Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-25 / 48. szám

igazság szellemével; de viszont feltétlen szellemi szabadság s öriérzetesség minden emberi tekintély és hatalommal szemben, azon tudatban, hogy emez igazság szellemének ő is ép sajátosságában feltétlen értékű szerve; ezért is sajátos isteni célgondolatja alapján, szigorú önkritika, folytonos törekvés és haladás az igazság kutatása végtelen útján; de viszont mások sajátos munkásságának és kutatásának gyöngéd elismerése, méltatása — azon tudatban, hogy az igazság országa egy szerves egész, melynek életéhez ép az egy igazságnak, ezen életelvnek minél több és változatosabb szervekben való sajátos megalakulása, charismatikus szolgálatba tartozik; s végre örömteljes leereszkedés mindazokhoz, azok egyéniségéhez, szellemi arravalóságukhoz, kik mint ő, az igazság kutatásának szolgálatába lépni kívánnak, azon tudatban, hogy feltétlen Uroknak, a tudományban érvényesülő igazság szellemének akkor tesznek kiváló szolgálatot, ha számára ép oly feltétlen híveket, sajátos szerveket nevelnek: — ezek azon tulajdonságok, melyek ezen vallási meghatározottság alapján az igaz tudóst jellemzik. Az igaz tudós eme kettős meghatározása: az egyéniség elvének tiszta érvényesülése és ezen egyéniség vallási meghatározottsága — nem egyéb, mint a prot. általános alapelvnek a tudósra való alkalmazása. A protestantismus, midőn szemben a cselekedetekkel, a tényekkel a hitet, az érzületet, az egyéniséget hangsúlyozza, elvárja tudósától hogy tudományos ténykedése egész személyiségének érvényesülésévé, hogy tudománya személyi, jellemszerű birtokká váljék ; s midőn a protestantismus az egyént hitével önmagára állítja, minden emberi tekintély alól felszabadítja, tudósától megköveteli a kutatás teljes szabadságát; s midőn végre a protestantizmus az egyes ember életét az isteni szellem meghatároztatásának szempontja alá helyezi, úgy hogy az egyesnek élete nem egyéb, mint ezen isteni elvnek érvényesülése a személyiségben és ez által a vele szervesen egybefüggő egészben: tudósától is megkívánja azt, hogy isteni célgondolatja — sajátos hivatása tudatában ezt érvényesítse szakadatlan törekvő munkában — folytonos kölcsönhatásban az egy igazságot kutató egyénekkel, hogy így minél szélesebben és intensivebben életet, valóságot nyerjen az egy igazságnak végtelen számú sajátos szervekben ténykedő országa. Midőn tehát ép a protestantismus alapelveiben felismerjük egész közvetlenségében és általánosságában azon ható szellemet, mely a tudóst igaz tudóssá teszi: a tudomány szempontjából,, annak érdekéből is kívánjuk, hogv leendő tudósaink, tanáraink ne az állam, hanem a prot. egyház főiskoláiban nyerjék képeztetésüket s képesítésüket. Őseink iránti kegyelet, kik az iskolát az egyház veteményes kertjének tekintették; őseinknek ez elvért való küzdelme s ezen elvnek békekötésekben és törvényekben érvényesülő győzelme; ezen győzelem által reánk hagyott autonómiánk kincse; — de másrészt azon tudat, hogy az 1883-ki XXX. tc. által középiskoláink prot. jellege ellen irányult szellemet csakis prot. szellemű és jellemű tanárok által ellensúlyozhatjuk, hogy ily tanárokat a jelenlegi állami egyetemektől nem várhatunk, s hogy ép a valódi culturállam, a nemzeti nevelés, valamint az igaz tudomány érdekeit egyformán szolgálhatjuk : egyaránt a magyarhoni ág. hitv. evang. egyháznak elodázhatlan kötelességévé teszi prot. tanárképző' és képesítő-intézet felállítását. Ez eszme nem új. Még mielőtt a törvény meghozatott volna, már is élénken foglalkoztatta ezen eszme egyházunk vezérférfiait. Hivatalos kifejezést nyert pedig theol. akadémiánk felállítása alkalmával, a szervezet és ügyrend 14. §-ban, melyben ugyanis az akadémia feladata következőleg határoztatik meg : A theol. akadémia, hazai egyházunk igényeinek megfelelő lelkészeknek s esetleg tanárok képzésében nyilatkozó feladatát, a bölcseimi- és vallástudományok előadására és semináriumok vezetésére választott rendes, rendkívüli és magántanárok közreműködésével következőleg oldja meg stb. — A tanárképzés tehát célba vétetett, megvalósítása a jövőtől váratott el. — Alig folyt le néhány év : a közbe jött törvény, az a közben tett tapasztalatok e cél megvalósítását sürgősen követelik. Tudom nagyon jól, hogy vannak nehézségek, melyek e cél elé kérlelhetetlen vétójukkal tolakodnak. Nem értem ezek alatt a középiskolai törvényt; ez nem akadályoz meg minket a cél megvalósításában, ellenkezőleg a törvény 61. §. 2-dik pontja más felsőbb iskolai tanfolyamon saját szaktárgyaival 4 éven át foglalkozó egyénnek ép úgy megengedi a tanárvizsgának letehetését, mint egyetemen vagy műegyetemen ugyanezt végzetteknek; s a miniszter — tehát a törvényjavaslat legilletékesebb interpretáló ja — javaslatának beterjesztése alkalmával egész világosan kijelenti beszédében, hogy »az állam a tanári képzést mindenkire bizza s tanárképzőintézetet mindenkinek megengedte (Ballagi lapja 298.); s ugyanazon beszédben arról is biztosít : hogy »ha az egyházak s felekezetek oly felsőbb iskolákat állítanak fel, melyek tanárokat képeznek rendszeresen: a törvényhozás ott