Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-26 / 35. szám

előnyös a történeti hűség szempontjából is, de még helyesebb gyakorlati tekintetből, mert így a tanuló könnyebben megtartja az illető rendszer egyes részleteit. Tartalmának részletes ismertetése tul haladná e Lap keretét és talán az ismertető tanulmányát is, ki egyszeri átolvasás után, mint nem szakember, csak az összbenyomásról adhat számot. És az összbenyomás szintén kedvező. Gondosan meg van tartva benne a történeti tárgyilagosság, melynek az a követelménye, hogy a történetíró ne maga beszéljen, hanem magukat az eseményeket és alakokat, a philosophiában a rendszereket és ezek alkotóit beszéltesse. A bölcsészet történetirónál ez különösen lényeges követelmény, mert az egyéni philosophiai álláspont erős kidomborítása és a történetbe belevegyítése talán sehol sem vezet oly könnyen helytelen bírálatra és hamis megvilágításra, mint a philosophia történeténél, minthogy a philosophiában s kivált ennek metaphysikai regióiban oly nagy szerepet játszik a bölcsész szubjektivitása. A Lewes-Bánóczy és a Nagy Ferenc-féle bölcsészettörténetek emez egyoldalusági hibája előnyösen ki van kerülve Szláviknál, a nélkül, hogy könyve a szintelenség másik szélsőségébe esnék. Előnyére szolgál a munkának, mert gyakorlati hasznavehetőségét fokozza, azon sajátsága is, hogy rendkívül nagy gondot fordít a tárgy szakirodalmára. Minden nagyobb rendszer ismertetésénél egyenként fölsorolja nemcsak a rendszeralkotó philosophus műveit, ezek kiadásait, fordításait és commentárjait, hanem a kiválóbb monografusokat is, kik az illető bölcsészről becsesebb tanulmányokat írtak. Ez eljárás, míg egyfelől nagyon emeli a tankönyv gyakorlati becsét, addig másfelől hasznos kulcsot szolgáltat a további tanulmányozáshoz, tájékoztatást és buzdítást nyújt önálló bölcsészeti studiumra is. Mennyire eredeti és mennyiben alapszik forrástanulmányokon e munka? annak megítélésére már az enyémnél részletesebb összehasonlítás és alaposabb tanulmányozás volna szükséges. De annyit egyszeri átolvasásra is látok, hogy szerző, bár Zellert nevezi meg első mesteréül, azért nem puszta másolója az ó-kori bölcsészet ez elismert tekintélyű historikusának; önállóságát megőrzi mesterével szemben is, s midőn ennek előnyeit szerencsésen átveszi, hibáit öntudatosan ki tudja kerülni. A nagyobb rendszerek, például Plató vagy Aristoteles, ismertetesénél közvetlen forrástanulmányok jelei is látszanak, s ezeknél is, de a többi rendszereknél is oly gondos összeállítással van dolgunk, mely mind azt józan kritikával fölhasználja, mit e nemben a gazdag német irodalom nyújt, mi mellett a különben csekély magyar bölcsészeti irodalom sem kerülte ki a gondos szerző figyelmét. A munka általában véve nemcsak teljes szakavatottságról és ritka szorgalomról tanúskodik, hanem oly nagy tárgyszeretettel és melegséggel van írva, minőt tankönyvekben ritkán lehet találni. Különös elismerésre méltó a munka philosophiai terminológiája, mely tiszta és szabatos, a mi a magyar bölcsészeti munkáknak nem szokott erős oldala lenni. Csupán egy szót, mely nem is igazi philos. műszó, alkalmaz helytelenül a szerző : a »megállapítás«-t, melyet a »megalapítás«-sal állandóan összezavar. Beszél a »görög bölcsészet megállapítói«ról (7. 1.) »megalapítói« helyett, s szerint az egyes philosophusok rendszereket »állapítottak meg,« a helyett, hogy azt mondaná »rendszereket alapítottak.« Pedig »állapítás« és » alapítás « egészen különbönböző fogalmakat fejeznek kí nyelvünkben. Megjegyzést kell tennem a könyv irályára is, mely bár egészben véve jó és nyelvtanilag is eléggé szabatos, mégis helyenként idegenszerűségben, nevezetesen germanismusban szenved. Az igekötők használatában, s közelebbről abban, hogy mikor kell a kötőt az igétől elválasztani és mikor nem, nagy ingadozást mutat, valamint a szórend ellen is ejt néha hibát a szerző. Példa az elsőre : »Tanítása (Aristotelesé) a bölcsészet mellett exoterikus alakban az ékesszólásra is, terjedt (55. 1.); vagy az ilyen idegenszerű mondatok: »Míg Platón idealismusa a régebbi akadémiában alászállott, addig az ő tanát egy, az akadémián kívül álló tanítványa, Aristoteles, beható tanulmányozás, gazdag ismeret és éles megfigyelő gondolkozás alapján gyökeres tovafejhsztésben részesítette, mi által a philosophia útjait évezredekre jelölte ki" (54. 1.) E hibák azonban nem gyakoriak s a könyv érthetőségét érdemileg nem zavarják. Mindent Összevéve, Szlávik bölcsészettörténete a mennyire a megjelent I-ső részből megítélhetni, kiváló helyet foglal el bölcsészettörténeti tankönyv irodalmunkban. Tárgyilagosabb és megbízhatóbb a Lewes-Banóczy -félénél, teljesebb mint a Nagy Ferencé, szabatosabb és tisztább mint a Tóth Ferencé, tömörebb és tankönyvnek alkalmasabb mint Domanovszkynak különben is befejezetlen munkája, és ha a modern bölcsészetet tárgyaló II—ík rész hasonlólag sikerül, a Szlávik-féle bölcsészettörténet lesz a hazai prot. theol. és jogakadémiai tanulók legalkalmasabb tankönyve, s a bölcsészetkedvelőknek hasznos kalauz lesz a phil. história terén. Kívánjuk is szerzőnek, hogy műve első részének kedvező fogadtatása tartsa meg és fokozza kedvét a második rész megírásához és a minél nagyobb anyagi pártolás tegye lehetővé derék munkájának minél előbbi teljes megjelenését. A könyv nyomdai kiállítása csinos, de kisebb fajta sajtó-hibák vannak benne itt-ott. Sz. F. REGISEGEK. Sibolti Demeter. Azon föltevésben, hogy az Onody Zsigmond úr által tervezett nagyszabásúnak Ígérkező építményhez egy homok szemet vihetek, bátor vagyok fölhívásának engedni, s azt, mit Siboltiról a rendelkezésemre álló forrásokból merítenem, s megtudom lehetett — e lap utján — tudomására juttatni; ha azok, kik széles ismeret birtokában kimerítő felvilágosítást adhatnának vagy kedvező helyzetben, gazdag könyvtár közelében élve, a Sibolti és kora fölött borongó homály szétoszlatására buvárlatuk folytán segédkezni képesek lehetnének, Onody úrnak e lapok f. évi 28-dik számában olvasható bizalmas kérését ez ideig figyelmen kívül hagyták. Én a mit tehetek, azt teszem. Talán bátorságomnak meg lesz azon eredménye, hogy az illetőkben érdeket költ, s őket tudománytáruk gazdag kincsének közlésére bírja; az általam és Onody úr által ejtett tévedések, hibás sejtelmek és föltevések kiigazítására pedig — minden esetre — serkenteni fogja. Kijelentem azonban előre, hogy én Lampe, Bod Péter, Schmal és Tóth Ferenc nyomán mindenkor Sibolti nevet irok, és írnék még akkor is, ha erre maga Sibolti nem tanítana. Pedig tanít, s a tőle nyomtatásban megjelent mindkét mű címlapján magát Síboltinak írja.') Magyarosabbnak tartom ezt a Sibolthi alaknál, mint a ') Szabó Károly »Régi magyar könyvtár< 208. 209. 614. sorszám.