Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

Harmincegyedik évfolyam. S. S2S. -JBudapest, 1888. január 29. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. SÍ. 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr,, egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. WT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""ÜK Az Irodalmi Társaság megalakulásának küszöbén. A protestáns irodalmi egyesülés ügye a megvalósulás stádiumába jutott. A közel egy éve kibocsátott »Felhivás« élénk visszhangra talált egyházi köreinkben. Testületek és magánosok tekintélyes számban jelentkeztek a Társaság tagjaiul. A sajtó egyhangúlag elismerte az egyesülés üdvös és szükséges voltát. Maholnap lejár a jelentkezések beadásának határideje is. Elérkezett tehát a végleges szervezkedés időpontja, mikor az alakuló gyűlés összehivatik, az alapszabályok megállapíttatnak, a tisztikar megválasztatik, hogy a Társaság megkezdhesse várva-várt nagyfontosságú munkálkodását. Az előkészületek eddigi lefolyása egyházi testületeinkben és sajtónkban szép reményekre jogosít. Mindnyájan megértettük, sőt szívünkre vettük, hogy az Irodalmi Társaság »rég érzett szükséget pótolni, régi mulasztást helyrehozni, s a jövő íejlődés alapjait szilárdítanicc van hivatva, s hogy »hazánkban, mint a külföldön is, társulás és szövetkezés a tudomány művelésének és terjesztésének egyik leghathatósabb eszköze.« Egyházi testületeink ritka egyértéssel és páratlan egyhangúsággal fogadták a »Felhivás«-ban kifejezett ez eszméket és dicséretes buzgalommal ajánlották fel megvalósításukra ki a maga öt, ki a maga ezer forintját. Oppositio és dissonantia csak nagyon kivételesen volt hallható. Az egyházi sajtó örömmel és nyilt őszinteséggel helyeselte a szép kezdeményezést, egyetértőleg hangsúlyozta a Társaság szükségességét, egy szívvel lélekkel pártolta kitűzött végcélját, csupán a közvetlen cél s az erre kijelölt eszközök kérdésében ágaztak szét a vélemények, több kevesebb valóságos vagy képzelt eltérésekkel. A megalakulás küszöbén ezekre kívánok röviden reflektálni s az eltérő nézetek egyeztetésére módot ajánlani. Eltérnek a vélemények különösen arra nézve, hogy a Társaság az egyházi irodalom melyik ágát művelje és terjeszsze első sorban? Némelyek azt kívánják, hogy a Társaság első sorban, sőt kizárólag csak, az egyháztörténelmi szak ápolását tűzze ki céljául, mert így a confessionalis súrlódások könnyebben kikerülhetők. Az egyháztörténelem — mondjak — oly közös találkozó pontja a hazai protestántismusnak, melyen református, evangélikus, sőt az unitárius is visszatartás nélkül egyesülhet. Mások az alapszabály-tervezethez tartva magukat, mely szerint a Társaság célja ^általában a hazai protestáns tudományos irodalomnak, különösen és első sorban a prot. egyháztörténelemnek művelése és terjesztéseit, ugy vélekednek, hogy az egyházi irodalom más ágai is felveendők a Társaság munka-programmjába, mert akkor több szaktudós bevonásával élénkebb érdeklődés és szélesebb körű tevékenység várható az egyesülettől. Előttem kétségtelen dolog, hogy mind a tervezők intentiójának, mind egy tudományos irodalmi társaság természetének az a felfogás felel meg, mely az egyházi irodalom általános művelését kivánja a leendő társulattól. Az alapszabály-tervezet is így kontemplálja a dolgot. Ezért adta a társulatnak a »Prot. Tudományos Irodalmi Társasága címet (különben Prot. Egyháztörténelmi Társaságnak nevezte volna azt); ezért tűzte céljául, „ általában a hazai protestáns tudományos irodalomnak^, különösen és első sorban a prot. egyháztörténelemnek művelését és terjesztését. Igaz, hogy mind az alapszabálytervezet, mind a felhívás hangsúlyozva kifejezi, hogy egyelőre különösen az egyháztörténeti szak művelése állíttassák előtérbe; de ugyan ezek azt is határozattan kimondják, hogy a Társa-