Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

kilépett gyermeknek tovább is kedves olvasókönyve marad, mert bennök örök igazságokat fog találni felnőtt korában is. Ezért van, hogy népünknek — hol e könyvek az iskolás gyermekek útján ismeretesek — kedves családi olvasó könyvei lettek s náluk ezen méltán kiérdemelt epithetont kapták: «Kapi-féle jó könyvek.)) Vajha minden evang. lelkész és tanító megismerkednék e kitűnő könyvekkel, s minden iskolákban elfogadottak lennének, akkor iskoláink visszanyernék egykori protestáns jellegüket s kitűnőségüket! Szűcs Imre, ev. tanító. Zala-Szentgrót. BELFOLD. Dunántúli speciálítások. — Az 1888-diki kerületi jegyzőkönyv. — Hosszas várakozás után végre megjelent a dunántúli egyházkerület jegyzőkönyve (E cikk januárban Íratott, tárgyhalmaz miatt késett. Szerk.) Fokozódó érdeklődéssel vártuk, és annál fájdalmasabban érezzük most, hogy csalódtunk. Nem akarunk sérteni senkit; távol áll tőlünk még csak gondolata is annak, hogy egy erkölcsi testület intézkedéseit gáncsoljuk; de lehetetlen, hogy el ne mondjuk benyomásainkat a dunántúli ref. egyházkerület 1888. évi jegyzőkönyvében foglaltakról. Mindenek előtt konstatálni kívánjuk, hogy a jegyzőkönyv most sem jelent meg rendes időre; s nagyon hézagosan van szerkesztve. Mindjárt a hatodik lapon azt olvassuk, hogy «a bölcsészet-neveléstani tanszékre a szavazatok beszedése és megszámlálása végett kiküldött bizottság beadván jelentését, kitűnt, miszerint 38 szavazat adatott be.» A rendkívüli közgyűlésre megjelenteket pedig, ha összeolvasom, látom, hog}r

35 szavazó tag volt az dnökkel együtt; tehát vagy többen jelentek meg, vagy három tag kétszer szavazott, de az bizonyos, hogy jegyzőkönyv nem stimmol. A 11. lapon érdekes dolgot olvasunk. ((Pereszlényi János kerületi jegyző úr szembetegsége folytán (talán miatt?) jelen gyűlés tartamára a jegyzői toll vezetése alól felmentetett.)) Tudtunkkal a jegyző úr lapot is szerkeszt, s most a jegyzőkönyv megmagyarázza, miért van az tele nyomda hibákkal. A jegyzőkönyvből Pap Gábor püspöki jelentése 37 lapot tölt be. Nagy gonddal, lángoló egyházszeretettel van tele minden sora, mely míg egyrészről a kerület egyházi életének hű képét rajzolja, addig másfelől egyetemes egyháztársadalmi kérdéseket is felölel, minők a nőnöveldék felállítása, az ultramontanismus ellen való szakadatlan küzdelem, a misszió ügy stb. Csak azt sajnáljuk, hogy a barsi egyházmegye visitátiójáról egy rövid általános áttekintést nyújt csak a jelentés, és mivel tudtunkkal erről egy Napló is szerkesztetett, annak a jövő évi jegyzőkönyvbe való felvételét, vagy külön füzetben való kiadását tisztelettel indítványozzuk. A jegyzőkönyv 58. lapján olvassuk: «Tanügyi bizottsági elnök beterjeszti. ... C) a tatai egyházmegye által beadott tanítóválasztási szabályzatra beérkezett egyházmegyei véleményeket...» ; de azután ezeket, vagy ezeknek összegezését, szóval a kerület által megállapított tanítóválasztási keresem. Tehát 'zatot a a jegyzőkönyv Közalapért 53 egyház és Kérnek összesen 32,902. frt jegyzőkönyvben hiába itt is rosszúl stimmol. 14 lelkész folyamodik, segélyt. Egyházmegyék ajánlanak 24,936 frt. Az egyházkerület ajánl 21,000 frtot. Fájdalom, hogy ilyen sok szegény egyházunk van, de mikor látjuk már be azt, hogy ily tömeges kérvényezéssel soha célhoz nem érünk? Mert így a konvent csak a pillanatnyi nyomort enyhítheti, minden kérvényezőnek juttat valamit, holott — ha várni tudnánk — lassanként minden segélyre szoruló egyházon gyökeresen lehetne segíteni. Dunántúl van egyházkerületi lelkészi gyámolda is. Mint a jegyzőkönyvből látjuk, 85 özvegy lelkészné van a kerületben, akik összesen 2135 frt 85 krral segélyeztettek; tehát átlag 25 forinttal egy-egy. Ez ugyan nagyon csekély alamizsna, de úgy tudjuk, hogy a gyámolda még csak néhány éves és kivétel nélkül gyámolítja a régi özvegyeket is, kiknek férjei semmit sem fizettek bele, ami valódi keresztyéni szeretetre vall. 1887. év végén 11,587 frt 85 kr volt a gyámolda tőkéje, a mi évenkint 1000—1500 forinttal szaporodni szokott, részint a Baldácsy-alapítvány ból és az államsegélyből levont összegekkel, részint a lelkészek évi adományából, mely kivétel nélkül mindenkire nézve négy forint. Itt is van egy megjegyezésünk. Az egyes pénztárak vagyoni állásának kimutatásánál a pénztárnok 11,587 85 krt mutat lelkészi gyámoldai tőkéül, a számvevők pedig 16,874. fit 1 krajcárt. Mármost melyik az igaz? Mert azért e két kimutatás végösszegéül mind a pénztárnoknál, mind a számvevőknél 124,718 forint a dunántúli egyházkerület vagyoni állománya. Még néhány hibájára kivánok rámutatni a jegyzőkönyvnek. A 23. pont alatt olvastam a ((Baldácsy-alapítvány)) segély osztó bizottságának jelentését, mely bizottság ezen alapból 700 forintot feloszt az egyházmegyék között, holott a jegvzőkönyv 92. pontjában vétetett számba a kiosztás alá eshető összeg, s abban van megállapítva az, hogy «pusztuló egyházak segélyezésére)) adatik 700 forint. Tehát ennek a 92-dik jegyzőkönyvi pontnak vagy a 23. előtt volna a helye, vagy pedig a 23. pontnak a 92. után, mivel a consequentia is így kivánja. A traktusok által beadott véleményeket nem hitelesen összesíti a jegyzőkönyv. Határozottan emlékezem rá, hogy a veszprémi egyházmegye közgyűléséről referálván Thúry Etele atyánkfia, lelkesedéssel hozta fel a Dunántúli «Prot. Közlöny»-ben, hogy a közalapból való segélyezés módozataira nézve Szász Domokos erdélyi püspök indítványát tette magáévá az egyházmegye. Most meg a dunántúli jegyzőkönyv 46. pontjában azt olvasom, hogy a veszprémi is Fejes módosításával fogadja el. Melyik már most itt is az igaz? Azt sejtem, hogy megint nem stimmol jól a jegyzőkönyv. Végezetre jónak látom néhány kérdés szellőztetését. Püspök urunknak számtalan hivatalos utat kell tenni egy éven keresztül. Főiskolai vizsgák, kerületi gyűlés, Baldácsy bizottság, stb. a hol mindenütt jelen kell lennie. Nem célra vezetőbb lenne-e, ha az egyházkerület egy állandó összegben adná évről-évre egy cím alatt — pl. utazási-átalány — ezt ki, mint így a hogyan most krajcároskodik ezzel, minden pénztárnál? A mult évi hivatalból tett utázások 297 frt 44 krt tesznek ki három pénztárnál; adjunk e helyett egyből pl. 400 frtot; s ezt állandósítjuk. Az 1887. évi konvent 500 forintjába került a kerületnek. Ez is szép summa.