Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

kezletünk tiltakozó szavát emeli fel, s minden szabados és törvényes utón oda hatni kíván, hogy az államsegély egész összege eredeti rendeltetése szerint a segélyre igazán reászorult egyházak, belhivatalnokok s azok özvegyei és árváinak javára fordíttassék. Végül elő lettek élő szóval adva a munkácsi rniszsziói körben egyházmegyei közgyűlés óta történtek is, melyekről mellékletben külön tudósítást van szerencsém küldeni.*) Soraimat azon óhajtással zárom, vajha az egyetemes lelkészi értekezlet és a vidéki papi körök holt idényében ne csak egyes világító pont tünedeznék fel előttünk, hanem mindnyájan lerázván magunkról a közönyösség dermesztő almát, járnánk éber lélekkel, testvéri szeretettel és egyesített erővel teljes világosságban, mely az evangyeliomból származik. Sütő Kálmán, bereg-somi cv. ref. lelkipásztor. Batizfalvi István utolsó szava Thúri E. testvéréhez az Úrban! Megvallom tévedtem, több, hibáztam, mikor Thúri Etele testvéremet Don Quixotte-hoz hasonlítottam. A nemes spanyol lovagban ugyanis, mint ezt Cervantes jellemezte, meg van a bátorságnak, sőt merészségnek bizonyos foka, még a szélmalom ellen való támadásban is. Thúri E. testvérem is első bírálatában csaknem vakmerően rontott nekem, vádolván felekezeti szűkkeblűséggel, hazafiatlansággal s a kath. egyház elleni gyűlölettel. Mind erre megfeleltem neki, s utolsó handabandájából látom, hogy nagyon is elevenére tapintottam, mert a határozott állításának ellenébe felajánlott fogadást »elvből« mint mondja, visszautasította. Ez nem don quixotte-i vonás. Nem Don Quixotte-hoz tehát, hanem Sancho Pansához kellett volna őt hasonlítanom, mit, előbbi hibámat jóvá téve, ezennel megcselekszem. Hogy Thúri Pansa a fogadásra nézve a rückwertzkoncentrirung taktikához folyamodott, ez felmentene engemet minden további vitatkozástól, ha tanári hivatásomat nem keveri handabandájába. Mert üres fecsegés, valóságos handabanda, a mit »tájékozásában« felhoz. — Csak állít, de nem bizonyít semmit, s ily kificamodott észjárással szemben komoly vitatkozásnak nincs helye. E mellett Thúri Pansa az egyháztörténelemben, a hazai történetben és a paedagogikában való járatlanságának kézzelfogható tanúságát adja, mind első bírálatában, mind utolsó »tájékozásá«-ban. A reformáció előbajnokait és követőit, összezavarja a 16—ik századbeli reformátorokkal és azok követőivel. Sancho Pansai együgyűségében sehogy se képes észszel felfogni, hogy én nem a husziták, hanem a magyarországi protestáns egyház történetét írtam. Ilyen az egyháztörténelemben való járatlanságot tanúsít többi észrevételeiben. A Bocskay, Bethlen, Rákóczy harcait Thúri szabadságháborúknak tartja, s rosszalja, hogy én vallásháborúknak állítom. Hát kedves Thúri Pansa még Szalay és Horváth Mihály szerint is vallásháborúk voltak azok, habár a magyar alkotmányos szabadság visszaállítására is jótékony hatást gyakoroltak, mi a magyarországi protestáns egyház egyik főérdeme. Thúri tehát a magyar történelemben is járatlan. De járatlan a paedagogiában is. Nagyon hangsúlyozza, hogy wrepetitio est mater studiorum« ; s azt úgy *) A jövő számban fogjuk közölni. Szerk. értelmezi, hogy a mit már előző évben tanultak az ifjak' azt tanulják még a következő évben is, mert azt hiszi, hogy bis — ter repetita piacent. Igen is a repetitio hasznos dolog azon stúdiumból, melyet az ifjak azon évben tanulnak; de az állam és a felekezetek által megállapított tantervek, a magyarok története kivételével, már előbb tanultak újabbi ismétlését meg nem engedik. Thúri tehát a magyar középiskolák tantervét sem ismeri, és mégis professoroknak akar utasításokat adni. Thúri minden zagyvalékos handabandájára nem reflectálhatok. A szakértő már ezekből^ is concludálhat Thúri E. alaposságára vonatkozólag. Én tehát, miután professori hivatásomat is belekeverte a vitába, ezennel kinyilvánítom, hogy ha Thúri jelenleg tanítványom lenne, sajnálkozva bár, de legjobb lelkiismeretem mellett sem adhatnék neki, az egyháztörténetből, a magyarok történetéből és a paedagogiából más calculust, mint tiszta secundát! Ezeknek utána pedig, írhat én miattam Thúri Pansa akármit és akármennyit én üres fecsegéseire és handabandáira fülem botját se hajtom. Batizfalvi István. RÉGISÉGEK, Czeglédi István kiadatlan levelei. — A Teleki nemzetség niorosvásárhelyi levéltárából. — (Folytatás.) Celtissime Princeps, Dne D. Clementissime ! Nagodnak s Nagyságtoknak kegyelmes Fejedelmi házára elfogyhatatlan kegyelmét kívánom Szent Istenünknek ! Kis Uram! Csak egy lehetetlenség, hogy én Nagtokról valaha elfelejtkezzem, melynek jele, az én Nagtokhoz ottan-ottan bocsáttatott s ezután is bocsátandó gyakor leveleim. Nagod becsületes szavahitt hűséges szolgájátul, Szabó Gergely uramtúl, ugyizentem hit alatt való szókkal melyeket tudom, hogy Nagodnak hűségesen fog reportálni; melyekben is kérem Nagodat semmit se kételkedjék. Mostan ugyan ö kegyelmesül küldött Nagtok leveleit lelkesen amplectálván elvöttem. Isten Nagtokat, hozzám méltatlanhoz való irgalmas affectiojáért áldja meg örökké! Azonban még ez materioban Ngdat mint kgls uramat alázatosan kérem : Mivel a Rákóczi Ferencnek irt minapi levélnek pecsétje megbomlott, megázván a Tiszában több levelekkel együtt, nem merem beadni, hanem írjon még Ngod ii Nagának egy levelet, ha a Nagodtul irt minapi titulus szerént is, hogy az én szántai házamat s szölöcskéimet cum omnibus pertinentiis Nagd kgls tekintetiért eximálja ü Naga; melyet Nagod hová hamarébb kezemhez küldvén, hadd küldjem be ü Nagához egy Fiamnak jövendő hasznára. Mely Nagod kegyelmes jó akaratjáért áldja meg Isten Nagodat 1 Egy itt lakos Felek Máior Pál, pictor ember is, kér igen arra, írnék Nagodnak. Nagod kegyelmes hivatalára sziveseri elmenne, csak hogy tart nyavalyás attúl, hogy a városhoz hites concivis ember levén, ha helyébül kimozdul, azonban ottvaló munkájának jutalma, úgymint itt, nem promovealtatodik, miképen induljon ki hazájábul ? Én a Nagtokhoz való által költözésre mind kértem s mind assecuraltam, hogy kárára nem fog a dolog lenni. Kívántatik, hogy Nagod Salvus conductusért írjon talám mind e város birájának — Madarász Már-