Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

jogoknak egyházi visszaszerzése a mostani viszonyok között igen bajos! Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, a mit Dr. Horváth is jegyzetképen röviden érint, hogy a vallás- és közokt. minisztériumnak 1888. ápr. 7-én 14,688. sz. a. kelt, j- az állani vizsgálatok célbavett szigorúbbá tétele s különösen a külföldi vizsg. rendszerekben is ismeretes Írásbeli vizsgák behozatala tárgyában közölt leiratát az eperjesi jogakadémia államvizsg. bizottságai beható módszeres értekezlet tárgyává tették, a melyen ugyancsak Dr. Horváthnak a minisztériumhoz fölterjesztendő jeles emlékirata tárgyaltatott. Ebben a szigorlatok kötelező voltának eltörlése, az államvizsgálatok szigorúbbá télele, s általában a jogi tanügy reformja s a jogakadémiák fejlesztése mondatott ki válaszúi. Hiszszük, hogy más jogakadémiák is hasonló értelemben nyilatkoztak a miniszternek f. i. leiratára, s reméljük, hogy e nyilatkozatok a jogi tanügynek törvényhozásilag való mielőbbi szabályozását fogják eredményezni. E szabályozás pedig csakis a jogakadémiák előnyére szolgálhat, mert a jogi tanügynek minden olyan reformja, mely a jogakadémiák létjogosultságát és fontos kulturális misszióját mellőzi vagy pláne megbántja, alapjában véve elhibázottnak tekintendő. Azért: „ Videant consules7" *) Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. A gyönki és bonyhádi gymnasium egyesítésének célszerűségéről. Habár senkitől sem kaptam megbízást, sőt inkább attól kell tartanom, hogy fölszólalásom következtében még meg is dorgálnak: kötelességemnek tartom e lapok hasábjain egy igen fontos kérdést szellőztetni. Gyönk és Sár-Szt.-Lőrinc illetve Bonyhád volt régóta az al-Duna mentén az egyetlen gyupont a két rendbeli prot. egyház számára, a hol hazánk déli vidékén részünkről a hazafias prot. szellem ápoltatott. Már évtizedekkel ezelőtt érezték atyáink azt, hogy mily káros hatású a magyar protestantismusra nézve e vidéken erőnknek szétforgácsolása. Össze is jöttek, hogy közös erővel egy életerős protestáns iskolát létesítsenek. Az eredmény — sajnos — mint már ily alkalommal történni szokott, semmi sem volt. Azóta a két intézet vezetői egymással nem törődve, mindegyik a maga tehetsége és belátása szerint iparkodott a közös anyának hű és felvilágosodott fiakat nevelni. Az ág. hitvallásnak fennkölt lelkű vezérei még a helynek megváltoztatásával is törekedtek az egyházkerület beleegyezésével és támogatásával intézetüket a kor niveaujára emelni s az 1883-iki törvénycikk következtében az országos protestáns szellemhez appelálva képesekké lettek autonimikus alapon szervezkedni. A gyönki gymnasium, bár két tractus a pártfogója, államsegélyért folyamodott. Természetes, hogy a mai pénzügyi viszonyok közt nagyon kétes, vájjon elnyeri-e? Talán sokan már meg is unták e bőbeszédűséget! Csak türelem protestáns particularismus s mindjárt át fogod látni, miért szólalok fel. *) E mű 50 krért a szerzőnél, dr. Horváth Ödönnél kapható Eperjesen. Melegen ajánljuk a jogi tanügy iránt érdeklődő olvasóink ízíves figyelmébe. Ugy látszik bizonyos körökben szálka volt, hogy Tolnában a kisebbség, két gymnasiumot is tart fenn. Ezt onnan következtetem, mert a vármegye félreeső székhelyén, Szegszárdon lévő lakosok már 10 évvel ezelőtt kopogtattak a minisztériumnál, hogy polgári iskolájukat — eleinte csak ezt kértek — alakítsa át gymnasiummá. Kérelmüknek csak annyiban lett eredménye, hogy — risum teneatis amici— iskolájukban egy latin tanerő is alkalmaztatott. Miután így célt nem értek, fölkérték mostanában a vármegyének buzgó új alispánját, hogy országos, megyei s városi támogatás útján létesítsen egy főgymnasiumot. A bizottság össze is jött, s ott bölcsen azt javasolták, illetőleg előadták, hogy a bencések készek a tanítást elvállalni. A két megyei lap lelkesítve buzdítja a lakosokat az indítvány keresztülvitelére ! Gyönyörű egy eszme! Vármegyei segélylyel, tehát azon prot. lakosság filléreivel is, a kik saját intézetük föntartására ezreket áldoznak, egy kath. szellemű intézetet fölállítani! Ebben a gyűlésben protestánsok is voltak és sehol sem olvastam, hogy csak egy is tiltakozott volna ellene. Úgy hiszem ezek után bátran szólhatok tervemről. Ha más nem, a fenyegető veszély egyesítsen bennünket. Állítsunk fel egyenlőre egy 8 tanerővel ellátott hat osztályú gymnasiumot, még pedig Bonyhádon s Gyönkön létesítsünk egy protestáus felsőbb leányiskolát. Nem önzésből javaslom Bonyhádot a gymnasium helyéül. A ki csak egyszer is megtekinté helyiségünket, okvetlenül pártolja nézetemet. Akár nyolc osztály számára alakítható át egy-két hét alatta helyiség. Van itt tág udvar és egy két holdas szépén befásított beltelek. Van itt 90 tanuló számára convictusi helyiség, megvannak a különféle szertárak számára a termek. Egy tanár Gyönkön maradna, a ki mellé még két nőtanár alkalmaztatik. A költségtől nem kell visszariadni, egy kis jó akarat mellett, már egy év múlva minden keresztül volna vive. Alapos reményem van, hogy még a baranyai ev. ref. tractus is kész lenne ezen eszme kivitelére áldozni. Ily úton-módon örökre segítünk magunkon. Gymnasiumunk még jobban teljesíthetné hivatását, s bátran versenyezne bármelyikkel. Protestáns híveink nem lennének kényszerítve zárdába adni leányaikat, s az egyház e német vidéken szép nemzeti missziót is teljesítene. Az erő meg van bennünk, csak a jó akarat és az egyetértés ne hiányozzék. Elmondtam röviden, a mi lelkemen feküdt. Kérem a hivatottakat, gondolkodjanak indítványom felett s szóljanak hozzá e lapok hasábjain, otthon pedig működjenek ezen eszme keresztülvitelén. Meg kell előznünk ellenfeleinket, még mielőtt fölállítják gárdájukat, őrizzük erősen fölpáncélozva Sionunkat. Bonyhád, 1888. aug. 11-én. Marhauser Imre, igazgató-tanár. Külföldi tanügyi mozzanatok. (Tanító-hiány Németországban.) Míg állami s felekezeti tanítóképző-intézeteink évről-évre annyi tanítót bocsátanak ki, hogv a túltermelésnek veszélye már is jelentkezni kezd, és különösen tanítónőképző-intézeteink valósággal elárasztják a népiskolákat tanítónőkkel, úgy hogy már a miniszter is aggódni kezd, sőt szükségesnek tartotta rendeletileg elejét venni a ta-nítónőképző-intézetekbe való tódulásnak,