Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

tak meg és e gyűlésen hivatalaikba a szokásos módon beiktattattak. Bauer Adolf főesperes évi jelentése részletesen kiterjeszkedett az egyházmegye életének mind fény- mind árnyoldalára, mit a közgyűlés nagy érdekkel és köszönettel fogadott. A »Prot. irod. társaság« kérdésében bevárandónak határozták az őszi végleges megalakulást. A német énekeskönyv revideálása alkalmából Sántha Károly indítványára elhatároztatott, hogy az egyházkerületeken télessék kezdeményesés egy egyetemes magyar evang'. énekeskönyv szerkeztésére. Pámer János indítványára pedig kimondatott, hogy a a lelkészválasztásra vonatkozó szabályoknak revisiója alkalmával az egyházmegyék befolyása kiszélesítessék, oly formán, mint a hogyan ez a reform, testvéreknél van. Végül bizottság alkottatott német tankönyvek szerkesztése végett és megválasztattak az egyházkerületi képviselők. * Az erdélyi ref. főgimnásiumi érettségi vizsgálatokról következő adatokat közöl a »Prot. Közlöny.« Vizsgálatokra bocsáttatott N.-Enyeden 23, Vásárhelyit 22, Kolozsvártt 19, Sz.-Udvarhelytt 12, Szászvároson 12, és Zilahon 6, összesen 94 (mult évben 102 ifjú.) Ezek közül kiállta a vizsgálatot (a gymnasiumokra nézve az előbbi sorrendben) jelesen 4, 1, 2, 1, 1, o, összesen 9, (tavaly 12); jól 2, 4, 3, 3, 4, 2, összesen 18 (tavaly 20); egyszerűen 13, 9, 9, 6, 6, 1, összesen 44 (tavaly 47) és így a hat főgymnasiumban érettnek nyilváníttatott összesen 71 (tavaly 79). Visszavettetett végleg 3 (tavaly 2), egy évre 7 (tavaly 6), két hóra 12 (tavaly 14), összesen 22 (tavaly 22). A javító érettségi vizsgálatok ez évben szept. 5-én a marosvásárhelyi főgymnasiumban fognak megtartatni. * Hazaáruló püspök. A kormány egyik félhivatalos lapja ezt irja : A napokban közzététetett Strossmayer püspöknek egy a kievi orthodox egyházi ünnepély alkalmából irt sürgönye, melyre mindeddig nem reflektáltunk, lehetetlennek tartva, hogy a diakovári püspök — bárha ismert érzületétől sok mindent lehet várni — ilynemű nyilatkozathoz aláírását adja. Minthogy azonban értesültünk, hogy ama sürgöny tényleg el küldetett, nem mulaszthatjuk el, hogy ne utaljunk Strossmayer püspöknek ezen példátlan, egy katholikus egyházfejedelemhez legkevésbé méltó eljárására. Talán mégis akad mód, hogy e nyugodni nem tudó szláv bujtogatót nyomatékkal lehessen figyelmeztetni kötelességeinek teljesítésére. A diakovári püspökség birtokának elpusztítóját, kinek ismételt fenyegetődzését, hogy az orthodox vallásra tér át, ezen legutóbbi tette oly sajátszerüen illusztrálja, erélyesen kell figyelmeztetni, hogy állását kizárólag a király kegyelmének és a magyar kormány ótalmának köszöni. A pápa bizonyára nem szándékozik, különös védelmére méltatni az orthodox egyház istenítőjét. * A nagy-enyedi theol. akadémia Kolozsvárra áthelyezése tárgyában, melynek előzményeit nem rég ismertettük, heves tollharc folyik az enyedi »Közérdek« és a kolozsvári »Prot. Közlöny« szerkesztői között. A »Közérdek« egyik szerkesztője, Szilágyi Farkas nagyenyedi első-pap, azon álláspontra helyezkedik, hogy a nagy-enyedi Bethlen-főiskola megoszthatatlan egységes intézet, melynek alapítványai nem szakíthatok két felé, hogy egyik részéből az Enyeden maradt főgymnasium és praeparandia, másik részéből a Kolozsvárra vagy bárhova áthelyezendő theologiai akadémia szükségei fedeztessenek. A »Prot. Közlöny«-nek »régi álláspontja és rendíthetetlen meggyőződése, hogy a theol. fakultás valódi helye Kolozsvár, kombinative az egyetemmel.« Indokolja ezt kulturális tekintetekkel és azon állítólagos körülménynyel, hogy Enyed nem alkalmas hely a lelkészek kiképzésére és társadalmi nevelésére. Eddig a vita érdemleges, komoly része, mert a többi már élclapba való. ízelítőül néhány kifejezést ide irunk. A »Közérdeke? Szász Gerőt, a »Közlöny« szerkesztőjét »Tarjagos Illés«-nek nevezi el, irmodorát akarva ezzel jellemezni. Szász G. a »Közérdek« magatartását »Etiyedizmus«-nak kereszteli, mely alatt azt »a pöffeszkedő, együgyű bambaságot érti, mely magát a »világ közepének« tolja fel; »az Enyedizmus adaequat oly dolgokkal, melyeket ritkán szoktak leírni, de mi el fogunk mondani akkor, mikor szükségét látjuk;« »a maga idejében appellálunk az egyházkerülethez és megkérdezzük : a még Enyeden levő theol. fakultás az erdélyi ev. ref. egyházkerület leendő papjait tudományosan és kulturailag nevelni hivatott intézet-e, vagy egy vidéki kis város »Kiházasító-Egylete ?« Minden esetre jellemző, hogy ügyöket úgy védelmezik, mint az unitáriusok. Ezek azt mondják, hogy »förmedvények«-et irunk, a »Közérdek« emberei megtesznek »Tarjagos Illésnek.« * Trefort átirata a hercegprímáshoz a nagyszombati ügyben. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, aug. 8-án, 26,428. szám alatt Simor János esztergomi bibornok-hercegprimáshoz a következő átiratot intézte: Eminenciádnak 1885. évi február 16-án, 1206. sz. a. kelt nagybecsű átirata alapján, 1885. évi dec. 23-án 7079. sz. a. kelt körlevelemben intézkedtem az iránt, hogy a róm. kath. tanító- és tánítónőképezdék felett a m. kir. kormány felügyeletét, a kir. tank. főigazgatók helyett azontúl a kir. tanfelügyelők gyakorolják. A kir. tanfelügyelők, mint a m. kir. kormány, illetve a vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízottjai, megjelentek a tanképesítő vizsgák alkalmával ugy a budapesti, mint a többi r. kath. tanító- és tanítónőképezdékben, a vizsgát tevő növendékekhez kérdéseket intéztek, az osztályozásnál szavazatukat érvényesítették s a jegyzőkönyveket, az anyakönyveket, valamint a tanítói és tanítónői oklevelet aláírták. A nagy-szombati római katholikus tanítóképezdében az 1887—1888. tanév végével tartott képesítő vizsgák alkalmával Regéezy József igazgatótanár, minden előzmény nélkül s az egyhármegyei lőtanfelügyelő helyettesének és a tanári kar többi tagjainak ellenkező nézete dacára kijelentette az ott megjelent s ezen képezde felügyeletévél általam megbízott Bartal Rezső esztergommegyei kir. tanfelügyelőnek, hogy neki az intézet és abban tartott vizsgálat szemléletén kívül, egyéb joga nincs, a vizsgálatról vezetett jegyzőkönyv és a tanítói okleveleknek a kir. tanfelügyelő által leendő aláirását megtagadta, noha a kir. tanfelügyelőt ez alkalommal is határozottan, külön utasítottam, hogy a képesítő vizsgálatnál kérdezzen, az oszialyozasban vegyen részt és az okleveleket irja alá. — Tisztelettel felkérem eminenciádat, méltóztassék Regéezy József igazgató tanárt, kit jelenlegi állására, 1886. évi november hó 4-én, 42,490. sz. a. kelt rendeletemmel, eminenciád ajánlatára én neveztem ki és m. évi november hó 28-án 45,825. sz. a. kelt rendeletemmel állásában megerősítettem, ezen magatartásáért szigorúan megróni és elrendelni, hogy a képesítést nyert tanító-jelöltek tanítói okleveleit aláírás végett nevezett kir. tanfelügyelőnek sürgősen küldje meg és a kir. tanfelügyelőt felügyeleti jogának gyakorlatában akadályozni ezentúl óvakodjék. Ha netalán Regéezy Józseí igazg. tanár az engedelmességet jövőre is megtagadná, őt, mint általam kinevezett tisztviselőt, illetményeinek beszüntetése mellett, állomásától fel fogom függeszteni, s ellene fegyelmi eljárást fogok elrendelni. Eminenciád mielőbbi nagybecsű intézkedését és annak eredményéről szíves értesítését kérve, fogadja stb.