Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

ján), különösen az iskolák állapotát, a tanítók működését s a vallásos oktatás mibenlétét részletesen feltünteti. A rendes jelentéseken kívül, minden időközben felmerülő s a missziót érdeklő fontosabb eseményről vagy netaláni nehézségről, különösen sürgős orvoslást kívánó esetekben, köteles a püspökhöz külön jelentést tenni, s tőle utasítást kérni. A tanítók, gondnokok, egyháztagok netaláni fegyelmi eseteit, a rendes jelentésen kívül is, haladéktalanul feljelenti az esperesnek; s a feljelentésről a püspököt értesíti. Ez időszaki jelentéseken kívül évenként egyszer összefoglaló évi jelentést tesz, melyben a misszió lélek számbeli gyarapodását vagy fogyatkozását, az iskolakötelesek és tényleg iskolázottak számát, a misszió anyagi gyarapodását, építkezés, tőke-gyarapodás, a híveknek az egyház és iskola fen tartásához való hozzájárulását, a misszió körében egy év alatt történt változásokat, híven és adatszerűen feltüntetni köteles. Esperesi és püspöki látogatáskor az esperesnek és püspöknek vagy törvényes megbízottjaiknak összes iratait, anya- és jegyzőkönyveket, naplót, levéltárt, melyet rendben tartani köteles, felmutatni tartozik. A misszió pecsétjét gondosan őrzi s vagy magával viszi, vagy zár alatt hagyja. ii. §. A missziói lelkész az erkölcsi, vallásos és egyházi élet őre és fenntartója lévén a reá bízott missziói területen, legszentebb kötelességének ismerje, mind tanításaival, mind összes működésével s egész életével, az erkölcsi, vallásos és egyházi élet emelésére hatni. Különös gondot fordítson arra, hogy a missziói területen élő ref. hívek a hitben, a hazaszeretetben, az egyház testéhez való tartozásuk eleven érzetében, megtartassanak s folyvást erősíttessenek. Ugy tekintse őket s úgy tekintesse velők önmagukat, mint a magyar korona és állam alattvalóit, a magyar egyetemes reformált egyház tagjait, s oda hasson, hogy őket a Krisztus és evangyélioma, valamint a haza és nemzet szerelmétől semmi el ne szakíthassa. Minden alkalommal erősítse őket a haza és alkotmány s a koronás király iránti hűségben, az anyaszentegyház s annak törvényes felsőségei, hatósága s törvényei iránti engedelmességben. És végre oda hasson, hogy az idegen nemzetiségek és felekezetek közt vallásosságukkal és erkölcsi életökkel tükör és példa gyanánt tündököljenek, s mindenekkel békességben és keresztyéni szeretetben éljenek. Különös gondja legyen a családi élet tisztaságának fentartására; külön éléseket, vadházasságokat el ne tűrjön,- az ilyeneket erősen feddje, idézze a presbyterium elé, nyilván dorgálja meg, s ha velők erkölcsi eszközökkel nem bír, a hatóságoknak jelentse fel. Á gyermekek szorgos és pontos iskoláztatását, minden alkalommal sürgesse; a hanyag szülőket feddje, szükség esetén a községi, sikertelenség s ismétlés esetén a felsőbb hatóságnak is jelentse föl. 12. §. A missziói lelkész a polgári, valamint a más hitfelekezeti hatóságokkal szemben is első képviselője lévén a ref. egyháznak, e minőségében a missziói területén fennálló törvényes hatóságoknak s érvényes állami törvényeknek valamint maga engedelmességgel tartozik, ugy a lelki gondozására bízott híveket is engedelmességben tartani köteles. Ennél fogva, jelesen a horvát-slavonországi területen működő misszionáriusnak ismernie kell a horvátslavonországi egyházi-, házasságügyi- és iskolai törvényeket, s míg maga azokhoz alkalmazkodik, őrködnie kell autonom egyházunk ott is fennálló jogainak s önkormányzatának védelmében s ennek minden netaláni sérelmét a püspökhöz azonnal fel kell jelentenie s nála orvoslást keresnie; akkor is ha ily sérelmek más felekezetek lelkészeitől vagy egyházi hatóságaitól származnának. Különös figyelemmel kell kisérnie a vegyes házasságból származható jogsérelmeket; valamint a rkath. és görög keleti, úgyszintén a testvér ág. hitv. evang. felekezettel szemben a ref. egyház törvényes jogait meg kell óvnia és fenn kell tartania. A hol a misszióban a két protestáns felekezet tagjai szerződésileg vannak egyesülve, a szerződés pontjait érvényben kell tartania s mások által is tartatnia ; azok legkisebb sérelmét is, orvoslás keresése végett, a püspökhöz azonnal fel kell jelentenie. Egyébiránt minden erejéből arra törekedjék, hogy maga és a gondozására bizott hívek sem a polgári, sem az egyházi törvények s felekezetközi szerződések ellen ne vétsenek s magok e részben sem az állami közegeknek, sem a felekezeti hatóságoknak méltó panaszokra okot ne adjanak. A missziói lelkészek és tanítók fizetéseiket részint gyülekezeteiktől, részint az egyházkerületi misszió pénztárból és az egyetemes Közalap segélyeiből nyerik. A gyülekezetektől nyert fizetés és stóla járulékokat díjleveleik szabályozzák, s a mennyiben ily díjlevelek még kiállítva nincsenek s csak jegyzőkönyvi végzéseken vagy szokáson alapulnak, hassanak oda, hogy rendes díjlevelek állíttassanak ki, s azokat először a püspökhöz tudomás és netaláni észrevétel megtétele végett azután szabályszerű megerősítés végett terjeszszék az espereshez, illetőleg az egyházmegyei hatósághoz. Az egyházkerülettől nyert segélyeket a missziói lelkészek és tanítók az egyházkerületi misszió-pénztárból az egyházkerület közpénztárnokától, az egyetemes convent által az e. Közalapból megszavazott állandó járulékaikat (a mennyiben külön intézkedés nem áll fenn) közvetlenül a püspöktől kapják, mindkét esetben negyedévenként, s kellőleg bélyegeit nyugtáik iránt. A rendszeres javadalmon, illetőleg járadékokon kívül rendkívüli esetben segélyért akár az egyházkerületi államsegély-pénztárból, akár az egyetemes Közalapból csak az e részben fenálló szabályok szerint, az esperes és egyházmegye útján folyamodhatnak. REGISEGEK. Róm. katholiküs papok visszaélései a mult században. Kerületi és egyetemes gyűléseink jegyzőkönyveiben, valamint egyházi lapjainkban is majd mindig olvashatunk vallási sérelmekről; a midőn némely róm. kath. plébánusok nyilvánosan vagy alattomosan, de rendszerint szabadon és büntetlenül ignorálják a vallás ügyében hozott országos törvényeinket, bízva hatalmas pártfogóik, dúsgazdag püspökeik védelmében; a mi által az egész törvény gyakran úgy tűnik fel, mintha az csak az egyik — a protestáns félre nézve lenne kötelező.