Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

tartások fenntartását illetőleg, ugyanazon forrásra, a hívek áldozatkészségére vannak utalva. S a közteher oroszlán­része az ingatlanra, a birtokos osztályra nehezül. Azért tisztelet s meleg elismerés azoknak, kik nemcsak »jó kedvvel« megadják az egyháznak azt, a mivel tartoznak, hanem ezen felül is szívesen meghozzák azt az áldoza­tot, mire a szeretetben munkás hit indítja! Káldynkban a nemes előkeld önérzet puritán egysze­rűséggel párosult. Büszke is tudott lenni — büszkén távol tartván magától azt, mi jellemével, a kötelesség s tisztességről alkotott nézeteivel össze nem fért. De e nemes büszkeséggel jól megegyezett az a szeretetteljes, leereszkedő, nyájas modora, azon — különösen a nép sorsa iránt nyilvánuló meleg részvét, melylyel annak sze­retetét és tiszteletét oly hamar nyerte meg. Néhány év óta főrendiházi tag volt — az igénytelen »tekintetes« úrból lett »méltóságos« úr. A cim változott, de egyé­nisége azért ki nem vetkőzött puritán egyszerűségéből, ő az maradt, a mi volt, jóakaró barátja azon szerény tár­sadalmi állású lelkésznek vagy tanárnak, kihez az ifjúság emlékei fűzték vagy kiknek fáradozásait és jellemét senki nála jobban nem méltányolta. S e nemes élet napja, alig hogy elérte a delelő pontot, leáldozott. Már az 1887-ki kerületi gyűlésen aggódtunk, egészsége állapota annyira hanyatlásnak in­dult, hogy féltve bocsátották el körükből tisztelői. Álla­pota javult s ismét rosszabbra fordult. Sem szeretteinek gondos apolása, sem az orvosok tudománya nem bírta meg­akasztani a nyavalyának fejlődését, melynek férge, szíve gyökerén rágódott. Testben megtörve, de lelke élénksé­gét megőrizve jelent meg a f. é. kerületi gyűlésen. Fájt szivünk, midőn vele találkoztunk, midőn szavát hallot­tuk. Sejtettük, hogy az a néhány, alig érthető szó, mely­lyel szokott évi adományát letette a gyűlés asztalára, hattyúdala annak a köztiszteletben álló férfiúnak, kinek örömében bánatában mindnyájan osztozhatunk. Setét sejtelmünk megerősödött, midőn szeptember elején megnyitottuk a tanévet, megtartottuk az érettségi vizs­gálatot az ő jelenléte nélkül. Uj reménysugárként vettük a hírt, hogy állapota jobbra fordulván, eljő a november 14-én Sopronban tartott tanárválasztó gyűlésre. De ő el nem jött. Jött helyette a lesújtó hír : Káldy novem­ber 15-én jobb létre szenderült! Meghalt, meghalt nyugodtan. Látta ő a halál angya­lát, a mint bekopogtatott hajlékába. Hónapokig ott látta állni Íróasztala mellett, ágya szélén, meg nem rémült, de megértette néma szavát: »rendeld el házadat!« A legkisebb részletekre terjedtek végintézkedései, családját még az utolsó nehéz gondtól is meg akarta kímélni, hűlt tetemeinek eltakarittatása iránt is intézkedvén. Kikísértük a szép fekvésű alsó-káldi sírkertbe. Ott összeolvadtak a család könnyeivel a nép ezreinek, a minden rendű és rangú gyászolóknak könnyei. Áldást mondtunk a hűlt tetemekre, Istenhozzádot az elköltözött léleknek. Szíve megszűnt dobogni, emléke él köztünk. Meg­dicsőült szelleme letekint az égből, örül, ha jelszava hangzik a földön: tegyük meg kötelességünket! Tegyük meg, s áldott lesz köztünk az igaznak emlé­kezete ! Poszvék Sándor. BELFÖLD. A protestáns irod. társaság közgyűlése. Az ág. hitv. ev. egyház dísztermében ugyanott, hol a protestáns irodalmi társaság annak idején alakuló gyűlését tartotta, kellett volna f. hó 18-án tiz órakor a szervezkedő közgyűlésnek végbe mennie. A társaság pártoló, alapító és rendes tagjai közül összesen 93-an gyűltek össze. Báró Vay Miklós elnökölt, kit midőn a terembe lépett, éljenzéssel fogadtak. Ott voltak még Kun Bertalan, Szász Károly, Szász Domokos püspökök, báró Prónay Dezső, gróf Tisza Lajos, báró Vay Béla, Ballagi Mór, Ivánka Imre, gróf Dégenfeld József, Móricz Pál, Hegedűs Sándor, Mocsáry Lajos, Várady Károly, j Várady Gábor, Bóné Géza, Szilád! Áron, Arany László, Bachát Dániel, Papp Károly, Tisza István, Szél Kálmán, Illyés Bálint, Begedi István, Láng Adolf, Körmendy Sán­dor, Horváth Sándor, Schneller István, Farkas József, ; Batizfalvi I., Bancsó Antal, Szlávik Mátyás, Varga László, Masznyik Endre, Veres József, Gzelder Márton, Derzsi Károly, Szilágyi Benő, Vörös Károly, Hamary Dániel, Kenessey Béla, Szalay Károly, Szabó Aladár stb. A közgyűlést rövid beszéddel báró Vay Miklós nyitotta meg, elmondván, hogy a társulat alapszabályait a miniszter tudvalevőleg megerősítette, s hogy azok az alakuló közgyűlés rendelése szerint kötelező aláírás és beküldés végett széjjel küldettek. Most a szervezkedésre kerülve a sor, a közgyűléstől függ, hogy eziránt mikép rendelkezik. Báró Vay végül hangoztatja, hogy a létező akadályok lehetőleg szelíden intéztessenek el. A jegyző­könyv vezetésére Zsilinszky M. és Szőts Farkas tagokat kérte fel. Tisza Lajos gróf: Nagyméltóságú elnök úr ! Tisz­telt közgyűlés. Ugy hiszem, a tisztelt jelenlevők egy­hangú akaratát tolmácsolom, midőn mélyen tisztelt elnö­künknek — a ki, ezen a magyar protestantizmus érde­kében oly fontos irodalmi társaság létesítése körül megindított mozgalmat, a nála megszokott buzgalommal, tapintattal és kitartással, az általa éppen most bejelen­tett eredményre vezette —• fáradozásaiért hálás köszö­netünknek adok kifejezést. Az alakuló gyűlés, mely az ; alapszabálytervezetet megállapította, csak a folyó év tavaszán tartatott meg és ime ma azon helyzetben va­gyunk, hogy a társaság már a felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabályok birtokában végleg szervezkedhetik. Ezen szabályok értelmében, mint tudjuk, a közgyűlés választja meg az elnököket, titkárt, ügyészt és az 50 tag­ból álló igazgató-választmányt, hogy ezek azután kézbe­vevén a társaság ügyeinek igazgatását, vagyonának keze­lését, a beérkezendő munkálatok megbirálását és kiada­tását, a társaság nevében, annak anyagi erejével ren­' delkezve, hat éven át végezzék a társaság legfontosabb teendőit. Más szóval, az alapszabályok megerősítése után tartott legelső közgyűlés hivatva van közvetve intéz­kedni végérvényesen a társaság működésének mily irány­ban való megindítását illetőleg. Nem vélek csalódni, ha azt állítom, hogy nagy időn belül ez az első, a társa­ságnak a legfontosabb közgyűlése. Mert attól, hogy kiket sikerül megnyernünk az első esetben a társaság tisztségeire, hogy fog megalakíttatni azon 50 tagból álló igazgató-választmány, mely hivatva lesz -— ügyren­| dét megállapítva —- megindítani a társulat tevékenységét — függ a térsaság jövője. Nagyon kívánatos tehát, j hogy ezen első közgyűlésben a társaság tagjai mentől I számosabban vehessenek és vegyenek részt. Megvallom,

Next

/
Thumbnails
Contents