Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-17 / 25. szám
koporsó felett Takács József ceglédi lelkész, a boldogultnak tanulótársa mondott megindító imát, mire a koszorúkkal borított koporsó a templom csarnokába vitetvén, ott Tóth Sándor gombai lelkész az elhunytnak szintén tanulótársa és barátja, tartott szép halotti beszédet. A sírkertben Simon Ferenc jászberényi és Bányai Géza t.-szelei lelkészek búcsúztak el az egyház község, az egyházmegye, a nagy számú tisztelők és barátok s a gyászoló csalad nevében. Nyugodjanak békében porai, a honi hantok alatt! — A pápai evang. reformált főiskola tanárkara mély fajdalommal tudatja szeretett kartársának Kozmay D,zsőnek a pápai reformált főgymnasiumban egy év óta német nyelv és irodalom tanárának élete 30-ik, tanárságának 5 —ik évében, f. hó 11-én éjjeli 1 órakor Rimaszombatban történt gyászos elhunytát. Az Adria biztosító-társulat május 30-kán tartotta Triesztben rendes évi közgyűlését, melyben az 1887. évi zárszámlákat és zárszámadási jelentéseket terjesztették elő. Az utóbbiakból a következő adatokat közöljük: Életbiztosítás: Az 1887-dik évben kötött biztosítások 9.657,496 írt tőke és 33,037 írt járadék-összegre rúgtak. — A biztosítási áÜomány az év végével 45.555,050 frt tőke és 120,803 frt járadék-ös'.szegre rúgott; gyarapodott eszerint a tőkebiztosítás 3.750,286 frfal, a járadék-bilositás 28,717 frttal. A díjbevétel 2.082,231 frtot tett, a tavalyit tehát 326,247 frttal haladta meg. Halál- és életesetre kölött biztosítások után 831,815 frt fizettetett ki, ezenkiviil tisztán 223 206 frt rezerváltatott. A díjtartalék 9.043,03 frtot tesz, a tavalyihoz képest ennélfogva 887,887 frtnyi emelkedést mutat fe'. Az életbiztosítási osztály, a nyceményosztalékkal biztosítottakra eső illetmény levonása után, 101,326 frt 46 kr. nyereséget mutat fel. — Eiemi (tűz-, szállítási- és jégbiztosítás). A tüzbiztosítási üzlet 1887. évben a felette gyakori és nagymérvű tűzesetek következtében jelentékeny veszteséget okozott; ellenben a jégosztály a inondo t évben szerény lnszonnal végződött. — A dijbevétel az elem biztosítási ágakban 8015,810 forintra rúgott; visszbiztosításokért 3 280,539 frt adatott ki. A károk 5.939,822 írtba kerültek, ebből 2.324,105 frt a vísszbiztosii ásókra háromlott. Ezenkívül függő károkra tisztán 211.296 frtot kelletett rezerválni, A díjtartaléka társulat saját számlájára nézve 1.477,012 frt a tűz, — és to.829 frt a szállítmányi biztosítási ágban. A jégbiztositási 450,000 frt különtartalék változatlanul maradt. Az időleges dijak tárcája 18.606.845 forintra emelkedett. A társulat részétől fennállása óta eszközölt kártérítések kerekszámban 141 millió frtot tesznek. Az összmérleg 292,391 frt 8 kr. nyereséggel záródik, ebből az alapszabályszerinti javadalmazások és további io,coo frt levonása után, mely összegben a társu'at 50 évi fennállása alkalmából a hivatalnokok takarék- és ellátási pénztára részesíttetett — részvényenkinti 52 forint osztalék határoztatott el. A társulat 1887. december végével (a négy milliót tevő részvénytőkén kivül, melyre 1.600,000 frt készpénz fizettetett be) közel 111 /2 millió frtnyi tartalékkal bir, s pedig: Tiszta díjtartaléka az életbiztosítási osztálynak: 8.093,463 frt; tiszta díjtartaléka a tüzbiztosítási osztálynak: 1.477,010 frt; tiszta díjtartaléka a szállítmányi osztálynak : 10,829 forint ; külön tartaléka a jégbiztosítási osztálynak: 450,000 forint; értékpapírok áringadozásának tar:aléka: 70,863 frt (ennyire csökkent az értékpapírok december 31 én való a'acsony ára következtében, a közben azonban ismét kerek 120,000 frtra emelkedett); kiilön-nyereség tartaléka az életbiztosítási osztálynak : 250,000 frt; általános nyereség tartalékalap: 1.063,378 forint. Az igazgatóságba Morpurgo Markó bárót, az osztrák-magyar Lloyd elnökét, ismét beválasztották; számvizsgálókká ismét megválasztották Afenduli Györgyöt és Pojai Alberti grófot. NECROLOG. Ismét elköltözött egy az én kedves „Öregeim" közül, a tiszáninneni ref. egyházkerület aranyos tollú kiérdemült főjegyzője, a kedves lelkületű Józsi bácsi, nincs többé az élők földében! És nem láttam őt ez életben soha, de lelkeink annyira összeölelkezének, a mint csak megszeretheti egymást két rokon lélek, kik ugyanazon egy tárgyért élnek-halnak ! Mikor az „Eneklö-kar"-hoz szedtem az adatokat, akkor ismerkedénk meg, a második tót ref. énekes könyv szerzője Liszkay Sámuel felől keresem meg a legmélyebb tisztelttel, s ő válaszolt nekem a legnagyobb szeretettel, az őszinte nyilt szív tiszta melegével szóllítván fel : »lépj be kedves öcsém, az engemet Józsi bácsinak szóllító díszes körbe!« azóta aztán ismert volta háznál az a nap, melyen levél érkezett Tőle, össze ültünk családiasán, úgy olvastuk leveleit egész ünnepélyességgel, s — mondhatnám —áhítattal, mert 3—4 íves levelet is oly kimondhatlan érdekességgel tudott írni, hogy nemcsak a legfelségesebb mulatság, de egyszersmind mélységes tanulmány volt minden levele. Már maga az, hogy édes anyja által — mint hajdan Sámuel — az Ür szolgálatára szenteltetvén, gyermek korában Patakról ünnepelni abarai rokonaikhoz gyakran kinienének, s ő gyermek észszel Liszkay Sámuelt választá példány képéül s bálványozá halálig, felsóhajtván: vajha ilyen pap lehetnék valaha ! Hanyadik gyermek lelkében fogamzik meg az a gondolat, hogy egy vén fertelmes, holt-tetemes arcú, uborka orrú, irdatlan termetű egyént válasszon példány képéül ?! igen, de az iromba testben olyan lélek lehet, hogy midőn kathedrába elkezdett szóllani, elragadtatott hetedik égiglen s magával ragadá hallgatóit, s azok nem látták a formátlan testet, csak a lelket érezték, mely őket átmelegíté. Ez a lélek megragadt nála, s képestté őt arra, hogy midőn maga is kathedrába állhatott szóilott elragadólag, s mikor az egyházkerület pennája kezébe adatott írt oly fényes dicsőséggel, hogy mindenkor ék-kövei lesznek jegyzőkönyvet egyházkerületének 1 E mellett vir volt a szó teljes értelemben, mint pap, valódi példánykép lehetett kötelességét pedáns pontossággal ugyan, de mégis úgy végezte, hogy a benső hivatottság mindenkor kitündökölt belőle, teljes készültség „nélkül sohse szerepelt, mindig kidolgozott beszéddel alít elő, ez volt aztán az oka, hogy ismert s közkedvességü papi szónoka lett a vidéknek, benne az értelmiségnek, kik közül többen végrendeletileg vele temettették el magukat. Külső előnyére volt megnyerő szép külseje, deli termete, szép férfias arca, nemesen elegáns magatartása, az áldott jó kedély, mely a megpróbáltatások napjaiban sem hagyta el. A mily ékes volt nyelve, oly gyönyörű volt tolla, bizonysága ennek, hogy majdnem egész papi életén keresztül jegyzői tisztséget viselt. Derült és áldott lelkületének legkiválóbb bizonysága az, hogy az országosan ismert örök ifjú költő Szemere Miklóssal ketten voltak egy pár. Lasztóczon laktában, egyetlen költeménye se látott a költőnek addig napvilágot, míg az ő kedves „páterké"-je elébb — az ő páratlan modorával — fel nem olvasá. Ilyen volt másokkali viszonyában is. Egyszer híre szaladt, hogy Patakra megyünk ének-gyülésbe, tudatám vele, — »jőjj csak — válaszolá — a feleségem süti már számodra a darázsfészket!« (felséges tiszta nemű). Az élet megpróbáltatásai őt sem kímélték, az anyagi gondok — ez a kálvinista papok öröksége — nem egyszer önsúlyként nehezedtek lelkére, s űtték el sokszor még éjjeli álmát is; mégis lelki magasztaltsággal mondá mindenkor : »ha százszor születnék, mindig pap lennék !« Kedves Berti fia halalaki 1862-ben 17 éves korában, mint a pataki iskola ritkán látott és rendívül dísze hunyt el, egész koporsója zártáig sajgó sebet ütött lelkén, viselte ker. megnyugvással. Született Sárospatakon 1816. ápril 3, atyja vetomi
