Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

Cosmopolita, dél-amerikai valdenszi koloniából irja Brunous lelkész, hogy az új, nagy templom kész s hogy azt használják. Konfirmandusok házára e hívek szétszórtsága miatt szükség van. Buenos Ayres új élete, Simonini F. a genuai valdenszi esti iskola volt növendéke, ide vándorolt, s itt jólétre tett szert. Ez a maga házában az olasz nyelvet beszélőkből és az Isten igéjét kedvelőkből gyülekezetet gyűjtött össze. Utóbb e mindinkább megszaporodott gyülekezetet a püspöki methodisták fogadták be templomukba, mint vendégeket. Remélhető, hogy ezen kör mindinkább meg fog erősödni. Az olaszországi német papok értekezlete Flór eneben. Megtartatott f. é. május 22—24. Megjelent: Neszler Livornóból, Petersen Genuából, Schuster Anconából, Wessel Flórencből és Rönneke Rómából. A megjelenésben gátolva voltak: Kitt Bergamóból, Grote Milánóból, Trede Nápolyból. Rönneke követségi lelkész mondá el a megnyitó imát és exegetikai előadást tartott Jelenések 22, r — 5 felett. Mindenik elmondta gyülekezete állapotát. Wessel olvasott a flórenci S. Marcoféle Dominikánusok jeleseiről, Fra Angelico jeles festőről, Gerolamo Savonarola, a Medici-varos e nagy bűnbánati prédikátoráról, 23-án egy »pia desideria« — kegyes óhajtások — című előadast tartott Rönneke. Az olasz fürdőhelyeket is lelkipásztori gondviselés alá vették a német lelkészek. A valdenszi ház Tőrre Pellicén. A fentirt célból f. é. julius 25-én volt e ház alapkőletétele. Az alsó kövön volt vésve: 1689. mélyedésébe tettek egy új olasz ujtestamentomot, okiratokat, egy emléktáblát ólomból, és az olasz király fényképét. A felső kövön volt vésve 1889. julius 25, mellékelve egy emléktábla ólomból. Ima, és beszéd s e következő helyek felolvasása r Móz. 28, 18-22; 1 Móz. 32, 9. 10; zsoltár 126. 129 és karének képesíték a vallásos actust. „La SeintillaHavi lapot ád ki Paolo Calvino Biasca-ban. Célja a Tessin cantonban szétszórt protestánsok építése és értesítése. Ára egy évre 1 frt. Átnézet. Az ügy lassan bár, de bizton haladott. Működik 128 pap, evangelista stb. 418-án léptek az egyházba. 469-én előkészülnek a felvételre. Á hívek 41,000 lírát áldoztak 1 évben. Az iskola evangelizáló erejét igazolja. Piemontban eg}7

határ falu, mely 700 lelket számlál, lemondott a rkath. papról és vallásáról. A haldoklók hithűsége is hódít. 60,000-nél több nem egyházbeli olasz hallgatta az Isten igéjét az istenitiszteleteken. Láng Adolf. IRODALOM. A francia középoktatás és tanárképzésről. A Nagy József-féle ösztöndíjon az 1887. évben tett utazásanak eredményképen irta Dr. Öreg János. A jónevű pedagógiai és nhilosophiai írónak ez előttünk fekvő tanulmánya élénk tanúságot tesz ama gazdag tapasztalatokról, melyeket éles és alapos megfigyeléseivel szerzett mult évi külföldi útja alkalmával. A tanulmányban két fő rész alatt először szól a francia középoktatásról, másodszor pedig a tanárképzésről. Az első fő részben jellemzi a középiskolát: a lyceumot, ismerteti ennek szervezetét, foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon megfelel-e a lyceum a maga feladatának, szól az internatusi intézményről, feltüntetve annak előnyeit; de egyszersmind aránylagosan sokkal több hátrányait is, mely hátrányok szerinte — és egészen helyesen — abban öszpontosulnak, hogy az internatusi intézménynél nemcsak a házszabályok, de még a tanulmányok is egyenesen a rendfenntartás biztosítására irányulnak. Megismertet azután az internátust vezető személyekkel: a provissorral, a censorral és a tanulmányi felügyelővel. rJes kritikával s helyes pedagógiai érzékkel mutat rá az internatusok hibás fegyelmezési rendszerére, mely a bennlakást börtönné s mely a munkát büntetéssé teszi. A rend fenntarthatása szabályozza a tanítási methodust is úgy anynyira, hogy tömérdek házi- és iskolai írásbeli dolgozattal ölik meg a gyermeket. Szól a nyilvános, ünnepélyes díjkiosztásokról, miknek hátrányát abban látja, hogy nem önmagáért a tudományért, mint inkább az érte járó jutalomért igyekszik fáradni a gyermek. Áttérve a belső szervezetre elmondja, hogy kézikönyveket nem használnak a lyceumokban, hanem most is, mint nálunk régebben mindent jegyzetek alapján tanulnak, kivéve a nyelveket. A vizsgálati rendszerről, a lyceum tantervéről s osztály számáról, a tantárgyakról és az órarendről szóló kisebb szakaszok után részletesen ismerteti szerző az egyes tantárgyak végzett tananyagát, s igen érdekes és találó összehasonlítgatásokat tesz a nálunk és a franciaországi iskolákban végzett anyag között, mindenütt igen helyesen mutat reá, hogy miben kellene követnünk s miben kerülnünk a francia iskolakat. Tökéletesen egyetértünk szerzővel, midőn főleg a vizsgalatok szinvonaianak emelését sürgeti, mint egyedüli óvszert a szellemi proletariátus szaporítasa ellen. Igen érdekesen ismerteti szerző a munkácska második részében a tanárképzést, teljes részletességgel szólva a nálunk újabban sokat emlegetett Ecole normálé superieurről, melynek adja történeti előzményeit, bevezet magába az intézetbe, közli szervezetét, a felvétel módját, a felvételi vizsgalat tárgyait, majd az irodalmi és tudományos szakosztaly tanfolyamait, a vizsgakat az ecole normálé tanítás módját, a szervezet keletkezését, az iskola jellemzését hivatkozva az ecole normalenak a világirodalomban is ismertté vált tanítványaira, végül pedig ismerteti az irodalmi és tudományos facultas rendeltetését. Az egész előadás rendkívül tömör; de e mellett mégis talaló, hű képet ad a francia középoktatásról és a tanárképzésről s érdekessé teszi a folytonos reflexió, a mindenütt oeleszőt bírálat, mi a tudatosan és szaktudós módjára való szemlélőt árulja el. Nyelvészeti kérdésekkel nem szoktunk ugyan Lapunk hasábjain foglalkozni, de ez alkalommal egyet meg kell jegyeznünk mégis. Honnan vette szerző s micsoda szerencsétlen képzésű szó az internatusra a „bentartósság ?" Az »internatus«-t mindenki érti, de ez erőszakolt magyar szónak magyarázat kell. A három ívre terjedő füzet Debrecenben jelent meg s ugyanott is lesz valószínűleg kapható. Árát nem tudjuk. Á legmelegebben ajánljuk a tanügy barátainak figyelmébe. Az egyházi közigazgatás kézikönyvének V. füzete (17—20 ív) a következő tartalommal jelent meg : Posta vitel. Házasság: eljegyzés, hirdetés, házasságkötés, esketés és válás. Törvénykezés : Szentszék, katholikus és gör. kel. fegyelmi biróságok, fegyelmi bíráskodás a protestánsoknál. Lelkészi javadalom. Ez utóbbival már az első kötet negyedik könyvét kezdi meg az igazán nagybecsű munka szerzője Eötvös Karoly Lajos m. kir. tanfelügyelő. A füzet ára 30 kr. Kiadja Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedése. Kepes Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák V. és VI. osztályai számára. Szerkesztették Komáromy Lajos, Lakits Vendel, Luttenberger Ágost és Péterfy Sándor. Budapest. Singer és Wolfner kiadása. Ára be-