Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

közgyűlés elé akarja vinni. Moczkovcsák zólyomi főesperes pedig kijelenti, hogy az esperesség éppen abból az okból akarta a közgyűlés elé vinni az ügyet, mert a kerületi gyűlés elnöke az igaszságügyminiszter. Fábiny Teofil kijelenti, hogy a vámosi lelkész ügye kellemetlenül érintette és azért már előzőleg is foglalkozott vele, de addig nem szólhat, míg a vizsgálat befejezve nincs, mert főelve, hogy »audiatur et altéra pars.« Annyit azonban privát úton mondhat, hogy az elővizsgálat adatai alapján — sajnos — nem látja a lelkészt oly tisztán, mint azt a panaszosok feltüntetni óhajtják. Nem tudja, hogy a további vizsgálat minő eredményű lesz. A fegyelmi vizsgálatot Krausz lelkész egyszerű panaszára is megindította volna, de az ügyben nem látta azt, hogy a bíróság manifeste helytelenül járt volna el. Az a bíróság ellen nem hozható fel argumentumul, hogy a vizsgálati fogság elrendelését a királyi tábla feloldotta. Az első bíróság bizonnyal tudta, hogy a vizsgálati fogság elrendelésének mikor van helye. De olyan okot sem lát fenforogni, mely a hivatalból elrendelendő fegyelmi eljárás megindítását vonta volna maga után. De kijelenti, hogy mindezt csak privátim mondja és kéri, hogy a gyűlés jegyzőkönyvébe fel ne vegyék. (Helyeslés.). Ezután határozatképen kijelentette, hogy a közgyűlés akaratához képest az ügyet, az egyetemes közgyűlés útján, az igazságügyi miniszterhez fel fogják terjeszteni. (Helyeslés.). Ezután Holes Dániel panaszképen felemlíti, hogy a bácsszerémi főesperességben — a mint hallja egy odavaló lelkésztől — a választások alkalmával törvénytelenségek fordultak elő. Bierbrunner bácsi esperességi jegyző visszautasítja a vádakat és kijelenti, hogy a választások alkalmával az előirt szabályokat szigorúan betartották. A felszólaló előbb győződött volna meg vádjainak alaposságáról, mielőtt azokat kiszórta volna. Az a lelkész ki Holes Dánielt informálta, ott sem volt a választásokon. Fabinyi Teofil elnök a tisztességet minden téren óhajtja követve látni. Nem korlátozza senkinek szólásszabadságát, de kérdi, hogy hová jutunk, ha »on dit«-kre alapítunk vádakat, a nélkül, hogy azok alaposságáról meggyőződtünk volna. Jövőre nézve majd tudni fogja, hogy ilyen esetben mit fog tenni. (Élénk helyeslés.). A pancsovai temető ügyében jelentik, hogy a két protestáns felekezet szépen megfér egymás mellett és az ügyet végleg befejezettnek tekintik. Ezután helyeslőleg tudomásul vették, hogy az aszódi javítóintézetben, 300 frt díjazással hitoktatói állomás rendszeresíttetik. Folytatólag 20 frt segélyt szavaztak meg a pozsonyi theologiai tanárok által szerkesztett »Theologiai szak-és segédkönyvek« anyagi támogatására. A többi, kevésbbé fontos tárgyat felszólalás nélkül intézték el. Az okt, 6—ki ülésen Fabinyi távollétében Sembery Imre, legidősb kerületi felügyelő elnökölt. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után következett özvegy Szontágh Ferencné felebbezésének tárgyalása. Szontagh Ferencnére ugyanis a Széchenyi egyház az özvegynek Széchenben fekvő birtoka után a Széchenyi templomépítési alapra 119 frtnyi összeget kivetett. A kivetés ellen az özyegy az esperességhez felfolyamodással élt, az esperesség azonban helyben hagyta a Széchenyi egyház határozatát, mely ellen most az özvegy a közgyűléshez fordult. Kéri, hogy a nógrádi esperesség rá nézve sérelmes határozata feloldassék, mivel férje sohasem lakott Széchenben, maga pedig református. Szontágh Pál, az elhunyt édes testvére, szólott először a kérdéshez, kérvén a határozat feloldását abból az okból, mert Szontagh Ferenc sohasem lakott Széchenben, de Szontagh Ferencet illetve, jogi képviselőjét nem hívták meg arra a gyűlésre, melyen néhány egyháztag kivetette rá a templomépítési járulékot. Egyébiránt biztosítja a közgyűlést, hogy ha a nógrádi esperesség határozata feloldatik, az egyházközség sokkal hamarabb jut a kivetett összeghez, mert a Szontagh-család bizonyos kegyelettel viseltetik a Széchenyi egyház község iránt. Dr. Kralik Lajos ügyész azt javasolja, hogy az iratok tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyvnek több hiánya van, pótlás végett az esperességhez visszaküldessenek. Most e kérdésben élénk elvi vita fejlődött ki a fölött, hogy olyan lutheránust, kinek valamely egyházközség területén birtoka van, de az egyház területén nem lakik és nem is tagja az egyházközségnek, birtoka arányában meg lehet-e adóztatni. A vitában részt vettek Geduly Ferenc, Bierbrunner G., Vörös József., Sárkány János, Jeszenszky Danó, Holes Dániel, Sárkány József, Horváth Sándor végül ismét Szontagh, de a nélkül, hogy az ügyben elvi határozatot hoztak volna. Az összes iratokat kiegészítés végett visszaküldik a nógrádi esperességhez, azzal az utasítással, hogy a jövő közgyűlésre terjessze fel újból. Ezután a boszniai Ferenc-Józséf-mező lutheránus lakosainak kérvényét vették tárgyalás alá, hogy őket a bányakerületi szuperintendencia kebelébe vegyék fel. Először Sárkány József az ügyben kiküldött bizottság elnöke szólott a tárgyhoz, kiemelve, hogy milyen nehéz és kényes dolog a Ferenc-József-mezei egyházközség bekebelezése, mely több nehézségbe ütközik. Most már a zágrábi esperesség is kezd befolyást gyakorolni az egyházközségre, melynek papja nincs és legtöbb esetben a római katholikus lelkész végzi az egyházi funkciókat. De tekintetbe véve az egyházközség hitbuzgóságát és e kerülethez való ragaszkodását, mégis azt javasolja, hogy a püspök vegye kezébe az ügyet és kövessen el mindent, hogy a hozzánk való ragaszkodást fentartsa és szilárdítsa. A bekebelezés végleges kimondása bizonyos politikai szempontból veszélyes, de ilyen veszélyes lenne az egyházközség elutasítása is. Reményli, hogy a püspök bölcsessége megtalálja a módot, hogy a Boszniával való viszonyt fentartsuk. Szeberényi Gusztáv püspök kijelenti, hogy a Ferenc-József-mezei egyház előző években 100 forint segélyt kapott és megígérték neki, hogy ha az egyházközség tovább is hű ragaszkodást tanúsít, ezután is megkapja a segélyt. Az egyházközségnek az egyházkerületbe való bekebelezési kérvényét tehát erre válaszul lehet tekinteni és mint ilyent üdvözli e ragaszkodás nyilvánítását. Kijelenti továbbá, hogy az összetartozásnak politikai akadályai nem lesznek. Az egyházközség legközelebb lelkész-tanítót választ, ki a franc-feldi lelkész felügyelete alatt fog működni. Jeszenszky Danó és Bellohorszky esperes az egyházközséget a bánáti esperrességhez óhajtja csatolni. Sárkány József utalva a végleges bekeblezés kényes természetére az ügyet kizárólag Szeberényi püspök bölcsességére kívánja bízni. Elfogadtatott. Ezután a békés-csabai felsőbb leányiskola ügyére került a sor. Az előmunkálatokkal megbízott albizottság azt javasolja, hogy az iskola költségeinek fedezésére a kerületben lelkenként egy krajcár adó vetessék ki. Szeberényi Gusztáv püspök szólott a javaslat mellett. Áchim esperes elérkezettnek látja az időt, hogy az egyházadót reorganizálják és ne ezen incidensből, hanem általában emelni kell 2 krajcárral az egyházi adót, hogy a szükségletek fedezhetők legyenek. Raab esperes véleménye szerint az esperességekhez kell leküldeni az ügyet. Többek hozzászólása után határozatikig kimondották, hogy