Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-02 / 36. szám
Harmincegyedik évfolyam, 36. sz. Budapest, 1888. szeptember 2. PROTESTÁNS r SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz, I. em, Előfizetési ára; Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdí külön 80 kr. ^ Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ~f£fl Az élet és az iskola. Iskolai ev elején támadt visszaemlékezések. Tudományos munkával foglalkozó ember egyszer élvezi életében a nyugalomnak azon perceit, a mikor a multat és jövőt illető gondolatai, a végzett s végzendő kötelesség közötti örökös mérlegelés, számonkérés, elégültség, elegiiletlenség, remény és valóság mintegy teljes egyensúlyban állanak egymással, sőt egy nagyon rövid időre talán teljesen el is tűnnek lelkéből, helyet adva bizonyos le .nenju irható, boldog lelki állapotnak. A további önképzés gondjai, majdan az önfentartás nehéz kérdései talán soha többé nem engednek a léleknek oly igazi siestát, mint a minő az, érettségi vizsga után következő szünideje az ifjúnak. Sohasem feledem el azon boldog napokat, melyeket átéltünk érettségi bizonyítványaink megkapása után; midőn a 8 éven át együtt küzdött ifjú sereg, félig vándorútra készen állott már, de azért még pár napot ott kóvályogtunk az ős alma mater körül. Bejártuk a kertet, melynek lombjai annyiszor árnyat adának, midőn alattuk könyvvel kezünkben meglapultunk ; bejártuk a kis várost, melynek egyszerűsége, csendje megőrizte lelkeinket a nagy-világi élet csábjaitól; bejártuk a történelmi nevezetességű romokat ott a szőke folyó partján, mintha még egyszer el akarnók magunkat látni onnan egy egész életen kitartó honfiúi lelkesedéssel, hazaszeretettel, egyikünk másikunk egy kis repkény levelet, vagy egy kavicsot is csúsztatott zsebébe a mohos váromladékból, hogy emlékezzék a távolban is a helyről, melyre visszasír lelke mindenha; voltunk néhányan, kik még az öreg csengetyű toronyba is felmásztunk, hogy még egyszer lelkünkbe véssük a sátor hegyekkel ölelkező róna táját, melynek levegőjében van valami a Rákóczy és Kossuth lelkéből, s ki egyszer szívta, az mindig érzi annak éltető hatását. Szóval örültünk mindnyájan, alig tudva számot adni örömünk igazi okáról. Egyik örült, hogy megszabadult attól a nyavalyás tantárgytól, mely 8 éven át kínozta lelkét a nélkül, hogy bármennyi hajlama lett volna hozzá; a másik örült annak, hogy ezután teljesen eddigi kedves tantárgyának élhet; egyik az egyetemen kínálkozó arany szabadság napnak vélt fényében fürösztgeté dandysége tollait, a másik megörült magában, hogy ezentúl számot kezd tenni a társadalomban stb. . . Hát még mikor bucsúestére összejöttünk! Boldog Isten ! mennyi nemes s nevetlen ambitio s mily tűzzel csapkodá az eget, hány ajk morz )lgatá magában : »Az erős nem fél az idők mohátóla stb. Volt egy pár közöttünk, ki szótár segítségével úgy a hogy eldöcögött a görög s római classicusokon, ez nyelvésznek, philolognak szánta el magát; egy két jó mathematicus, mérnöknek készült; néhány historicusnak, egy pár juristának, mások papnak, gyógyszerésznek szánták el magokat, s így tovább. Mikor aztán a búcsuest utáni napon vagy hatan-nyolcan elsétálgattunk ott a hosszú fasor alatt, mint ittas ember, ki mámorából kijózanodva számlálni kezdi pénzét, mi meg maradt : mi is megkisérlettük összefoglalni eddigi neveltetésünk eredményeit, megszámláltuk jövőben dús kamattal kecsegtető szellemi tőkénket s távol attól, hogy szeretett tanáraink lelkét a panasz, vagy kárhoztatás legkisebb vádjával is illettük sőt illethettük volna is, bizony megvallom nem voltunk megelégedve 8 évi küzdelmünk, kapkodásunk, szurkolásaink eredményével; mint később hallók, másutt érettnek nyilvánított kartársaink még kevésbé mondhatták el ezt magukról. Már ekkor sejtettük, hogy nem az iskolákban s azok tanerőiben, hanem az oktatási rendszerben van a hiba; mert bár lehetetlen, hogy 8 év benyomásairól