minélfogva nagyon eljöttnek látja az időt, hogy e kérdés nemcsak komoly megfontolás, tárgyává tétetnék, hanem a tettek mezejére lépve egy kerületi nőnevelő-intézet felállításáról gondoskodnánk. Miután ez igen fontos kérdéshez többen hozzászóllottak, mely felszólalások közül emlékezetnek okáért külön kiemeljük Czibor Józsefneszmélyi lelkészét, ki bár családtalan ember, a felállítandó kerületi nőnevelde részére míg él, évenkint 25 = huszonöt o. é. forintot ajánlott; valamint Nagy Gedeon esperesét, ki azt hozta emlékezetbe, hogy Nagy József debreceni lelkész egy Losoncon, tehát kerületünkben felállítandó protestáns leánynöveldére 18,000 forint alapítványt tett: értekezletünk teljesen áthatva lévén ez égető kérdésnek nagy fontosságától, melegen ajánlja azt a főt. kerületi közgyűlés figyelmébe. 11. Elnöklő főjegyző előadván, hogy mindez ideig semmi intézkedés sem történt a kerületi lelkészértekezletek jegyzőkönyveinek megőrzésére és közzétételére nézve, ami pedig több tekintetből felettébb kívánatos lenne, a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés felkéretik : méltóztassék elrendelni a kerületi lelkészértekezletek jegyzőkönyvének kinyomatását, melyet aztán minden lelkipásztor köteles legyen megszerezni. 12. Elnök köszönetét fejezvén ki az egybegyűlt tagok előtt meleg érdeklődésükért, egyszersmind azon reményének adván kifejezést, hogy ezentúl az összes egyházmegyék lelkészi értekezletei összeköttetésbe fognak lépni közértekezletünkkel, illetve tudósítani fogják ezt a körükben felmerült mozgalmakról : az értekezletet befejezettnek nyilvánította. Közli: Révész Kálmán. KÜLFÖLD. A spanyolországi misszió köréből. A «Blátter aus Spanien» legújabb száma, miként azoknak mindenike, Fliedner Frigyes, madridi lelkész és misszionárius tollából került ki és ez alkalommal házi gazdasággal kezdi elmés közleményeit. Szól a kenyérről, melylyel a madridi misszió árvaházi és iskolai 70 növendékét el kell látnia. És a missziót segélyező continentális államok tagjai bizonyára jó szemmel nézhetik, hogy Fliedner a kenyér dolgát házilag kezelteti. Azt tartja ugyanis Fliedner, hogy a molnárok és sütők nem hiába állnak azon hirben, hogy mesterségük után nem kis hasznot húznak. Ki is számította, hogy ha «Paz» (béke-lak) nevű nyári telepükön, mely Eskoriál városában létezik s hova, mint hegyes vidékre a növendékek nyáron költöznek, maga sütteti a kenyeret, leszámítva az összes költségeket, naponta két-három sőt több franknyi megtakarítást nyer. Valamint hogy akkor, mikor majd saját termésű és őrlésű gabonát fog feldolgoztathatni, e nyeremény még inkább fog fokozódni. Elmondja, miként lisztjök Valladolidból, Castilia tartomány fővárosából érkezik Eskoriál vasúti állomására ; Eskoriál már a romaiak idejében is nagy gabonatárnak líírében állott. «Paz»-ban a kertészszel, ki egyszersmind sütő is, sütteti a kenyeret, melynek nagyobb része .hetenként háromszor délfelé, Madridba küldetik, hol a vasúttól a nagyobb árvafiúk, zsákokban hátukon viszik a kenyereket intézeteikbe. Ez utóbbi hazaszállítást Fliedner nevelési szempontból végezteti a fiúkkal. Ezzel akarja a spanyoloknak velők született büszkeségét (mely sokszor gőgnek is beillik), annak nemes mértékére leszállítani s velők megértetni azt, hogy a munka nem szégyen, de inkább egyetemes kötelezettség. Mert a spanyol mind «Caballerocc-nak, lovagnak tekinti magát, pedig a misszió körében a büszke spanyolnak épen úgy nem vehetni hasznát, miként Krisztus nem használhat közülünk egyiket sem, míg nem alázatos szívvel keresi az üdvöt. A spanyolnak e szerint attól kell tanulnia, ki eljött, nem hogy őt szolgálják, hanem hogy önmaga szolgáljon másoknak. Egyik portásával hozatott az ev. kórház számára egy vaságyat s ágyneműt s félúton találkozva vele, látja Fliedner, hogy ez csupán a vaságyat cipeli és értésére adja, hogy a derekaljat hozassa el az ur hordárral, mert az nem hozzá illő munka. Fliedner elbocsáthatta volna iS*