Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-23 / 52. szám
ben történtekért, ha nincs jogában és hatalmában azokra döntő befolyást gyakorolni, sőt az ő tudta s megkérdezése nélkül is jöhetnek létre határozatok, pedig hát talán csak a pap felelős első sorban gyülekezetének anyagi és szellemi jólétéért vagy nem ? 1 Továbbá lelkészi elnökség alatt tanácskoznak az egyházmegyei kormányzó és bíráskodó hatóságok kivétel nélkül, s az egyházkerületi bíróságok, de már a kormányzó hatóságokban a főgondnokok elnökölnek, a püspök a kerületi gyűlésen épen nem, az igazgató-tanácsban csak akkor elnököl, midőn ő a legidősebb főgondnok. Ezáltal a püspök kormányzói hatásköre a lehető legszűkebbre szorul össze; teendőinek legnagyobb részét az állandó igazgató-tanács végzi, részére alig marad fenn egyébb, mint a felügyelet és ellenőrzés; jelentéseket is kívánhat be az alsóbb fokú kormányzó hatóságoktól, de csak azért, hogy azokat az igazgató-tanács elé terjeszsze intézkedés végett. Nem említve hogy a fizetett igazgatótanácsosok fenntartása mily nagy terhet ró a különben is szegény kerületre, kérdem, a gyakorlat nem azt mutatja-e, hogy a püspökök maguk, legfeljebb elnöktársaikkal egyetértve, a legszebben, fennakadás nélkül, sőt legtöbb esetben gyorsabban végzik a kormányzás teendőit, mint az erdélyi igazgató-tanács. S vájjon nem a püspöki tekintély csorbítására szolgál-e az, hogy őt csak egynek tekintik a főkormányzó hivatalnokok közül, sőt alárendelik oly egyéneknek, kik fegyelmi tekintetben alatta állanak ? Bizony a magyarországi hosszas gyakorlat megtaníthatta volna az erdélyieket arra, hogy felesleges egy ily szűkebb körű kormányzó testülettel az időt és pénzt vesztegettetni, s hogy valami nevetséges nagyzás 20 egyénre bízni azt, amit különben kettő is elvégezhetne. A hatóságok szervezetében is az erdélyi kormánygépezet a paritást nem a zsinati törvény által letett alapokon hozza létre, s a világi elemnek a kormányzat minden fokán túlnyomó súlyt enged. Az első sajátság alatt értem azt, hogy az erdélyi kerület mi tekintettel sincs arra, hogy az egy címet viselő gyűlési tagok az egyháziak és világiak közül egyenlő számban választassanak, ellenkezőleg a legtöbb esetben egy bizonyos címre vagy csak világiakat, vagy csak egyháziakat választ. Pl. a jegyzők, közügy-igazgatók csak lelkészek lehetnek, az igazgató-tanácsosok csak világiak. Az utóbbi alatt pedig értem azt, hogy az egyházi tagok mellett a világiak számbelileg óriási túlsúlyban vannak a kormányzó közegek mindegyikében. Csak egy pár példát! Az egyházmegyei igazgató-tanácsban egyházi tagok az esperes, jegyző, közügy-igazgató, tehát három; világiak : két tanácsos és az egyházmegyei gondnokok, kik minden egyházmegyében többen vannak kettőnél, tehát legalább 5, de esetleg 7 —10 is. A kerületi közgyűlés egyházi tagjai: a püspök, esperesek, főjegyző és egyházmegyei jegyzők, közügy-igazgató, az állandó igazgató-tanács s az egyházmegyék választott képviselőinek egyházi tagjai, circa 60—90; világiak : egyházkerületi főgondnokok (5), az állandó igazgató-tanács s kerületi képviselők világi tagjai, az egyházmegyék, kollégiumok gondnokai (egy-egy helyről legfeljebb 4); a püspöki vizsgálat alatt álló egyházak egy-egy gondnoka, a kollégiumok rendes tanárai (7 intézet legalább 100 tanárral), a néptanítóknak egyházmegyénként egy-egy képviselője, az oly egyházközségek egy-egy küldötte, melyek 3 tanítóval ellátott népiskolát tartanak fenn, összesen mintegy 250—280 egyén 1 Tehát 60—90 egyházi mellert 150—280 világi! (Valóban impozáns gyülekezet! !) S még mindez nem elég! Ezeken kívül a kerületi gyűlés — bizonyára, hogy magát kiegészítse (!) — még tetszés szerinti számban választhat be érdemdús egyéneket. Tessék most ezt a sok képviselőt útiköltséggel, napi díjjal ellátni! Istenem! nem jobb volna-e ezt a sok drága pénzt azoknak a szegén}' gyülekezeteknek felsegítésére fordítani, melyek Ínségtől elcsigázott szemeiket kétségbe esve' emelik fel az Egyetemes Egyházhoz, kérve, hogy mentessenek meg a beszéddel igen, de tettel segíteni nem tudó kerületi gyűlés pénz és időfecsérlő sallangjaitól ! Bizony nem szerepelne az erdélyi kerület oly busás összegekkel a közalaphoz folyamodók kérvényeiben, ha nem rettegne a régi idők haszontalan cifraságait leszórni magáról, s kevesebb ékességgel, de annál több munkaerővel, kevesebb beszéddel és hivatalokkal, de annál nagyobb buzgósággal vezetné az egyház kormányzását. Ha már most bírálatot akarunk mondani e rendszer felett, (értvén természetesen csak magát a paritas gondolatát, tekintet nélkül annak az erdélyi kerület által való helytelen felfogására,) első sorban ki kell emelnünk azon jótékony hatását, hogy a világi elem bevonása által az egyházi élet vezetésébe, híveinknek egy igen tekintélyes és műveltebb része kapcsoltatik szorosan az egyházhoz s annak érdekeihez, minekfolytán az egyházi ügyek iránt érdeklődés, azoknak virágoztatására való törekvés kiváló mértékben ápoltatik s elő segíttetik; emellett egyházunk mindenik fokon tanult, a kormányzás alaki ügyeiben járatosabb s befolyásos egyéneket nyer, kik oly forumok előtt is támogathatják egyházunk ügyeit, hol különben az egyház kevés jót remélhetne. Attól, hogy a hierarchia és küriarchia harca újból megindul, nincs mit tartanunk, mert hiszen a lehetőségig el van fojtva minden papuralmi törekvés, nemcsak az intézmények, hanem főként a közgondolkozás által, mely már a kathol. hierarchiát is természetellenesnek, s megszüntetendőnek véleményezi; más oldalról pedig a világi elem sem akar magához ragadni minden jogot, sőt szívesen elismeri az egyházi férfiaknak hivatottságát az egyház ügyeinek vezetésére. Összeütközések legfeljebb a kettős elnökségből származhatnának, mert nem levén körülírva, hogy mely tárgyakban elnököl egyik, s melyekben a másik, az egész elnökséget az ügyesebb és eszesebb ragadhatja magához, ami könnyen heves versengésekre vezethetne. Itt az egyetértés csak az illető elnökök személyes jó tulajdonságaitól s jó akaratától függ, ha ezek meg vannak, a dolgok vezetése a legékesebb és legjobb rendben történhetik, s mint a tapasztalás mutatja, történik is. Egyébként is azonban a súrlódások nem fokozódhatnak annyira, hogy az egyház kárát vallhatná; ez ellen í óvszerül szolgál az a gyakorlat, hogy gyűlés nem léte I esetén a kormányzás gondját inkább az egyházi elnök ! viszi s csak fontosabb ügyekben kéri ki elnöktársa tanácsát s helybenhagyását; továbbá óvszerül szolgál azon észszerű gyakorlat, hogy gyűléseken az elnökség csak egy szavazattal bír s ha nincsenek egyező véleményen az elnöktársak, nem szavaznak, hanem az ügy levétetik a napi rendről. ' A kettős elnökségből származható bajoknak az erdélyi kerület eleitől fogva elejét venni igyekezett, s régi gyakorlatát, mely a kettős elnökséget minden fokozaton kizárja, hanem e helyett a gyűlések némelyikének egyházi, másiknak világi elnökséget rendel, legújabb rendszabályában is fenntartotta, dacára a zsinati törvény világos rendelésének, mely a paritásból folyó kettős elnökséget különös jellemvonásává, mintegy ismertető jelévé tette a magyar ref. egyháznak. Kénytelen vagyok kimondani, hogy az erdélyi kerület rosszul értelmezett