Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

Harmincegyedik évfolyam. 28. sz. Budapest, 1888. julius 8. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ« és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. si. 1. em. Előfizeté si ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""ÜS De libertate humana. Ez a címe XIII. Leo pápa folyó év junius 20-án kelt encyclikájának, melyet a katholikus egyházi sajtó — a dolog természeténél fogva — feltétlen hódolattal és dicsői tő magasztalással fogadott, „az emberi szabadság használata arany abc-jének" nevezett; de a teljesen világi sajtó is, mint hatalmas alkotást, mint a nagy »bölcsész« pápa legremekebb művét üdvözölte s félrevezettetve és megvesztegettetve a sophistiko — scholasztikus észjárás, a modern világtudatból és fogalomkörből kölcsönzött csillogó szavak által, — de a melyekbe merőben más tartalom öntetett, mint a mit bennök a tisztult, szabad felfogás valóban keres : alig emelkedett részéről tiltakozó hansr, mely figyelmeztette volna a világot, hogy hiszen itt tulajdonképen nem a szabadságról, hanem a szellemi rabszolgaság sötét századainak életrekeltéséről, a romanismusnak való feltétlen engedelmességről, az ő absolut tekintélyének kizárólagos elismeréséről van szó. Vagy talán csak azért nem commentálta a világi sajtó bővebben s azért zető, ismertető elégedett meg frázissal, csak mert néhány beveazt gondolta, hogy úgyis minden felvilágosult, józan, a saját lábán járni tudó és örök isteni és természeti jogán alapuló szabadságát használni képes ember egvszerre felismeri benne a sophistikát, a gondolatok merész salto — mortaléit, a szavakkal való játszást és a modern világtudatnak kihivó arculcsapásait. Talán megérezte, sőt bizonyára öntudatosan meg is volt arról győződve, hogy a mint elvesztették erejüket a pápai szék Jupiter tonansainak átokkal sújtó villámai, — bár a villámköteg most is ott van a trón mellett, de nyilait az idők szelleme nem engedi használni, — úgy az encyclicák is ma már nem bírnak azzal az erővel, hogy csak egy pillanatra is megakadályozzák a világ folyását, vagy más véleményre bírják az embereket. Maga az encylica azt mondja: »hazug véleményeket, a melyeknél alig van valami veszedelmesebb az értelemre nézve jogos és igazságos a nyilvános hatalom tekintélyével üldözni, nehogy a társadalom romlására elterjedjenek. A szabados értelem vétségeit, a melyek megrontják a tapasztalatlan tömeget, jogos a törvények tekintélyével ép úgy büntetni, mint a gyengébbeken elkövetett sérelmeket büntetni szokás.« Tehát teljesen jogosult az inqusitio, a censura és az »indexcc; mert a szólás- és a sajtó szabadságról szóló kikezdésben mondja ezt a csalu

tatlan pápa. Nos! a mely sajtó-szabadság ellen kikel, az adta meg neki is azt a jogot, hogy egy ily elejétől végig »hazug véleményt«, a »szabados értélemnek vétségét« világgá bocsáthatta s kihirdethette. Mert az egész encylica az első szavától az utolsóig, részint csak a szavakkal merészen úzött játék, részint az egész történelem tanúságának merő elferdítése, meghazudtolása, részint pedig »a tapasztalatlan tömeget félrevezetésére célzó felelevenítése a szabadság színe és örve alatt a legnyomorultabb szolgaságnak, mert a míg tiltakozik az állami zsarnokság ellen, fel akarja állítani a minden állami despotismusnál nyomasztóbb lelki zsarnokságot, mert hiszen a körlevél szerint az ember szabadsága az Isten törvényeinek való engedelmeskedésben áll; de ez isteni törvények letéteményese a kath. egyház s ez aequivalens az istenors^ígával, tehát az ember igazi szabadsága az egyház törvényeinek való feltétlen engedelmesség;. Midőn a szabadságnak ama meghatározást adja az encyclica, hogy az az Isten törvényeinek való engedelmesség, látszólag a biblia álláspontjára helyezkedik, mert hiszen isteni Mes-