Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

zül választhatunk tanárokat (60), s e tanárok elmozdítása ismét csak a miniszter közbejárásával lesz érvényessé. (38.) De nem csak a tanárok léte vagy nem létére terjeszkedik ki a miniszter hatalma, hanem a tanulók sorsát is a törvény, illetőleg a miniszter határozza meg. Az első szabja meg a feltételeket, és e között még a kort is, mely mellett valaki középiskolai tanuló lehet (10), jelöli meg a feltételeket, a melyek alatt valaki felsőbb osztályba léphet, javító pót vizsgát tehet (11); a miniszter adhat csak engedélyt az osztály összevonásra o J (14), tőle függ, hogy más intézeten tehet-e valaki érettségi vizsgát (25) s végre is csak tőle függ, hogy a nyert érettségi bizonyítvány érvényes-e vagy nem (24). Ha mind ehhez hozzá adjuk azt, hogy a tanárok számának minimuma, a tanórák heti számának maximuma az al- és főgymnasium, valamint a tanulók számának maximuma egy-egy osztályban, ez utóbbi ismét csak a miniszter által változtatható módon a törvényben megvan határozva; ha tekintetbe veszszük, hogy a statisztikai adatok a tanrend és felosztott tanórák, tankönyvek, felszerelés, a tanárok létszáma, képesítése és működési köre, az osztályonkénti népesség, az óraszám és az oktatás eredményei, a tanrendszerben minden lényegesebb, valamint a felsoroltakban egyáltalában minden változások a minisztériumnál bejelentendők; végre a tankönyvek, legyenek azok nyomtatás vagy kéziratban, ugyancsak a minisztérium által bekövetelhetők és polit. szempontból megbírálhatok (48.) esetleg eltilthatok, elkobozhatok; és hogy a fegyelmi szabályzatok, valamint azokon minden változás akár a tanulókra, akár a tanárokra vonatkozók (38.) a miniszterhez felterjesztendők; s végre, hogy mind ezek felől ugyancsak a miniszter közvetlen egyenes tudomást szerezhet megbízottjai által (46.) : úgy bizonyára nem tagadható ezen törvény centralisaló és bureaucratisaló iránya; nem tagadható, hogy a főfelügyeleti jog gyámkodó és ellenőrző joggá, az indító és fejlesztő feladat intézkedési ténykedéssé vált, hogy autonomiánk mind ez által mélyen lett megsértve ; sőt részben még azon jogok is, a melyekről a törvényben ünnepélyesen biztosíttatunk, mint a tanfolyam alatt elérendő végcél, és tanítandó ismeretek mértékének, a tanrendszer, tanterv meghatározhatásának jogai egyenesen illusoriusokká, sőt mi több, sértőkké válnak az által, hogy mind e jogok gyakorlásánál a minimalis mértéket a miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetekben alkalmazott képezi, holott itt is általános a panasz" a növendékek túlhalmozottsága miatt, s holott intézeteinkben is, s az óraszám maximuma is törvényileg meghatározott; ezen minimum pedig a köztudat szerint a tanítványok megterheltetésének maximuma, tehát nem bővíthető, nem változtatható, s a mennyiben ez tán mégis lehetővé válnék, megakadályoz abban a törvényileg meghatározott heti óraszám maximuma. A javaslat azonban törvénynyé vált, s ennek kritikája és esetleg törvényes úton való megváltoztatása mellett nem tehetünk egyebet, mint hogy a törvénynyel szemben megadjuk magunkat ezen személyi tényező által. Megtettük ezt, alkalmaztuk középiskolai tanügyünket a miniszter rendelkezése és közvet-^ len vezetése alatt álló intézetek tanügyéhez; megalkottuk az egyetemes közoktatási bizottságot azon egyenes célzattal is, hogy az tanügyünk terén autonomiánk sértetlen fentartása íölött őrködjék; tudva azt, hogy szegény prot. egyházunk a törvény által tanintézeteink fenntartása számára követelt tetemes anyagi áldozatok hozatalára részben képtelen s hogy így egyes gymnasiumaink élete veszélyeztetett — lemondva egyelőre ugyan egy általános prot. tanulmányi alapnak az állam részéről való megteremtése kérelméről — sürgettük az államsegély felemelését. Ez utóbbi működésünk eredménye az állami könyöradománynak is 1000 frttal való leszállítása s egyes tanintézetek szegénységének következménye az állammal kötött azon o j szerződések, melyek emez intézetek egyházi jellegét és szellemét minél inkább veszélyeztetik. A törvény rövid fennállása óta is tapasztalni voltunk kénytelenek, hogy a nemzeti szellem terjesztése körül kiváló érdemeket szerzett egy tanintézetünk eme büszkesége a főfelügyelet egyenes gyakorlása által alaptalanul kétessé tétetett ; hogy nevelésügyünk egyik érdemdús veteránjának tizedek óta egy lyceum igazgatójának ebbeli qualificatiója a miniszter által kétségbe vonatott s hogy iskolaügyünk egyik főoszlopának kiváló igazgatójának egy, miniszterileg kinevezett tanár által közvetlenül a miniszternek adott feljelentés alapján kockára tevő baja támadt.Ily tényállás mellett összes bizalmunk prot. j szellemű tanárainkban központosul. Van bizal-I munk, hogy a protestántismusnak a tanári személyiséget teljesen átható ereje és szelleme ellensúlyozza a törvénynek centralisáló, bizalmatlanul ellenőrző, autonómiánkkal ellenkező irányzatát. A legjobb rendszer is értéktelen megbízható személyiségek nélkül, s a legroszszabb forma is — hivatásának tudatára emelkedett, bensőleg szabad és önálló, elvhű egyéniség felhasználásával áldásnak forrása. — A tanár s ! nem a betű, nem a rendszer az iskolának lelke;