Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

S a zsinat ez elvnek az egyetemes konventről és a zsinatról szóló fejezetekben adott is olyan-amilyen megvalósítást. Olyan amilyen megvalósítást mondjuk, mert amint a zsinati törvény a konvent és zsinat hatáskörét s azoknak az egyházkerületekhez való viszonyát megszabja, másfelől pedig amint a kerületek autonómiáját túlságos mértékben fenntartja, nem tekinthetjük a nevezett alkotmányos intézményeket az egység valódi kifejezőinek. Itt lehet igazán sajnálnunk, hogy a történeti traditiók túlságos mértékben dominálták a kedélyeket, s emiatt »az egyház kerületeknek századokon át kifejlett és üdvösnek bizonyult intézményei és autonom jogai« kelleténél több kíméletben részesültek. Tény, hogy a kerületek a maguk körében célszerűen kormányozták s kormányozzák a területükön fekvő egyházakat s eléggé őrködtek egyházunk jogai felett, s intézményeik is a századok folyamán eléggé megszilárdultak ; de nem lett volna szabad feledni, hogy autonómiájuk csak azért fejlődött oly magas fokra, mert a magasabb egység hiánya arra kényszerítette őket, hogy egymástól függetlenül szervezkedjenek, s mintegy tartományi egyházakká alakuljanak, s a maguk körében teremtsenek egységet, a melynek természetesen nem lehetett más kifejezője, mint a kerületi közgyűlés, mely a dolog természete szerint mind azon jogokat élvezte, amelyekre az egység orgánumának szüksége van. S nem lett volna szabad feledni, hogy egy magasabb egységgé társulásnál mindegyik tagnak fel kell adni valamit a maga jogaiból, mert különben a célba vett egység csak illusorius. Mindennek dacára kerületeteink oly széles körű autonomiát gyakorolnak, amilyennek egykor volt, de ma már nincs értelme. Egy nem őket illető jogról már szállottunk az egyház és állam közötti viszony tárgyalásánál, ahol láttuk, hogy a kerület époly állást foglal el az állammal szemben, mint a konvent; hasonló joggal intéz feliratokat az államkormányhoz még az egyetemes egyházat illető kérdésekben is, holott ez csak a konventnek lehet joga és kötelessége. Részletekbe menve már magának a »konvent«-nek meghatározása a törvényben olyan, amely épen nem alkalmas arra, hogy a konventet az egység méltó kifejezőjévé és a kerületek felett álló hatósággá emelje. Azt mondja nevezetesen az 55. §. : »Az egyetemes konvent a magyar ref. egyházat egyetemesen érdeklő ügyek elintézésére hivatott testület.cc Mennyivel más meghatározás ez, mint például, az egyházkerületé, melyben ki van fejezve, hogy az »az egyházi közigazgatás, kormányzás és rendtartás céljából« alakult felsőbb hatóság! Miért nem ez a konvent is, miért csak testület s nem is kormányzó és rendtartó, hanem csak intéző testület? Hisz a gépezet fokain felebb emelkedve természetszerűleg »felsőbb hatóságot« kellene találnunk, mely hivatva van számos ügyet kezdeményezni, azokat rendelet alakjában az alsóbb hatóságoknak végrehajtás végett leküldeni; hivatva volna az egyházkerületek felett felügyeletet gyakorolni s az összes kerületeket érdeklő ügyekben szabályrendeleteket alkotni stb. egyszóval gyakorolnia kellene mindazon jogokat, melyek egy valódi felsőbb, sőt zsinat együtt nem léte esetén, legfelső hatóságot méltán megillethetnek. Én úgy óhajtanám tekinteni egyetemes konventünket, mint a magyar ref. egyház minisztériumát, mely legfelső fokon őrködik a kormányzó gépezet minden mozdulata felett, benne egyesül annak minden szála; épen ezért jogában kellene állani jelentéseket kívánni az egyházkerületektől s nemcsak azon dolgokról szerezni tudomást, amelyeket az »egyházkerületek hozzá együttesen vagy külön fölterjesztenek;« mely határozat egészen az egyházkerületekre bízza annak megállapítását, hogy mely esetben forduljanak az egyetemes konventhez; de a koúventnek nincs joga esetleg valamely ügyet a kerületek feltet]esztése nélkül tárgyalás alá venni. Szerintem a Zsinati törvények magyarázása is a konventet illetné, nem a zsinatot, épúgy, mint az országos törvények magyarázása nem az országgyűlésnek, hanem a minisztériumoknak feladata s épenúgy, mint az országos kormányzatban a minisztereknek, úgy itt is a konventnek kellene jogában állani elsőfokon szabály rendeleteket alkotni minden oly ügyben, mely az egész magyar ref. egyházat érdekli; a kerületek pedig csak a zsinati törvény és a konvent rendeleteinek körén belül gyakorolhatnának statutum alkotási jogot és csak a maguk legsajátabb belügyeikben, amelyek más kerületekéivel semmi összefüggésben nem állanak. De mihelyt olyan természetű ügy merül fel, mely bár eddig a kerületek jogkörébe tartozott, de érdekli a többi kerületet is, arra nézve azonnal meg kell szűnni a kerületek intézkedési jogának, mert az már a konvent körébe tartozik. Ilyenekül tekintem én a többek között a lelkészi vizsgálatokra, minősítésekre vonatkozó szabályokat, valamint az összes egyházkerületi egyházi és iskolai alapítványok és közpénzek kezelésére való felügyelet stb. Hogy különösen az elül említettek valóban érdeklik az egyetemes egyházat, az kitűnik azon számtalan méltatlanságból és visszásságból, mely a más kerületekből pályázók minősítésénél előfordul, s melynek oka egyedül a kerületek eltérő intézkedése. Továbbá lehetnek s vannak is oly ügyek, amelyek sürgős elintézést kívánnak, de a zsinat számára vannak fenntartva, ezekre nézve is jogában kellene állani a konventnek, hogy a zsinat utólagos jóváhagyása reményében intézkedjék. Mindebből azonban alig van meg valami! Önállólag csak az egyetemes egyház tulajdonát képező alapítványok és közpénzek kezelését vezeti; az egyházkerületek felett csak a tanügy terén gyakorol oly felvigyázatot, milyennel a közigazgatás minden ágában bírnia kellene, de amelyek közül csak azon egyes esetek tartoznak hatáskörébe, amelyeket a kerületek oda adni akarnak. Ily megszorítás mellett a konvent alig több, mint ^barátságos értekezlet,« amilyen volt 188 '/a előtt; az egyedüli szerencse az, hogy bár megcsonkított alakban és körülnyirbált jogkörrel, de mégis be van illesztve az alkotmány gépezetbe, s bizonyosan el fog jönni az az idő, amikor megnyeri mindazon jogokat, amelyek a dolog természete szerint megilletnék, s lesz egykor valóban legfőbb kormányzó hatósága a magyar ref. egyháznak s lesz az az összekötő kapocs, mely az egységet megteremti s erőt ad egyházunknak mind önmagában, mind a rajta kívül eső felekezetekkel és az állammal szemben. Érre nézve a csiránál valamivel több van meg a zsinati törvény által szervezett egyetemes konventben, de annak erős terebélyes fává növekedése még hátra van. Előbb le kell vetkeznie egyházunknak a szűk látkörű municipalis felfogást, mely az egyházkerületeket nyakára engedi nőni az egyetemes egyháznak, s megzsibbasztja annak működését és egészséges fejlődését. A jövő nemzedék feladata, hogy jól felfogván egyházunk érdekeit, haladjon a megkezdett uton tovább s megtisztítván egyházunkat az előítéletektől, hozza helyre a hibákat, melyeket a régi légkörben felnőtt atyáink féltek kiigazítani. Nem kell nekünk attól tartanunk, hogy a konvent hatáskörét kiszélesbítve, azt absolut hatalommá emeljük, mely súlyával bénítólag fog nehezkedni az alsóbb hatóságokra; mert rendelkezési joga csak oly ügyekre terjedne ki, melyek az egyetemes egyházat érdeklik, és mert eljárá-