Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

lelkiismereti szabadságon alapuló küzdelme már önmagában is bírja áldásos jutalmát s boldogító következményeit. Dákai Miklós. A tiszántúli egyházkerület őszi közgyűlése után. Elengedhetetlennek tartom, hogy a tiszántúli egyházkerület őszi közgyűlésében fenforgott némely ügyekre, azok tárgyalási menetére, úgy amint ezen lap 39. s 40-ik számaiban közölve vannak, s egyházkerületünk ezekből következtetett viszonyaira nézve, szerény helyzetemhez mérten, talán gyenge, az érdekelt fülekhez alig eljutó, de minden bizonynyal őszinte, s alkalmasint szükséges megjegyzést ne tegyek; nehogy — amint látszik — úgy véljék az egyházkerületi gyűlést alkotó elemek, hogy midőn az egyházak őket közvetve, vagy közvetlenül megválasztva, nagy fontosságú megbízással elbocsátották : maguknak azon kényelmes helyzetet csinálták meg, melyben aztán nem is látják szükségesnek időnként birálatos figyelemmel kisérni megbízottjaik működésének eszközeit, irányzatát és célzatát. Pedig dehogy!.. Láttuk, látjuk; éreztük és érezzük azt mi, közönséges halandók is, hogy egyházunk életére oly elhatározó működésű fensőbb testületeink kebelében sokan vannak, kik magukat prédikálják, s nem az emberiség közérdekeért megfeszített Krisztust; istenországa helyett önmaguknak készítenek országot, melyben egyik jobb, másik balfelől ülvén — az uralom hiú fényében tetszelegnek — önmaguknak. Itt van ismét egyházkerületünk ama tengeri kigyója, „« konventi tagok választásának kérdése." A kérdés a körül forgott 1886-ban, miként forog most is, hogy az egyházkerület konventi képviselőit a presbyteriumok válaszszák-e, vagy az egyházkerületi gyűlés. Ezen kérdés eldöntésében két — úgy látszik — folyton fenmaradó párt állott elő az egyházkerületi gyűlés kebelében, mely meg nem szűnő, s elkeseredett harcot vív egymás ellenében ; egyiket talán nem ok nélkül nevezhetnők egyházi arisztokráticus, másikat demokráticus pártnak. Ha önfentartáson nyugvó, s evangelium szerint reformált egyházszervezetünk kiindulását, alkotmányunk lénye get vesszük figyelembe, ki kell mondanunk, hogy egyházszervezetünk demokráticus alapon áll, kell állnia; tehát minden fensőbb halóságunk elemei választásának a presbyteriumokból kell kiindulnia. Ezen nézetnél fogva az egyházkerületi pártok közül azé, mely ezen választást az egyházkerületi gyűlésnek akarja lefoglalni, mely egyházalkotmányunkba az arisztokraticus hatást akarja bevezetni — jogosulatlan, sőt alkotmányellenes; nemcsak, hanem a többség akaratával merőben ellentétes is, miután az 1886-ban e tekintetben már megkérdezett egyházmegyék többsége a konventi képviselők presbyteriumok által való választása mellett nyilatkozott, s ez a többség akaratát mindeddig meg nem változtatta, s bizton következtethető, hogy megváltoztatni nem is fogja; az egyházmegyék ama többsége pedig nem dobható el, az egyházkerületi többség kedveért. Az egyházkerületi többség elemei ugyanis, akár közvetlen, akár közvetett képviselők legyenek, megbízatásukat a presbyteriumoktól veszik; melynélfogva azon hatóság kebelében, hova küldettek, azon hatóságok kifejezett nézetét, sőt akaratát, honnan küldettek, nem hagyhatják szoros figyelmen kívül, mert különben megbízóik iránt kárhoztatható csekélyléssel viseltetnek, egyéni véleményüknek közvélemény ellenébe állításával magukat e felibe emelni látszatván, bizalmi állásukkal jönnek ellenkezésbe, s rászolgálnak Kiss Albertnek mind a képviselet természetét, mind a közgondolkozást kifejező azon kívánságára, hogy: »a képviselőknek kötelességük elvi fontosságú kérdésekben, megbízóik nézetét — ide tehette volna, melyről kikérve, hatósági konstatálás útján tisztába jöhettek — tolmácsolni; különben illik, hogy a megbízásról lemondjanak.cc Ami ezen kérdés megoldásánál azon eljárási módozatot illeti, hogy most választassanak meg a konventi képviselők, s a jövő gyűlésen tárgyaltassék a »presbyteriánistákcc (sic!) indítványa: játéknak illik be a nemes gróf Degenfeld József részéről. Hát mi szükség van tovább a presbyteriumok általi választás tárgyalására?... hisz az nem kérdés többé, mely 1886-ban már a presbyteriumok részére nyolc egyházmegye meghozott és beadott határozata által eldöntetett; mely. látható, hogy ha ismét megkérdeztetnek az egyházmegyék hason többséggel, hasonló szellemben nyerne kifejezést. S ha jelen alkalommal— miként kell — 1886-ki hatósági keresztülhajtás jóvátételére méltó figyelembe vétetik a többség által meghatározott presb}T

teriumi választási jog: nem szükség, hogy György Endre szerint a jövő konventen képviselet nélkül maradjon az egyházkerület, mivel, ha az a gyanús ad hoc közgyűlési költség-megtakarítás szükségesnek mutatkozik, (bár mindig takarékoskodnának kisebb ügyeknél is 1) a presbyteriumok szavazása elrendeltetvén, a beadandó szavazat OK felbontását egy most megválasztható ad hoc bizottság végezhesse, szükség esetében a szavazást tovább folytattatva, végteljességre juttatását eszközölhette volna; vagy a szavazatok szétágazása következtében ha teljes eredményre nem jutandott: végső esetben az 1886-ban egyházkerületileg megválasztott tagok mégis képviselhetik az egyházkerületet. így azonban úgy látszik, hogy az egyházkerület presbyteriumainak várható többségű nyilatkozása ellenében szükségesnek Ítéltetett a hatósági választás keresztülhajtása az ez érdekben buzgó párt kebelében, s mellőzni kellett még az igen mérsékelt Balogh Ferenc közvetítő indítványát is. Qui habét tempus, habét vitám. Dr. Tisza István és Ritoók Zsigmond urak által az egyházkerületi hatóság részére követelt jog ellenében bátor vagyok megjegyezni, hogy egyház-alkotmányunk nem hatósági, hanem presbytero-szynodalis, mely kiindulását a presbyteriumokból veszi, betetőzését a zsinatokban találja; s a közbeeső hatóságok nem egyebek, mint a közegyház szerves tagja', a presbyteriumok által választás utján előállított testületek a végre, hogy zsinati törvényeink megőrzése és alkalmazása által a jó rend fentartásával egyesek és az egyetemes egyház fenállása s egészséges fejlődésében álló üdvének eszközlésére szolgáljanak ; tehát nem hogy uralkodjanak az úr örökségén, hanem hogy az uralgást épen száműzzék onnan, hol annak nemcsak helye nincs, hanem egyenesen ellenkezik mind szellemével, mind céljával. A békés-bánáti egyházmegye kérelme az iránt, hogy az egyházkerület, a konvent által a zsinattól követelje a zsin. törv. 53 §-a f) pontja nem eléggé világos szövegezésének magyarázását, egészen tárgytalan; mert amellett, hogy az a mód egy ad hoc gyűlésnél egy parányival költségesebb, még az a nyomatékos ok is szól ellene, hogy annak a pontnak mind szövegezése nem rosz, mind értelme egészen félremagyarázhatlan, mivel midőn az egyházkerület teendői meghatározásában azt mondja: »a püspök, főgondnok, konventi tagok, egyházkerületi tanácsbirák és jegyzők választására nézve intézkedikvilágosan kijelöli a jog és cselekvés kört, nem