Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

kitűnő internatussal kell ellátni ezután létesítendő vagy újraszervezendő intézeteinket. Tekintetbe kell vennünk, hogy e mozgalom egy kissé későn indult, hogy az egész ügy a második csengetés után készül vonatra ülni, és így csak a gyors és gondos indulás ment meg a lekéséstől. A kitűnő szervezésen kívül társadalmi uton minél nagyobb és minél szélesebb körű népszerűséget és bizalmat kell támasztani fennálló és létesítendő intézeteink iránt. Le kell vinnünk a mozgalmat a traktusok zöld asztaláig, a presbyteriumok tanácsszobájáig, a gyülekezeti érdeklődésig, a népies irodalomban való szellőztetésig, hogy az anyaszentegyház e hitL erősítő új institúciója iránt in capite et membris általános és erős legyen a meggyőződés, buzgó az áldozatkészség. Addig, míg amaz intézetek jó hírneve a nagy közönségben megszilárdul, oly fajta erkölcsi áldozatkészségtől sem kell visszariadnunk, minőt e századbeli elődeink a hazai nyelv és a hazai művészetek iránt tanúsítottak, kik jól tudták bár, hogy magában véve jobb a német tudomány és tökéletesebb a német színészet, mint a hazai: de hazafias lelkesedésük a nemzeti nyelv és kultura erősítéseért, ellenkező meggyőződés dacára is, pártolta, ápolta, segélyezte a nemzeti mozgalmat és e kitartó hazafiság életképes magyar tudományt és virágzó színészetet teremtett a jelen nemzedéknek. Prot. nőnevelésünk ügye is csak akkor fog igazi virágzásra jutni, ha a jelen mozgalom üdvös voltáról való erős meggyőződést kitartó tett- és áldozatkészség követi, mikor a most divatos »idegen« intézetekben való nevelés helyett eleinte talán csak hitbuzgóságból és egyházszeretetből, de azután belátásból és jobb meggyőződésből az lesz az általános szokás, hogy leányaink jól szervezett, egészséges szellemű protestáns nevelő-intézetekből mennek ki az életbe. Vajha minél előbb megérnők ezt az időt!... Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Tanügyi sötét vonalak. (Folytatás.) 2. Már az eddig mondottak eléggé jellemzik a hihás iskolai tanmódot is. Tanmói manap az uralkodó jelszók közé tartozik; érdemes arra, hogy a tanügy megbeszélésében külön is érintve legyen. A tanmód tágabb körébe szükségkép a tananyag is tartozik. P. falubeli tanítótól kérdém, mely tantárgyakat szokott tanítani. Felelete : »katekizmust, olvasást, írást, számolást és kevés magyart is.« Beszéd- s értelemgyakorlatot nem ismer, természettudományi ismeretek, történet stb. nem tartoznak iskolájába bele. Elég nagy baj. Node — gondolám magamban — csekély számú tantárgygyal is lehet némi jó szolgálatot tenni a népnevelésnek, különösen olyan falusi iskolában, melyet rendetlenül látogatnak a tanulók. Bezzeg, jóhiszeműségemet csakhamar eloszlatta a tanitó. Mert hát ő a katekizmust »vallásosság« kedveért csak »könyvnélkülözteti« ; szerinte a ^keresztyén vallás alapítója Luther«, a »római kathol. vallás pogány vallás«, és a »törökök ó-hitűek.« Eféle meggyőződés mellett, nem csoda, hogy »a modern világias tananyagnak« helye nincs, minő pl. az irástalan számolás, a tizes számrend, métermértékek, terményrajz stb. Ez ismeret hiányát némikép okadatolni is tudta az én tanítóm, mert — úgymond —• faluhelyeken bajos boldogulni, ő csak táblán szokott számoltatni, métermértékek nincsenek iskolájában, és a kir. tanfelügyelő nyolc év óta nem látogatta meg iskoláját. Meglepők ez adatok annyira, hogy a képzelem Bokhara iskoláira vetődni hajlandó. Isten ments, hogy csak ily képzettségű tanítóink legyenek. Némelyik csak a természettudománynyal nem tud kibékülni. Egyik szerint pl. a méhnek négy lába van; a viaszk és méz úgy készül, hogy »a méh hazaviszi a virág nedvét és a sejtekre ragasztja.« Másik szerint, ha a Nap a hőmérőre rásüt, akkor a hőmérő higanya alul meleg, fölül meg hideg; télen a higany magasabban, nyáron alacsonyabban áll; szélben a fa mozog és »valami érzékeny anyag.« stb. E leverő ismereti tényeket csak azért hozom fel, mert »sötét vonalokrólcc szólok. Ki kell jelentenem azonban, hogy a felhozott példák kivételesek; igen számos falusi tanítónk szép ismerettel bír, s épen ezért a sötét vonalakba be nem vonható. Más képet tüntet fel némely városi tanítók kedvelt tananyaga. Egyszerre tanítanak magyarul és németül olvasni és írni; az első elemi osztályban már alanyt és állítmányt emlegetnek s a mondattant az összetett mondatok tanításáig szeretik felvinni. E magas nyelvtani tudománynak rendesen az a gyümölcse aztán, hogy a gymnasiumba lépett tanuló alanyt és állítmányt nem ismer, sőt a gymnás. IV. osztály végeztével egyszerű bővített mondatot elemezni nem tud, és nyelvérzékét is eltompította. A számtanban is vakmerő eljárást követnek némelyek: első elemi osztályban ioo-ig húzzák fel a tanulót, a másodikban már ezresekkel, a 3., 4. osztályban nagy törtekkel számoltatnak. Mintha csak szándékosan ignorálnák azt az általános jelenséget, hogy tanulóink, ifjaink az egyszerű elemi számolásokban és számtani következtetésekben bizonytalanok s tájékozatlanok. Talán némely vizsgálók és szülők kedvéért dúl itt-ott az idegen nyelvek maniája elemi népiskoláinkban. Csak sajnálni lehet azt az 1. osztálybeli kis tanulót, ki bár csak magyarul beszél, emlézés végett ilyet kap házi feladatnak: »Bet' und sing' ! gutes Ding übst du nimmermehr zu oft! Schenket docli Gott dir noch táglich mehr, als du gehofft« stb. Magolja is a gyermek akkora küzdelemmel, hogy csakhamar vagy minden tanulástól elidegenedik, vagy pedig megszokja azt, hogy üres szóárban lássa az ismeretet, tudományosságot és érdemet a kívánt kitűnő osztályzatra. Úgy látszik, egyre inkább lenézetnek a zsenge gyermeknek megfelelő elemi ismeretek, olyanok gyanánt, mint amelyek nem méltók a »tudomány« nevére. Már a csecsemőt hússal szeretnők táplálni, holott szervezete s kora annak meg nem felel. A leányiskolák tananyaga még nagyobb szabású»Tudomány« itt is a jelszó. Nyelvtanok, fogalmazás, magyar s német irodalom, költészettan, alkotmánytan,