Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

Harmincegyedik évfolyam. 50. sz. Budapest, 1888. december 9. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-utca 29, sz. I. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. 0T Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. V8 Viszhang a falusi gondolatokra, a prot. irodalmi társaság érdekében, Nagy érdeklődéssel olvastam Sóváradi G. urnák falusi gondolatait; és mert azokban sok életrevalót találtam, indíttatva érzem magamat némely igénytelen észrevételek megtételére. Azt gondolom, hogy a tárgy nagy jelentősége megérdemli, hogy minél több felől megvilágíttassék. Az élet hosszú tapasztalása arra tanított engem, hogy valahányszor egy életrevaló eszmének ellenségei támadnak, ennek okát ne az emberek roszaságában, hanem inkább azok tökéletlenségében keressem. Ebből a szempontból ítélem meg a debreceni testvéreknek ellenzékieskedését is a kétségtelenül életrevaló és szükséges protestáns irodalmi társulattal szemben. Valami nagy félreértésnek kell lenni ott, hol ilyen erős oppositió támad! Keressük csak a félreértésnek forrását. Mi is a prot. irod. társaságnak a tulajdonképeni célja? A kormányilag megerősített alapszabályokban ezt olvassuk: „A magyar protestáns irodalmi Társaság célja: ugy a hazai protestáns tudományos irodalomnak, és pedig első sorban a protestáns egyháztörténelemnek művelése, valamint a nép között az erkölcsi s vallásos irányit közhasznú olvasmányok terjesztése és egyházközségi könyvtárak létrejöttének előmozdítása. Már most az a kérdés: helyeslik-e a debreceniek e célt ? igen vagy nem ? Én eddig határozott ellenmondást és oppositiót a cél ellen nem olvastam. S mondhatom, hogy igen szomorú értelmi állapotot tüntetne fel, ha ezt a célt hitfeleink oly nagy tömege, mint a minőt a hatalmas tiszántúli ev. ref. egyházkerület képez, ellenezné. Keresem tehát a félreértés és az oppositió alapját tovább. Olvasom az ápril 30-tól május 4-kéig tartott tiszántúli egyházkerületi gyűlésnek idevonatkozó 59—ik számú jegyzőkönyvi pontját, mely a debreceni álláspontnak mintegy hivatalos kifejezését foglalja magában. Olvasom Kiss Áron esperes urnák »a magyar prot. irod. társaság megalakulásáról szóló jelentéséta, és abban fel is találom mindjárt az első óriási félreértést, melyet annál inkább kell sajnálnunk, mivel ezzel egy igen tekintélyes egyházkerület vezettetett félre. Nem mondom, hogy szándékosan, vagy rossz hiszemüleg; de a tény tagadhatatlan. Mikor az alakuló gyűlés lefolyásáról szól, az alapszabályokra vonatkozólag szórulszóra ezt irja: »a címen az a változás tétetett, hogy abból a tudományos jelző kimaradt, azon az okon, mert jobbnak látták, hogy a theologiai tudományos iratok helyett inkább a népies iratok s könyvek . .. létrehozására fordítsák működésüket. . Hasonlítsa össze bárki e szavakat a fentebbi alapszabályi, pontozattal, s azt fogja vallani, hogy Kiss Áron esperes úr nagy tévedésben volt, mert a theol. tudományos irodalom művelése egyáltalában nem lett kizárva és a népies iratok és könyvek létrehozása nem a tudományos iratok helyett, hanem azok mellett vétetett fel. Esperes úrnak ezen tévedése — mondom — annál sajnálatosabb, mert ezzel félrevezette először nagyérdemű püspökét, Révész Bálint urat, akinek képviseletében járt Budapesten, és másodszor félrevezette az egész egyházkerületet. Hogy az egyházkerület az ő téves informatiója után indult, az kitűnik a benyújtott és elfogadott határozati javaslat indoklásának következő szavaiból: »Tény, hogy a fentnevezett társaság ... az alapszabály tervezeten lényeges változtatásokat tett; nevezetesen... a theologiai tudományos irodalom külön művelését feladatai közül mellőzte, a helyett egészen uj munkakörűi felvette a népies irodalom ápolását stb.cc