Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-11-04 / 45. szám
örökidőkre segélyezte, mert 32 év múlva elő fog fordulni az az eset, hogy a már segélyezett egyházak közül, többeket kell ujolag segélyezni, már csak ebből a szempontból is igen kívánatos, hogy maguk a segélyezett egyházak tőkét gyűjtsenek. Tegyük fel, hogy 400,000 frt 100 segélyezendő közt osztatik el, egyenként 4000 frttal. Az 1 Va °/o kölcsön törlesztéssel fizet 60 frtot évenként, 32 év alatt 1920 frtot, 2-O24°/0 -kos kölcsön törlesztéssel pedig 80 frt 96 krajcárt évenként, 32 év alatt 2590 frt 72 kr, tehát 670 frt 72 krral többet. Tegyük fel, hogy 32 év múlva a már egyszer segélyezettek fele része, tehát 50 újból segélyezendő, a o, 524°/0 -kos kölcsön törlesztési többletből 32 év alatt 165,736 frt, 52 krajcár lesz, ebből pedig 50 segélyezhető egyenként 3314 frt 75 krral. — Ezen O'524°/0 -ból származott 165,000 frt tekinthető a segélyezettek által gyűjtött tőkének, mely felett a konvent a szükséghez képest szabadon rendelkezhetik. A pénzintézek, az egyházkerületeknek elhelyezett tőkéik és alapítványaik után jelenleg 5°/0 -kos kamatot nem adnak és így, ugy ezek, mint más pénzintézetek, ha szükségeltetik, hajlandók oly szerződés kötésére, hogy a közalap részére évenként a 2"O24°/0 kölcsöntörlesztésből befolyó összeget, ők is elfogadják kölcsön törlesztésre, s ekkor 32 év leteltével évi 8096 forinttal vissza fizettünk 259,072 frtot, marad még a közalapnak 140,928 forint adóssága. Ha az évenként törlesztett 8096 forint 5°/0 -kos kamatát, 404 forint 80 krajcárt, 32 évig 5°/0 -kos kamatos kamatjával tőkésítjük, akkor iesz belőle 381,072 forint 52 kr, mert az első évben 1 X 404 frt 80 krt, a második évben 2 X 404 forint 80 krt, a harmadik évben 3 X 404 frt 80 krt és így tovább, a 32 évben már 32 X 404 frt 80 krt tőkésítünk. Minthogy pedig 2-024% -kos tőke törlesztéssel 32 év alatt 5%-kos kamatos kamattal, az összes kamat járulék mint láttuk, vissza foly a közalap pénztárába, semmiféle érdeket nem sértünk, ha a segélyezendők részére szánt összeget tekintjük kamatjáruléknak, tehát az 50,000 frtot; ennek megfelelő tőke pedig 1.000,000 forint, a mely a 4000 frttal, 250 egyházat és egyházi hivatalnokot segélyezhetünk. 1.000,000 frt 2'024°/0 -kos kölcsöntörlesztése évenként 20,240 forint, ez 5°/0 -kos kamatos kamatjával, mint évi betét 1.600,336 frt 32 krt tesz, a 600,000 frtból rS° egyházat segélyezhetünk a 4009 frttal 32 év leforgása alatt, összesen tehát segélyeztünk 400, egyenként 4000 forinttal, kamatjárulékba fizettünk 32 év alatt 1.600,000 frtot, segélyt nyujtottunk 400-nak á 4000 forintot = 1.600,000 frt. Az 1Y2 *Yo kölcsöntörlesztéssel 1.000,000 forintból 250 segélyezhetünk á 4000 frttal, az évi 15,000 forintból $°/0 -kos kamatos kamattal 32 év alatt, 1.186,020 frt lesz, a 186,020 frtból 32 év leforgása alatt, á 4.000 forinttal 46, összesen 296 egyházat és lelkészt lehet segélyezni. A segélyezettek közt a különbözet 104. A közalap vesztesége pedig 414,000 frt, mert kamatjárulékba így is 1.600,000 frtot fizettünk. Ily óriási különbséget tesz az a o, 524°/0 > vagy az 1000 forint után 5 forint 24 krajcáros kölcsöntőke törlesztési többlet. Ha meggondoljuk azt, hogy 1980 egyház között 851 IV. osztályú egyház van, melyekben hivataloskodó lelkészeknek legalább fele á 4000 forinttal, ugyanennyi egyház á 4000 frttal segélyre nemcsak igényt tarthat, de tényleg rá is szorúl, sőt a III—II. osztályú egyházak közt is hány van, hol epíteni kellene, de a nép nem bírja a terhet: befogjuk látni, hogy ha a konvent a közalapnak segélyezésre fordítható összegét, az 50,000 forintot tekinti is kamatjáruléknak, 2-O24°/0 -kos kölcsön törlesztéssel, a segélyre jogosultak csak kisebb részét képes kielégíteni 32 év alatt. Az egyes segélyezett egyházak pedig 1000 forint kölcsön után 5 frt 24 kr többletet örömest megfizetik, már csak abban a reményben is, hogy jövőre hamarább juthatnak ismét segélyhez, mert jól tudják, hogy évek múlva az épületek — melyeknek előállítására kapták a pénzt — megavulnak. M—ő. A bonyhádi ev. ref. egyház százados ünnepe. A bonyhádi kisded, de fontos hivatásu gyülekezet a közelebbi napokban tarotta fennállásának 100-ik évfordulati ünnepélyét, melynek fénypontját a hidasi anyaegyház fiatal h. lelkészének következő lendületes beszéde képezte. Szép nap viradt ma fel a bonyhádi ref. egyházra, e kisded gyülekezetre szép s nagy nap viradt! Ez a kis egyház, mely egy hosszú századon keresztül küzdött híven, kitartással, hogy élhessen, melyet ép e küzdelmek miatt száz éven keresztül oly ritkán lehetett látni ünnepi ruhában, ma felvette az ő ékességének ruháit s örömünnepet ül. Száz évig élt már: de újabb száz évig, mit mondok? örök életet akar élni. Ezért kér erőt, ezért tart ünnepet. Adjatok telt kezekkel liliomokat, hadd szórjam szét az ünneplők közé, hadd tegyem ez ünnepet még szebbé, magasztosabbá és felejthetetlenebbé! Igen, atyámfiai! Száz éve már, hogy az evangélium éltető világa szabadon ég s világít e helyen! S most ítt állok előttetek száz év eltűnte után egy beláthatatlan messze jövőnek sokat ígérő, de kétes és bizonytalan reggelén. És míg a felett tűnődöm, hogy mit tegyek? a múltra szálljak-e vissza, hogy összeszedjem annak fájó s édes emlékeit s abból vonjak el tanulságokat, avagy a távol jövőbe tekintsek s onnan merítsek biztatást és reményt további küzdelmeitekre : a küzdelem ez egyháznak mai helyzetét s jelen állapotát juttatja eszembe. S midőn látom, hogy ti száz év küzdelmeiből azt a tanulságot merítettétek, arra a meggyőződésre jutottatok, hogy hacsak elpusztulni, megsemmisülni nem akartok, önálló egyházzá kell alakulnotok, önálló lelkipásztor vezetése alatt, kinek gondja legyen, hogy a nyájból csak egy is el ne veszszen; midőn látom ezen ti nemes törekvésteket, mondhatnék-e mást, mint a mit a ti jelenlegi tevékeny s buzgó h. lelkipásztortok oly sokszor hangoztatott már füleitekbe s nem szűnik meg hangoztatni soha Ézsaiás prófétával: »Serkenj fel, serkenj fel, öltözd fel a te erősségedet óh Sión, öltözzél fel a te ékességednek ruháiba Jeruzsálem szent város !« (Es. LII. r. 1. vers.) Igen! Serkenj fel, serkenj fel, öltözd fel a te erősségedet Istennek népe! mert hacsak egy ujabb századig is akarsz élni e helyen, »hol apáitok éltek, elhaltak és temetkeztek, hol bölcsőitek ringott s dadogó gyermekhangjaitokat megértették, s ti is megértitek a kisdedekét, a hova minden emlék köt, minden érdek maraszt, s minden remény láncol benneteket«, mondom, ha csak-csak egy ujabb századig is akarnók élni, virulni e helyen: fel kell öltöznötök minden ti erősségieket, minden ti ékességeiteket, mert különben a létért való nehéz harcban, mely most is egyre foly s talán még elkeseredettebben, mint vala, ti is elmerülve, egy új század multával nem örömének fog hangzani e helyen, hanem a fájdalomnak zokogása, nem itt, hanem ott künn a holtak hazájában, ha ugyan lesz valaki, ki poraitokat felkeresse s emlékeiteket megsirassa!
