Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

Falusi gondolatok a prot. irodalmi társaság felől. Nagy érdeklődéssel várjuk mi vidékiek is a »Prot. Irod. Társaság«-nak dec. hó 18-án tartandó második közgyűlését, mely a társaságot véglegesen szervezni, tisztviselőit és igazgató választmányát megválasztani, s a mi legfőbb, a társaság várva várt működését megindtíani van hivatva. Érdeklődésünk a társaságra várakozó fontos hivatás iránti meleg szeretetből is, de különösen azon természetszerű mert az előzmények által indokolt kíváncsi várakozásból is táplálkozik, melyet egyszerűen így lehet kiíejezni : minő állást foglaljon a társaság a debreceni ellenzék iránt ? E kérdésre kívánok néhány igénytelen sorban reflektálni, úgy a mint az én egyszerű falusi eszemmel a dolgokat 1 s t o m. Érjen, a mennyit érhet, gondolatom; sőt azt sem bánom, ha ez egész elmefuttatásomat kosárba dobja a nt. szerkesztőség.*) Mi az ellenzék baja, a miért a Társaságtól idegenkedik ? Ha jól értettem lapjaikból és a tiszántúli egyházkerület határozatából, a debreceni atyákat s az egyesülés többi ellenzőit a Társaságtól való idegenkedés tekintetében két csoportba lehet osztani. Némelyek feltétlenül ellenzik az unitáriusok bevételét s ezért egyáltalában nem akarnak a Társaságba belépni. Ézek az engesztelhetetlenek, a merev orthodoxusok, kiknek érzékeny dogmatikai lelkiismeretök sem a tudományos, sem a népies vallás-erkölcsi működés terén nem kivan közösséget más prot. hitvallással. Merev nézetű, kapacitálhatlan emberek, kik ha belépnének is, csak galibát csinálnának a Társaságnak, melytől bizonyára oly merev confessionális irodalmi működést kívánnának, mely az ágostai hitv. evang. testvérekre, sőt a liberálisabb reformátusokra nézve is megnehezítené az irodalmi együtt működést. Legyen nekik az ő akaratjuk szerint. Talán jobb is lesz nekik kívül maradni ok, maguk között tömörülniük s ha van az ő merev hitüknek cselekvési ereje, mutassák azt meg külön irodalmi és egyesületi tevékenységben. Az ellenzék másik csoportja, mely úgy látom, számban és tekintélyben is erősebb az elsőnél, s melynek nemcsak a kálvinisták, hanem a lutheránusok, sőt az unitáriusok között is vannak bevallott párthívei: a feladatok kijelölése, illetőleg határozatlan kitűzése miatt akad fenn és foglal tartózkodó állást az Irodalmi Társasággal szemben. Nevezetesen, azt még lehetőnek Kár volna! Az ily nyugodt és őszinte fejtegetésnek haszna szokott lenni a közéletben. Szerk. tartja, hogy a tudományos téren, pl. különösen az egyháztörténelemnek előtérbe helyezett mezején kálvinista, lutheránus és unitárius kezet íogva együtt működjék ; az e téren való eltérések, melyek mindig merülhetnek föl, túlnyomó részben tudományos természetűek, s azért a szupponált confessionális torzsalkodásra ritkább és bizonyára könnyebben kiegyenlíthető alkalmul szolgálnak. Tudományos társaságban nem is járhat minden embernek egy formán és egy nyomon az esze. De azt már kifejezetten perhorreskálják e mérsékelt ellenzékiek is, hogy a népies irodalom terén együtt vessen és plántáljon a kálvinista meg a lutheránus, meg a mostanság ugyancsak rossz hírbe került unitárius. Nos hát bármint gondolkozzanak a különben igen tisztelt s általam is egyenként nagyrabecsült vezérei az Irodalmi Társaságnak, azt elvileg is el kell ismerniök, hogy a népies vallás-erkölcsi irodalomnak a nép felekezeti hittuddtábafl kell gyökereznie, különben útszélre vagy kavics közé hintett mag lesz a társulat minden népies vallási kiadványa. A nép, ez a mi jó magyar népünk, külön-külön annyira hol kálvinista, hol lutheránus typust öltött gondolkozással bir, hogy a mely irodalmi népies termék ezt vagy nem venné figyelembe, vagy színtelen általánosságokkal kívánná jól tartani, annak ugyan semmi nemű hatása nem lenne az ő lelkére. Vegyünk hozzá még egy másik körülményt, melyre tudtommal ez ideig még senki sem reflektált. A magyarországi protestáns nép nem is kizárólag magyar ajkú, hanem helyenként nagy tömegekben német és tót, melyhez a tisztán magyar nyelvű iratkák úgy sem találnának egyelőre utat. Magyar nyelvű a prot. népközönségből kizárólag csupán a református (az unitáriusokról később szólok). Ha most ama népiratkákkal igazán a nép szívéhez akarunk jutni, akkor azokat már ezen nyelvi vagy nemzetiségi tekintetből is első sorban magyar kálvinista szellemben és modorban, a kálvinista nép szükségletét szem előtt tartva kell szerkeszteni, mert a várható fogyasztó közönség csaknem kizárólag, de minden esetre túlnyomó nagy többségben a kálvinista egyház köréből kerül ki Intő például szolgálhatnak az angol tractat-society magyar nyelven, de nem magyar szellemben irt népiratkái, melyek évtizedek óta tartó terjesztési kísérletek dacára sem tudnak népünknél meggyökerezni. Latba kell vetni egy másik körülményt is, mely szintén a tényleges viszonyokból támad, s a társulat népies irodalmi tevékenységére nézve első sorban irányadó fog lenni. S ez az, hogy immár mind az ágost. hitv. evangélikusoknak, mind az unitáriusoknak évek óta műkő-