Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-23 / 39. szám
61. A zilahi községi polgári fiúiskola értesítőjét Pu»gur Gyula szerkesztette. Az intézet a ref. collegiumtól különvált ez évben. Az első alapítványt az iskolára Dull László földbirtokos tette 320 frttal. A hitoktatókkal együtt 15-en tanítottak. A tanulók száma 180 volt. A tanári könyvtár állománya 368 kötet. Segélyeztek 15 növendéket összesen 450 frttal. Pénzjutalmakban kiosztatott 30 tallér. 62. A nagyrőcei községi polgári iskola értesítőjét Rőczey István közli. A növendékek száma 111 volt, 14-gyel több mint tavaly. A tápintézetben 34 tanuló láttatott el, kiknek élelmezése 812 frt 50 krba került. Jutalmakban kiosztatott 80 frt és 10 db magyar húszas. A tantestület tagjainak száma 11. A polgári iskolával kapcsolatosan tanműhelyek is vannak és pedig van asztalos — edényfestő — és könyvkötészeti tanműhely. Az iskolai takarékpénztár forgalma 262 frt 35 kr volt. A tanári könyvtár állománya 446 mű 640 kötetben; az ifjúsági könyvtáré 200 kötet. Az ifjúsági segély-egylet vagyona 3925 frt 67 kr. 63. A tordai állami polgári iskola értesítője szerint, melyet Pálfy Károly igazgató szerkesztett, a tantestület tagjainak száma 16, közülök 4 tanítónő. A fiúk száma 108 volt, a leányoké 189. Könyvtáré és egyébb gyűjtemények eléggé gyarapodtak. 64. A losonci állami elemi iskolaban, melynek értesítőjét Nagy József igazgató adta ki, volt összesen 114 tanuló, kik közül ingyen tanításban részesült 88. Az iskolai könyvtár 130 kötet művet tartalmaz. Tanító van 2, vallástanító szintén 2. a + b jegy alatt egy kis értekezés van az értesítőben. »Társ ad a Imi teendőink a nevelés érdekében« címmel. Észrevételei igen helyesek. 65. A csáktornyai községi elemi népiskola értesítőjét Jency Gusztáv közli. A könyvtár 13, de nem egészen szakmunkával gyarapodott. A tanítók száma a hitoktatókkal együtt 10; a tanulóké pedig 476; köztük magyar 90, német 128, horvát 157, olasz r ; r. kath. 365, ág. ev. 5, móz. v. 106. A szaporodás 30. Az iparismétlő iskolába járt 102 tanuló. 66. A nagyváradi róm. kalh. népiskola értesítőjében Jakobovits Dezső tanító értekezik »Az erkölcsök hanyatlása, a család és népiskola« címmel, melyben hoszszas tapasztalatai alapján foglalkozik a tanulók erkölcsi életének hanyatlásával, ennek okaival s felmutatja, hogy miként lehetne a bajokon segíteni a családnak s az iskolának. A tanítók száma 4; a tanulóké 236, köztük 32 ev. ref. is. A nagyváradi róm. és gör. kath. népiskolákba összesen 1735 fiú és leánynövendék járt. —s—l. 0 TÁRCA. A classicus olvasmányok kezeléséről. (Levél a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt szerkesztő úr 1 Ujabb időben nagyon felkapta a művelt közönség egy része Frary és Locroy nevét, kik tudvalevőleg az ó-classicus irók olvastatását szűkebb térre akarják szorítani az iskolában. Néhány magyar lap is sietett a maga megjegyzéseivel e feltételhez kötni a középiskola magasabb niveauját. Minden új dolog kapós, különösen, ha az iskoláztató közönség ízlésének kedvez. .Csakugyan tapasztaltam, hogy oly emberek haladtak Ítéletükben leginkább az említett előkelő nevek után, a kik a francia iskolák viszonyaival épen nem ismerősek; mert hisz különben tudnák azt, hogy a francia iskolát, a melyben classicus írók olvastatása mellett vajmi kevés gond van fordítva stúdiumokra, — a mieinkkel — hol a reáliáknak jogosultságuk szerint elég tér van engedve — alig lehet összevetni. Laikus ember részéről tehát nem csodálom az elfogultságot; indul a tekintély után, nem mérlegelve a helyzet különböző voltát. Nekem is volt többszörös vitám intelligens emberekkel, sőt néha tanügyi férfiakkal is, a kik talán a francia szellő lengésére mintegy kötelességnek tartották mindazt, a mi modern, az első pillantásra elfogadva még jobb meggyőződésüket is elhallgattatni; a kiknek aztán a legenyhébb Ítéletük az volt, hogy a classicai olvasmányokat a nevelés és tanítás kára nélkül lehetne mellőzni a középiskolában. Én ezzel szemben kifejtettem meggyőződésemet, hogy a sokszor hangsúlyozott formális képző erőt nem is érintve, a kedélyi élet, sőt a helyesen felfogott hazafias érzület, a nemes lelkesülés nevelésére — nem ugyan egyedüli — de mindenesetre hatalmas és nehezen pótolható eszköznek tartom a classicus olvasmányt. Ez indított arra, hogy az i887 /g csurgói éretsítőben megírjam székfoglaló értekezésemet; ez vezet mindig az auctorok magyarázatában, és vett egyszersmind arra, hogy — ha szerkesztő úr megengedi — itt is, egyebütt is közöljek saját eljárásomból néhány adatot, miképen igyekeztem a classicusokban rejlő gazdag erkölcsi elemet feltárni. Bevezetésül leirom azokat a megnyitó szavakat, melyekkel Ciceró »De Officiis« művének olvastatását megkezdettem. Sok szépet találtunk már a görög és római irodalom remek emlékeiben : eszmében gazdagságot, formában tökéletességet, mindenütt a teremtő ész munkáját. Keressük tovább, hogy többet lássunk, többet tapasztaljunk s mindig újat, mindig többet tanulhassunk. Kopogtassunk be oda, hol a szónoki művészet ideálját, a Chrysogonusok, Verresek, Catilinák és Antoniusok bátor és hatalmas szavú ellenét, a római stilus fejedelmét bámultuk egykoron: a 63 éves agghoz, a folytonosan élénk és munkás szellemű Ciceróhoz, hogy tanítson meg elvekre, életszabályokra, melyek gyönge akaratunkat az életre megacélozzák. És kezünkbe adja utolsó művét, melyet az atyai szeretet melegével Marcus fiához intézett ; nem azért, mert itt volna legnagyobb, mert nagyságának délpontján beszédeiben ragyog; nem is azért hogv legönállóbb philosophicus munkái között, mert majdnem nyomról-nyomra kimutatható Panaetius utánzása ; nem is azért, hogy legnagyobb gonddal van szerkesztve, mert ellenkezőleg, mintha a közel halál sejtelme űzte volna, olv gyorsan irta meg az utolsó könyveket : hanem azért, hogy tanácsával kisérjen bennünket azon a ponton is tnl, melyen az iskola életéből az élet iskolájába távozunk. Azért adja tehát ezt a könyvet, mert a címe: »De Ofíiciis«, a kötelességek. És jobbat nem tehetne; mert nincs az emberi életnek, az ember tetteinek helyesebb szabályozója, az emberi érdemnek igazibb mértéke, mint a kötelesség ; és nincs, a mi halandónak a földön oly jutalmat szerezhetne, mint a kötelesség. A természet tárgyai és tünéményei közt egy sincs, mely céllal nem bírna. A szélvihar levegőt tisztít, tengervizet óv meg a rothadástól; az eső termékenyít, s így tovább, hogy minden a legfelső célban, a Teremtő dicsőítésében egyesüljön. Szabott utján határozott feladattal jár fejlés és enyészet egyaránt. S az ember, kiben az állati test ereje s ügyessége az isteni képmással egyesül, tehetségeinek dúsgazdag birtokában, nem lehet, nincs is kizárva az általános szabály alól. Születésével tőkét hoz
