Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-17 / 25. szám

koporsó felett Takács József ceglédi lelkész, a boldo­gultnak tanulótársa mondott megindító imát, mire a koszorúkkal borított koporsó a templom csarnokába vitetvén, ott Tóth Sándor gombai lelkész az elhunytnak szintén tanulótársa és barátja, tartott szép halotti be­szédet. A sírkertben Simon Ferenc jászberényi és Bányai Géza t.-szelei lelkészek búcsúztak el az egyház község, az egyházmegye, a nagy számú tisztelők és barátok s a gyászoló csalad nevében. Nyugodjanak békében porai, a honi hantok alatt! — A pápai evang. reformált főis­kola tanárkara mély fajdalommal tudatja szeretett kar­társának Kozmay D,zsőnek a pápai reformált főgymna­siumban egy év óta német nyelv és irodalom tanárának élete 30-ik, tanárságának 5 —ik évében, f. hó 11-én éjjeli 1 órakor Rimaszombatban történt gyászos elhunytát. Az Adria biztosító-társulat május 30-kán tartotta Triesztben rendes évi közgyűlését, melyben az 1887. évi zárszámlákat és zárszám­adási jelentéseket terjesztették elő. Az utóbbiakból a következő adato­kat közöljük: Életbiztosítás: Az 1887-dik évben kötött biztosítások 9.657,496 írt tőke és 33,037 írt járadék-összegre rúgtak. — A biztosítási áÜomány az év végével 45.555,050 frt tőke és 120,803 frt járadék-ös'.­szegre rúgott; gyarapodott eszerint a tőkebiztosítás 3.750,286 frfal, a járadék-bilositás 28,717 frttal. A díjbevétel 2.082,231 frtot tett, a tava­lyit tehát 326,247 frttal haladta meg. Halál- és életesetre kölött biztosí­tások után 831,815 frt fizettetett ki, ezenkiviil tisztán 223 206 frt rezer­váltatott. A díjtartalék 9.043,03 frtot tesz, a tavalyihoz képest ennél­fogva 887,887 frtnyi emelkedést mutat fe'. Az életbiztosítási osztály, a nyceményosztalékkal biztosítottakra eső illetmény levonása után, 101,326 frt 46 kr. nyereséget mutat fel. — Eiemi (tűz-, szállítási- és jég­biztosítás). A tüzbiztosítási üzlet 1887. évben a felette gyakori és nagy­mérvű tűzesetek következtében jelentékeny veszteséget okozott; ellen­ben a jégosztály a inondo t évben szerény lnszonnal végződött. — A dijbevétel az elem biztosítási ágakban 8015,810 forintra rúgott; visszbiztosításokért 3 280,539 frt adatott ki. A károk 5.939,822 írtba kerültek, ebből 2.324,105 frt a vísszbiztosii ásókra háromlott. Ezenkívül függő károkra tisztán 211.296 frtot kelletett rezerválni, A díjtartaléka társulat saját számlájára nézve 1.477,012 frt a tűz, — és to.829 frt a szállítmányi biztosítási ágban. A jégbiztositási 450,000 frt különtarta­lék változatlanul maradt. Az időleges dijak tárcája 18.606.845 forintra emelkedett. A társulat részétől fennállása óta eszközölt kártérítések kerekszámban 141 millió frtot tesznek. Az összmérleg 292,391 frt 8 kr. nyereséggel záródik, ebből az alapszabályszerinti javadalmazások és további io,coo frt levonása után, mely összegben a társu'at 50 évi fenn­állása alkalmából a hivatalnokok takarék- és ellátási pénztára részesít­tetett — részvényenkinti 52 forint osztalék határoztatott el. A társulat 1887. december végével (a négy milliót tevő részvénytőkén kivül, melyre 1.600,000 frt készpénz fizettetett be) közel 111 /2 millió frtnyi tartalékkal bir, s pedig: Tiszta díjtartaléka az életbiztosítási osztálynak: 8.093,463 frt; tiszta díjtartaléka a tüzbiztosítási osztálynak: 1.477,010 frt; tiszta díjtartaléka a szállítmányi osztálynak : 10,829 forint ; külön tartaléka a jégbiztosítási osztálynak: 450,000 forint; értékpapírok áringadozásának tar:aléka: 70,863 frt (ennyire csökkent az értékpapírok december 31 én való a'acsony ára következtében, a közben azonban ismét kerek 120,000 frtra emelkedett); kiilön-nyereség tartaléka az életbiztosítási osztály­nak : 250,000 frt; általános nyereség tartalékalap: 1.063,378 forint. Az igazgatóságba Morpurgo Markó bárót, az osztrák-magyar Lloyd elnökét, ismét beválasztották; számvizsgálókká ismét megválasztották Afenduli Györgyöt és Pojai Alberti grófot. NECROLOG. Ismét elköltözött egy az én kedves „Öregeim" közül, a tiszáninneni ref. egyházkerület aranyos tollú kiérdemült főjegyzője, a kedves lelkületű Józsi bácsi, nincs többé az élők földében! És nem láttam őt ez életben soha, de lelkeink annyira összeölelkezének, a mint csak megszeretheti egymást két rokon lélek, kik ugyanazon egy tárgyért élnek-halnak ! Mikor az „Eneklö-kar"-hoz szedtem az adatokat, akkor ismerkedénk meg, a második tót ref. énekes könyv szerzője Liszkay Sámuel felől keresem meg a legmélyebb tisztelttel, s ő válaszolt nekem a legnagyobb szeretettel, az őszinte nyilt szív tiszta melegével szóllít­ván fel : »lépj be kedves öcsém, az engemet Józsi bá­csinak szóllító díszes körbe!« azóta aztán ismert volta háznál az a nap, melyen levél érkezett Tőle, össze ültünk családiasán, úgy olvastuk leveleit egész ünnepé­lyességgel, s — mondhatnám —áhítattal, mert 3—4 íves levelet is oly kimondhatlan érdekességgel tudott írni, hogy nemcsak a legfelségesebb mulatság, de egyszers­mind mélységes tanulmány volt minden levele. Már maga az, hogy édes anyja által — mint hajdan Sámuel — az Ür szolgálatára szenteltetvén, gyermek korában Patakról ünnepelni abarai rokonaikhoz gyakran kiniené­nek, s ő gyermek észszel Liszkay Sámuelt választá pél­dány képéül s bálványozá halálig, felsóhajtván: vajha ilyen pap lehetnék valaha ! Hanyadik gyermek lelkében fogamzik meg az a gondolat, hogy egy vén fertelmes, holt-tetemes arcú, uborka orrú, irdatlan termetű egyént válasszon példány képéül ?! igen, de az iromba testben olyan lélek lehet, hogy midőn kathedrába elkezdett szóllani, elragadtatott hetedik égiglen s magával ragadá hallgatóit, s azok nem látták a formátlan testet, csak a lelket érezték, mely őket átmelegíté. Ez a lélek megragadt nála, s képestté őt arra, hogy midőn maga is kathedrába állhatott szóilott elragadólag, s mikor az egyházkerület pennája kezébe adatott írt oly fényes dicsőséggel, hogy minden­kor ék-kövei lesznek jegyzőkönyvet egyházkerületének 1 E mellett vir volt a szó teljes értelemben, mint pap, valódi példánykép lehetett kötelességét pedáns pontossággal ugyan, de mégis úgy végezte, hogy a benső hivatottság mindenkor kitündökölt belőle, teljes készült­ség „nélkül sohse szerepelt, mindig kidolgozott beszéd­del alít elő, ez volt aztán az oka, hogy ismert s köz­kedvességü papi szónoka lett a vidéknek, benne az ér­telmiségnek, kik közül többen végrendeletileg vele temettették el magukat. Külső előnyére volt megnyerő szép külseje, deli termete, szép férfias arca, nemesen elegáns magatartása, az áldott jó kedély, mely a meg­próbáltatások napjaiban sem hagyta el. A mily ékes volt nyelve, oly gyönyörű volt tolla, bizonysága ennek, hogy majdnem egész papi életén keresztül jegyzői tisztsé­get viselt. Derült és áldott lelkületének legkiválóbb bizony­sága az, hogy az országosan ismert örök ifjú költő Szemere Miklóssal ketten voltak egy pár. Lasztóczon laktában, egyetlen költeménye se látott a költőnek addig napvilágot, míg az ő kedves „páterké"-je elébb — az ő páratlan modorával — fel nem olvasá. Ilyen volt másokkali viszonyában is. Egyszer híre szaladt, hogy Patakra megyünk ének-gyülésbe, tudatám vele, — »jőjj csak — válaszolá — a feleségem süti már számodra a darázsfészket!« (felséges tiszta nemű). Az élet megpróbáltatásai őt sem kímélték, az anyagi gondok — ez a kálvinista papok öröksége — nem egyszer önsúlyként nehezedtek lelkére, s űtték el sokszor még éjjeli álmát is; mégis lelki magasztaltság­gal mondá mindenkor : »ha százszor születnék, mindig pap lennék !« Kedves Berti fia halalaki 1862-ben 17 éves korá­ban, mint a pataki iskola ritkán látott és rendívül dísze hunyt el, egész koporsója zártáig sajgó sebet ütött lelkén, viselte ker. megnyugvással. Született Sárospatakon 1816. ápril 3, atyja vetomi

Next

/
Thumbnails
Contents