Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

Gamauf György és Fabriczy János eljárásuk által a protestáns egyházi autonomiát, s illetve közzétett több rendbeli hirlapi cikkeikben (»Sárospataki Lapok« és »Prot. Egyházi és Isk. Lap«) a püspököt és az egyház­kerületet is megsértették. Á fegyelmi vizsgálat a VI szab. kir. város esperességének törvényszéke előtt folyt le, mely ez ügyben a végtárgyalást f. évi december hó 6-ik napjára tűzte ki. A biróság vegyesen világi és egy­házi személyekből alakult meg; elnökei voltak : Sztehló János főesperes és Brósz Jonathán kassai ügyvéd, jegyző­ként Kovácsy János eperjesi ügyvéd szerepelt. A vád­hatóságot Kleffner Gyula eperjesi ügyvéd képviselte, míg a vádlottakat, és pedig Gamauf Györgyöt dr. Glück Lipót, Fabriczy Jánost Urbán Károly s Zsarnoviczky Istvánt dr. Sztehló János eperjesi ügyvédek védelmezték. A végtárgyalás d. e. V21 0 órakor kezdetét vévén, a vádlevél felolvasása után Kleffner Gyula, mint ügyész, azt az indítványt tette, hogy mielőtt a biróság az ügy érdemleges tárgyalásába bocsát kőznék, a kiegyezést kisért­sék meg. Erre dr. Glück Lipót védence nevében kijelen­tette, hogy elfogadja a kiegyezés eszméjét s egyszersmind előadta a kiegyezési formulát. A többi védő ügyvédek hozzájárultak dr. Glück Lipót kiegyezési szövegezéséhez, mire a végtárgyalás zárt üléssé alakult át, melyben a biróság d. u. 1 óráig tárgyalta a kiegyezést. A végtárgya­lás d. u. 3 órakor újra megkezdődvén, a kiegyezés a dr. Glück Lipót által előadott szövegezés értelmében létrejött. E szerint Gamauf György és Fabriczy János kijelentik, hogy hirlapi közleményeik és leveleik által sem a püspököt, sem az egyházkerületet sérteni nem akar­ták, de mivel az utóbbiak azok által sértetteknek talál­ták magukat, készek egy hónap lefolyása alatt mindkettő­től ünnepélyes bocsánatot kérni. Ezen kiegyezés folytán a további fegyelmi eljárás a harmadik vádlott ellen is megszűnt, ki hasonló szellemű nyilatkozatot tett. A mint a fennebbiekből kiderül, az alaptalan vádaskodás és az autonómia megsértése miatt Fabriczy János és Gamauf György ellen emelt vád alaptalansága miatt nem is feszegettetett, hanem egyszerűen elejtetett. A midőn a fölötti örömünknek adunk kifejezést, hogy az esperes­ségi törvényszéknek, a tiszti ügyésznek és a védőknek tapintatos eljárása és közreműködése folytán ezen odio­zus, kelleténél több port felvert ügy, az öszszes érdekelt felek megelégedésére jogerejűen elintéztetett, elismeréssel kell adóznunk Fabriczy János és Gamauf György tanárok­nak is, a kik a püspök úr és az egyházkerület iránti tiszte­letből és a béke érdekében készeknek nyilatkoztak a kívánt elégtételre. (»Felvidéki Szemle«). * Százéves templom jubileum. Szarvasról irják, hogy az ottani ág. hitv. ev. egyház tegnap ünnepelte temploma szádados fennállásának évfordulóját. A templo­mot erre az alkalomra teljesen újjáalakították, a mennyi­ben a tornyot új réz-tetővel látták el s a belsejét is újra festették. Ezenkívül a templom berendezése még egy nagyobbszerű csillárral is gazdagodott. A templom, mely 1788-ban épült 3 meglehetős nagy, a mai igények­nek mar alig felel meg, mert a szarvasi ev. egyház hívei­nek a száma meghaladja a 18,000-et. A százados jubileum alkalmáb ól az egyházban ünnepélyes isteni tiszteletet tartottak, a melyen Áchim Ádám ev. esperes tartott beszédet. Este a »Népkör« helyiségében fényesen sikerült bankét volt. Csak az az egy a szomorú, hogy a szarvasi ev. egyház több mint szaz éves fennállása után ma is tótajkú, holott már rég magyarrá válhatott volna. * Templomszentelés Felső-Nyárádon. Az újonnan épült felső-nyárádi (Borsodm.) ref. templomot novem­ber 25-én szentelték fel. A templomot az ez év május ! 30-án kitört nagy tűzvész pusztította el. A község kitűnő esperes lelkésze, Debreceni Gábor, nagy buzgalommal i látott hozzá a templom újraépítéséhez s a tűzvész által 1 különben igen nagy kárt vallott lakosokat szép módjával rá tudta bírni az adakozásra. S buzgóságának eredménye­l ként ma már a régi templom helyén egy uj, a régit diszességre nézve jóval felülmúló templom emelkedik, mely immár a község legfőbb ékességét képezi. Az új templomot november 25-én szentelte fel Kun Bertalan, • a tiszáninneni ref. egyházkerület püspöke. Az ünnep magasztosságát növelte az, hogy a főpásztor maga is e faluban született, annak templomaban kereszteltetett meg, ott végezte első iskoláit s a község temetőjében nyu­gosznak szülőinek hamvai. Miután a templomot meg­nyitotta, átadta az istenitiszteletnek és a legnagyobb meghatottság hangján mondta el beszédét. Utána a nép­szerű esperes-lelkész szólott a hívekhez, azután ped.g | több környékbeli lelkész. Az ünnep után a vendégsze­rető házigazda házánál gyűltek össze az intelligencia 1 tagjai kedélyes lakomára. * Hunfalvy János temetése nagy részvéttel és [ gyászpompával ment végbe f. hó 8-án. A ravatalt, mely a budavári ev. templomban zöldelő bokrok közt volt fel­állítva, szebbnél szebb koszorúk borították, melyek közül különösen kiváltak: az akadémia, az egyetemi tanács, a bölcsészetikar tanártestülete, a műegyetemi tanárikar, I a paedegogium tanárikara, a földrajzi társaság és a budai evang. hitközség koszorúi. A temetés a magyar közélet és tudományos világ oly impozáns részvételével ment végbe, minőt igen kevés alkalommal lehet látni. A gyász-szertartást Seholtz Gusztáv ev. lelkész végezte, ! megható szavakban emlékezve meg az elhunyt nagy érdemeiről, jelleméről, tudományáról és példás egyházias­ságáról. Utána Htinrich Gusztáv bölcsészetkari dékán búcsúzott az elhunyttól. Vázolva a veszteséget, mely Hunfalvy János halálában az egyetemet érte, egyebek közt ezt mondá: »Helyét betölteni lehet ugyan; de őt magát pótolni teljesen, lehetetlen.« S a tudós méltatása után így szólt: »De szivünkhöz legközelébb nem a és tanár állt, hanem az ember Hunfalvy János; és ez az ember talpig becsületes, lelkének legfélreesőbb zugáig derék ember volt, igénytelen és szerény, megbízható és áldozatkész, jó barát és jó akaró. Hisz egyéniségének apró, szeretetreméltó gyarlóságai is mind onnan szár­maztak, hogy olyan határ nélkül jó ember volt, hogy még ősz haja alatt is ifjúi tűzzel dobogó szive nem egyszer megvesztegette a nyugodtan ítélő és hidegen számító értelmet.« Harmadiknak aztán a bölcsészegylet alelnöke: Liska János mondott a tanítványok nevében áldást az elhunyt emlékezetére. Ezután a koporsót halot­tas kocsira emelték s a fáklyát vivő egyetemi ifjak hosszú sora közt kisérték a németvölgyi temetőbe, hogy a megboldogultat egykori szerettei mellé temessék. A sírnál még Berecz Antal búcsúzott el az elhunyttól, a földrajzi társaság nevében. * Kápolna-avatás a Ludovica akadémiában. Az év folyamán a Ludoviceumban kápolnát építettek s rendeztek be a protestáns növendékek számára. Mult vasárnap volt a fölavató ünnepély, melyen a honvéd főparancsnokságot Clair Gyula ezredes képviselte, a honvédelmi minisztériumot pedig Bihar Ferenc alezredes. Ott voltak még : Thaly Kálmán orsz. képviselő, Szve­tics József ezredes intézeti igazgató s a prot. tisztek. Szász Károly ref. püspök mondott lendületes fölavató I beszédet s imát, utánna pedig Bachát Dániel ev. esperes beszélt. Aztán ref. és ev. urvacsora-osztás volt. Tem­plom után pedig dejeuner.

Next

/
Thumbnails
Contents