Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-05 / 6. szám

Harmincegyedik évfolyam, í 6. sz. Budapest, 1888. február 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre í) frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. T0SF~ Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. tisztázzuk a helyzetet. r »Xe gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre: nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert — 'mondja ugyanaz az Ur, ki másutt boldognak mondja a békességre igyékezőket, mert azok Isten fiainak mondatnak, ns a Mester jóslatszerű nyilatkozata beteljesült. A mint a keresztyénség belépett a világba, egyszersmind harcot is támasztott, mely azóta folyik szakadatlanul, hol ilyen, hol amolyan alakban ; hol nemes, hol meg nemtelen fegyverekkel. Hogy mi ennek az oka? azt most közelebbről fejtegetni nem lehet feladatom; csak utalok a keresztyén egyház egész történelmére, múltjára és most folyó jelenére. Nem békességet, hanem fegyvert hozott a magyar nemzet földére is úgy maga a keresztyénség, mint később a protestantismus. Harcot egyfelől a hatalmas róm. kath. egyházzal, másfelől pedig az egyes protestáns felekezetek közt. A küzdelem ma is folyik ugyanazon jelvények alatt, ugyanazon jelszókkal, csakhogy a kor igényeihez alakult fegyverekkel. Elég erős és egy pillanatra is el nem mellőzhető ellenfelünk a katholicismus, mely Pázmán Péter óta nem fejtett ki oly rendkívüli actiót egyházi és társadalmi téren, mint napjainkban. Országos törvényeink kijátszásával űzik a proselyta csinálás mesterségét és nagy anyagi erejükkel dolgoznak érdekeik előmozdításán. Gyengébb az anyagiakban, de erős — és talán erősebb — a szellemiekben a másik ellenfél: a sekta-protestantismus, mint a minő az unitarismus, a baptismus és a nazarenismus. Mindenünnen csak panaszok hangzanak egyházunkban. Egyik helyről a róm. kathol'kusok által elkövetett sérelmeknek egész sorozatát terjesztik fel illetékes hatóságaikhoz a protestáns gyülekezetek. Máshunnét feljajdulnak, hogy a nyájba lopók törtek be, kik zavart csinálnak és széjjel szaggatják azt. »Futkározó hamis atyafiakcc hitetik el egyházunk tagjait és igézik meg őket, mint a balgatag Galáciabelieket. Baranyában a nazarenismus, Pestben, Biharban stb. a baptismus, Békésben és Csongrádban az unitárismus viszi gyülekezeteinkbe a fegyvert, hogy háborúságot bocsásson c földre. A bajok mind acutabb jellegűekké válnak, A legnagyobb optimistának is be kell már látnia, hogy itt míg egyfelől sürgősen meg kell vizsgálni a bajok tuíajdonképeni okait, másfelől komolyan gondolkozni kell azok orvosolhatásának eszközeiről s módjairól. Mielőtt azonban ezekről szólnánk, ki kell jelentenünk, hogy a protestáns szabad vizsgálódás elvénél s amaz alaptételünknél fogva, miszerint ki-ki magának áll, vagy esik és hogy nem geráljuk magunkat úgy, mint »egyedül üdvözítő egyháza: feltétlenül elismerjük a különböző protestáns felekezetek létjogosultságát — hiszen mindegyik csak egy-egy prizma, mely individualitásának megfelelőleg töri meg és szűri át a krisztusi szellem örökfényü napjának sugarait — és meg kell engednünk nekik is ama jogot, melyet magunknak követelünk, hogy nemes és isteni és polgári törvények szerint megengedett eszközökkel maguknak hívőket szerezhessenek. De míg ezt megengedjük, addig Istentől adott szent jogunk nekünk is védekeznünk. Szent köteleségünk híveinket megtartanunk, egyházunk testéhez olv szorosan kötnünk, hogy attól »se halál, se élet, se angyalok, se fejedelemségek, se hatalmasságok, se jelenvalók, se következendők, se magasság, se mélység és semmi egyébb teremtett állat el ne szakaszthassacc őket. Es most kérdem: mt g-tesszük-e s illetve megtehetjiik-e ezt ? A felelet igen elszomorító.