Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-11 / 46. szám
és nem „mennyei tér" (XIX.). Ugyanitt nem is jó, nem is szép e kifejezés : »nap napnak bugyogtatja az igét« (XIX: 3). A XLV. zsoltár, ez a felséges menyegzői dal, szépen és költőileg van különben fordítva; de honnan vette fordító a 14. vers ilyetén magyarázatát: »A király leány minden ékessége belért éke r" Erről ott szó sincs, s ki is rí a contextusból. Nem természetes kép : »dühöngésök, mint a kigyó dühöngése« (LYIII.). »Kigyómester« nem használt kifejezés; »kigyóbűvölő« annak a neve. »Ébredj elém«, »ébredj fel jogom melletta helyett jobb : „kelj fel" stb. »Adj nekik« (XXXVIII.) helyett jobb: »fizess meg nekik« ; »lebírtam« helyett jobb : le-, vagy »meggyőztem.« Mit tesz ez : »hátul s elől szereztél engem« (139: 5)?! Különben pedig e zsoltárban gyönyörűen vannak fordítva a 6—13. versek. Nem értem, hogy a CX. Zsoltárban az »aí dibrati«-t miért fordítja „énekes szavamra ?" s ugyanitt a 7. versben az „al-kénl í -nek »merte-tel való fordítása nincs indikálva, u. í. azért iszik a király az útszéli patakból „meri fejét magasra emelte« ? ! Sajnálom, hogy néhány zsoltár egészen elsekélyesedett fordító kezei alatt, mi különösen feltűnő a XC. zsoltárnál, mely az eredetiben pedig oly felséges s a mit Szenczi Molnár Albert oly nagy szerencsével öntött verses alakba, hogy az ő 90. zsoltárjának azóta egyetlen átdolgozás is még csak nyomába sem lépett. Valamennyi zsoltár között azonban Stern Mór legkevésbé találta el a LXVIII-at, mely gyorsan váltakozó érzéseivel és hangjával meglehetős nehézséget is okoz a fordítónak. Nem tudott a költeménybe semmi egységet önteni, semmi összefüggést belevinni. Lazán egymás mellé rakott s így együtt semmi világos értelmet nem adó mondatok fűzére az egész. A felsoroltakban, igen kevés kivétellel, meg is jeleltem a jelentékenyebb hibákat, melyek, mint láthatók, jó részben a szöveghűség rovására követtettek el a magyar nyelven. Ezeket leszámítva azonban egészben véve egy eléggé élvezhető fordítással gazdagodott irodalmunk, s csak örömmel üdvözölhetjük a most megjelent munkát, mely Löwy M. E. fia könyvkereskedésében kapható s melyre készséggel hívjuk fel az érdeklődők szíves figyelmét. (K. B.J KÜLÖNFÉLÉK. * Legfelsőbb adományok. Király ő felsége a csonkahegyháti ref. egyháznak iskolaépítésre 100, a segesvári ref. egyháznak templom-építésre 200, a felsö-nyárádi egyháznak leégett temploma helyreállítására 100 és Garbócz-Bogdány-nak ugyan ezen célra szintén 100 frtot adományozott. * Gróf Kun Kocsárd, kinek a hazai közművelődés oltárán fölbalmazott bőkezű adományai nevét méltán ünnepeltté tették az ily érdemet méltányolni tudó körökben, érdemei koszorújának hervadatlan virágaihoz ujabb babért fűzött. A kiegészülésre törekvő szathmár-németi-i ev. ref. gymnasium alapgyüjtő bizottsága elnökéhez, mint nekünk onnan Írják, 1000 egyezer írtról szóló alapító levelet juttatott el, nemesen bátorító, s meleg érdeklődésről, igaz buzgalomról tanúskodó szavak kíséretében. Ne félj Izráel! míg őrállóid s előkelő bajnokaid keblében a jó ügyért való lelkesedés lángja így lobog, s ily távolra is hinti sugarainak fényét és melegét, ne félj! Közmondásos szegénységed terhét, szégyenét leveszik váltaidról az alapvető nagy ősök derék utódai, buzgó protestáns főuraink; s a nem rég eltörléssel fenyegetett intézetek kiépülve, tisztesen megruházkodva, fölszerelve, a teljesített tanári munkát ha nem is fényesen, de illendően jutalmazva, önérzettel, önbizalommal lépnek ismét a versenyzés terére, melyet szegénységük mellett is nem hagytak el soha csak egy pillanatra sem, s ujhodó reménynyel küzdenek a közelismerés és siker pálmájáért. * Menyhárt János-alapítvány létesítését indítványozza a »Debr, prot. Lap« közelebbi számában Gulyás Lajos kisújszállási leik. Menyhártnak egyik lelkes tanítványa. A nyugalomba vonult derék veterán professort kegyeletes szavakkal jellemezve, lelkes felhívást intéz a volt tanítványokhoz, hogy róvják le mesterük iránt a kegyelet : adóját egy nevére szóló alapítvány létesítésével. Hivatkozik i a Kiss Gusztáv hódmezővásárhelyi nyugalomba vonult • tanár tanítványainak példájára, kik egy 500 frtos alapítványt gyűjtöttek derék professoruk emlékének megörö-I kítésére. Gulyás maga 5 forinttal meg is kezdte az adakozást, s a debreceni lap szerkesztője készséggel j vállalkozott az adományok elfogadására, kijelentvén, hogy a maga körében ő is megindítja a szükséges mozgalmat. | Az ily mozgalmat mi is örömmel regisztráljuk és melegen támogatjuk, mert erős meggyőződésünk, hogy csak azon társadalom egészséges, a mely a maga érdemes embereit ! megbecsülni és megtisztelni akarja is, tudja is. * Orgona avatás Tótvázsonyban. A veszprémi egyházmegyében levő tótvázsonyi egyház, mint nekünk irják, e hó 4-én örömünnepet ült. Ekkor avattatott fel az egyháznak Roland Ferenc veszprémi fiatal orgona-építő által készíttetett új orgonája. A hat változatú, előjátszó s külsőleg is díszesen kiállított orgona 850 frtba került, melyből több mint 600 forintot a hívek áldozatkészsége önkéntes adakozásból rakott össze. Nov. 3-án tartatott meg az orgona próba, melyen Kerszt Frigyes veszprémi zenetanár, Lángi Gyula b.-füredi ev. ref. orgonista s több szakértők, az orgonának úgy szilárd és jó minőségű anyagból készült szerkezete, valamint összhangzat tekintetében is kifogástalan összeállítása iránt teljes megelégedésüket és elismerésüket nyilvánították. Vasárnap I reggel megjelent az egyházmegyének érdemekben gazdag | és szeretett esperese nt. Csonka Ferenc úr s a helybeli | és a kellemetlen idő dacára a vidékről is nagyszámmal megjelent különböző vallású és értelmiségü hívek által ; teljesen megtöltött templomban Efez. 5. r. 18—20. v. I alapján tartott gyönyörű kidolgozású, szónoki hévvel előadott s a hallgatók közül soknak szemébe könnyeket előidézett egyházi beszédével az orgonát — Isten nevében — ünnepélyesen felavatta. Majd a helybeli lelkész tiszt. Balassa Dezső segédlelkész úrral, az új bor zsengéjéből Úrvacsorát osztott a szép számmal bent maradt híveknek. Kedélyesen elköltött ebéd fejezte be az egyháznak ez örömünnepélyét. * A bonyhádi egyház jubileumára vonatkozólag a következő sorokat vettük. Bonyhádon, a napokban, az ottani ev. ref. egyháznak fényes ünnepe volt. Ez egyház u. i. mely itt politikai és társadalmi okok miatt mintegy másfélszázadon át annyira ki volt téve a mostoha viszonyoknak, »a hívők kis seregében« örömkönyeket hullatva, viszszanyert vallás szabadságának száz éves jubeliumát ülte meg. De ez örömét még az is emelé, hogy az njonan szerzett hármoniuma is ekkor lőn fölszentelve az »Ur dicsőségére« október 21-ikén vasárnap d. e. mikor is Müller Sándor, mórágyi kántor-tanító úr volt szíves azon először játszani. A külön tartott magyar és német nyelvű istentiszteleten Bús Lajos pécsváradi ! réf. lelkész mondott megnyitó hő imát, majd utána Sikó Ernő helybeli h. lelkész tartott alkalmi beszédet s végezetre György László hidasi ref. h. lelkész mondá el emelkedett hangon irt beszentelő beszédét, melynek végén a népet kitartásra buzdítá. Ez ünnepélyen résztvett
