Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

Harmincegyedik évfolyam. 53. sz. Budapest, 1888. december 30. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni mindenkin postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. IP" Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""HKS Búcsúszó. Midőn a több mint három decennium óta fennálló »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« kiadói és szerkesztői gondját ezennel leteszem, hadd mondjam el röviden, mi indított engem arra, hogy be nem várva a természet rendje szerint bekövetkezendő véget, ezt megelőzőleg szakítsam meg egyházirodalmi pályafutásomat. A nehéz idők, melyek hatása alatt e Lap megindult, a közügyek terén működött másodrendű tényezőktől is oly munkát követeltek, mely történelmi jelentőségűvé volt válandó. Ha erről akkor világos tudatunk nem volt is, de sejtettük foglalkozásunk jelentőségét a feladatok nagyságából, s sejtenem kellett azt különösen nekem, mint a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« szerkesztőjének, ki a vallás szentélyén belül menekült hazafisággal a garázdálkodó hatalom gyanakodását lépten-nyomon felköltöttem és személyem ellen zúdítottam. Szerencsére a zaklatások, mondhatnám, üldözések, melyeknek folytonosan ki voltunk téve, nem hogy csökkentették, inkább fokozták a szent ügy iránti buzgalmunkat, és tetemesen emelték szavunk hatásat, a mikor s a mennyiben közreadhattuk. A valláserkölcsi eszményi igazságok, melyeknek hirdetésére, s a humanisticus szent célok, melyek létesítésére vállalkoztunk, oly tér volt, a hová a Protmanok nem férkőzhettek és működésünket nem gátolhatták. Mi tehát bátran hirdettük az evangyéliomi szabadság igéjét. Kit izgató szavunk megnyerni nem tudott, azt ellenzésre ösztökélte, minden esetben a tespedő közönyre hajlókat fölrázta s az egyház élő tagjaivá tette. így is amúgy is a vallási eszmék és a humanisticus célok iránti érdeklődés fokozódván, Isten országának eljövetele mozdíttatott elő. Az egyházi állapotok akkori meddősége közepett ez tagadhatatlanul jótékony hatású volt; mert szellemi és anyagi megújhodásra serkentett és az egyházi és iskolai ügy belső rendezését siettette. Ez volt a Lapnak általános jellege az első évtizedben, melynek elejét a pátensi mozgalom diadalrajutása, közepét a közéletnek a nemzeti passiva resistentia következtében nem közönséges pangása foglalta el és csak vége felé csillámlott fel a nemzeti regeneratio korszaka, mely midőn egyházpolitikai magunktartásának új irányt szabott, egyúttal figyelmünket első sorban egyházi életünk belső viszonyaira terelte. S a Lap felismerve mind a két tekintetben hivatását, bátran síkra szállt a gyászos múltból örökségképen ránk maradt particularismus és kölcsönös féltékenykedés ellen, mely az erők tömörülését gátolta, valamint sokaknak azon fonáksága ellen, mely a nemzeti kormánynyal szemben folytatni akarta a törvénytelen hatalom iranyában századokon át megszokott, mindenben kelepcét gyanító s ezért mindenben akadékoskodó oppositiót. Mind ez hirlapirói pályám töviseit nem kis mértékben szaporította. De másfelől a jó Isten kegyelme azt az elégtételt engedte megérnem, hogy az általunk évtizedeken át sürgetett nagy alkotások (zsinat, convent, domestica, missioiigv rendezése stb.) egymásután létesültek és prot. egyházunk szebb jövőt igérő alapokra fektettetett. Azóta az új alkotásokon belül napról-napra új feladatok támadtak, melyek megoldására nézve én nem találom ' fel többé sem lelkemben a kellő tüzet, sem agg korom parancsolta visszavonultságomban a hatályos cselekvéshez megkívántató rugókat. Ennek tudatában nem akarok botorul úgy cselekedni, mint a galatiabeliek, hogy slélek-105