Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

többen és többen melegülve föl az krisztusi intőszavakra: engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa; örömmel jelenthetem, "hogy az ország távol keleti részén, a bérces kis haza reform, gyülekezeteiben számos helyen meghonosították már a gyermek-isteni tiszteleteket. Ez örvendetes tényben lehetetlen Isten áldását nem látnunk, ki immár annyiszor igazolta az apostoli szép szó igazságát: az evangelium Istennek ereje minden hivők üdvösségére. Igen, a gyermekistenitiszteletek ápolása istenes munka, Istentől való dolog, mert ha emberektől lenne, ez óta már semmivé lett volna, de mivel Istentől vagyon, ember azt fel nem bonthatja. Istentől vagyon e dolog — a gyermekek lelki szükségét tekintve. Jó és rossz hajlamokkal felruházva születik a gyermek, kit hogy lelkében a jó hajlamok megerősödjenek, hogy belőle igazi istenképmása fejlődjék, állandóan a jónak és nemesnek behatása alatt kell tartani, a mi a nevelés által történik. S kérdem, van-e a nevelésnek összes eszközei között jobb, szentebb, istenibb tényező, mint az Isten tökéletes erőit és hatalmát visszatükröző evangelium ? S van-e, volt-e valaha nagyobb szükség ez Isten szerint nevelő munkára, mint napjainkban, midőn a család és közélet a régi jó erkölcsök meglazulásáról oly méltán panaszkodik ? midőn maga az isteni igazságok letéteményese, az anyaszentegyház is erkölcsi és vallásos gyengülés kórtüneteit mutatja? Bizony Istentől van e munka, mert az Istenországát terjeszti a gyermeki szívekben. Istentől vagyon e dolog, a vezetők munkásságát tekintve. Mert kik a vasárnapi iskolák vezetői ?... Lelkes hívei az evangéliumnak, fiatal Timotheusok, kik szeretetben munkás hittel, nem parancsszóra és nem kiszabott kötelességből, hanem szivök benső buzgalmából, az Úr dolgainak olthatatlan szerelmétől indíttatva követik a krisztusi intést: ne tiltsátok el tőlem a gyermekeket stb.; kik a gyermekelméhez mért evangeliumi magyarázat, a kisdedek lelkéhez alkalmazott imádság és a gyermekhymnusok és szenténekek segítségével nevelnek az urnák hívő sereget. E hitből származó szeretetmunka, mely a gyermeklelkek evangelizálására törekszik, kérdem : nem Istentől való dolog-e?! Istentől vagyon e dolog, a pártfogók jótékonyságát tekintve.... A vasárnapi iskolák barátjait a jótékony szeretet lelkesíti; az a szeretet, melynek jótékonysági munkáját ma oly sokféle és örömmel szemléljük; mely kenyeret ad az éhezőnek, felruházza a mezítelent, hajlékot épít a hajléktalannak, a testi szükséget és nyomort oly sokféle módon segít enyhíteni s a szegénynyel, ha csak pillanatra is, feledteti nyomorúságos helyzetét. Fenséges dolog ez, melyre méltán lehet büszke a jelenkor, melynek divatos erénye a jótékonyság. Oh de mennyivel fenségesebb munkássága a szeretetnek az, mely lelkeket nevel és lelkeket ment meg az Úrnak ?! Lelkeket megmenteni: ez még nagyobb jótékonyság, mint a test szükségeiről gondoskodni stb. Különösen ez utolsó mondator, mely a hit- és erkölcstan tanárához oly méltó enunciatió volt, tartom nevezetesnek. A társadalomban él a szeretet, de a szeretet munkája nem teljes addig, míg a kórtüneteket gyökeresen nem akarjuk a lelkeknek a Krisztushoz való vezérlésével orvosolni. Még csak azt jegyzem meg, hogy a theologusok, Kenessey Béla theol. tanár magasszárnyalásu imája előtt, a gyermekek pedig az ima után még egyszer és époly szépen, mint első ízben, énekeltek. Az ünnepély az ajándékok kiosztásával ért véget. Szabó Aladár. RÉGISÉGEK, | Az ettyeki ev. reform, egyház története. (Folytatás.) Ekképen adja elő a Vármegye elé terjesztett irat emez igazán hallatlan esetet, mely bizonyára párját ritkítja. Még magyarországi protestántok által 1764. évben a királynőhöz felterjesztett sérelmek között is hangsúlyozva említtetik, hogy: »Ettyeken ... a lelkipásztoruk temetésére öszszegyülteket a helybeli plébánus róm. kath. híveivel »armis et fustibus instructus« megrohanta, az odagyült híveket szétkergette és a hullát eltemetni ő gondoskodott.« Vájjon nyertek-e orvoslást atyáink? A megyéhez benyújtott folyamodvány hátlapjára az van irva, hogy a szolgabiró utasíttatik, miszerint „komolyan intse meg az ettyeki róm. katkolikasokat, hogy a reformátusok vallásgyakorlatát ne akadályozzák és a dolog a helyt, tanácsnak bejelentendőEz szigorú vizsgálatot rendelt el, de az nem következett be, mert időközben két oly dolog adja elő magát, mely a vizsgálat megtartásának útját bevágja s ezt feleslegessé teszi. Az egyik ez. Az egyház elöljárói Révkomáromba mennek a földesurasághoz, hogy ez engedné meg nekik egy uj prédikátornak beállítását az 1754-ik évben kiadott kir. rendelet értelmében. Folyamodványukra Ribits X. Ferencz házfőnök vagy Superior (kit néhány hét múlva a borzasztó komáromi földrengés sújtott agyon) ily választ ada: »Mivelhogy a megholt öreg ettyeki prédikátornak eltakaríttatásakor azon Helységben lakozó Pápista és Kálvinista jobbágyaink között megesett becstelen versenygések és hallatlan verekedések a publicumot illetik és a mint hallottam, a T. Vármegye azokról a felsőbb Instántiákat is informálta. Azokáért miglen onnét a Vármegyének nem lészen válasza, én azon dologban magamat nem keverhetem, következendőképen az uj Prédikátornak behozását (kire való engedelmemet ezen instantiátokban hamisan beíratni és hazugsággal reám kenni merészlettétek) sem nem engedtem, sem nem engedem, | de nem is ellenzem és tilalmazom, kívánván, hogy í mindenekben a V. Ispány urunk és a N. Vármegye érdemes magistrátusa directiójához tartozó engedelemmel ragaszkodjatok. Végtére kemény büntetés alatt parancsolom, hogy a helységben csendességben legyetek és uj veszekedésre semmi okot ne adjatok. Költ Komáromban 1763. jun iyA második siralmas dolog ez. Az 1764. év elején fejérvármegyei Pázmándról (hol szintén a komáromi jézsuiták egyik fészke volt) két ember: Gulner Mihály tiszttartó és Gál Ferenc kasznár Ettyekre jővén »az öregeket veréssel, kegyetlen tömlöcöztetéssel és a faluból való kiveréssel fenyegetvén és rettentvén, erőszakosan arra vették az öregeket, hogy egy különös kontraktust csináltak az akkori Tiszelendő Plébánus Player Imre úrral és több Tisztelendő Plébánus urakkal, vagy akarták vagy sem, azt írták reájuk, hogy többé nekik prédikátor nem kell, hanem aztán a Tisztelendő Plébánus urnák fognak adózni és annak fogják a prédikátori földeket és réteket mivelni'." A kontraktus pedig így hangzik : »Mi alább nevezett ettyeki Reformata Religion levő lakosok adjuk tudtára mindeneknek, a kiknek illik ez levelünknek rendiben : hogy mivel már annyira megfogyatkoztunk Religionkon, hogy már tovább éppenségesen elégteleneknek látjuk magunkat a Prédikátor tartására, a mi abból is nyilvánságosan kitetszik, hogy meghalt Prédikátorunkat sem tudtuk fizetni, innend Prédikátorunknak megmaradott özvegye mai napig is sum-