Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-15 / 3. szám
távoli pontján is, hogy az áldott emlékű I-ső Rákóczy György zsinati városában, a XVI-ik századi vallás reformatió idején egész hazánkra nézve iránytadó hatást gyakorlott erdődi-, beregszászi-, óvári-, csengeri zsinatok vidékein, a hatalmas erőben fellépett és hóditó római katholicismussal vívott küzdelem, minő sikerrel foly s mily eredménynyel végződik. — A miénkhez hasonló viszonyok között — ha ugyan ehhez hasonlítható bármely protestáns gyülekezet vagy vidék helyzete is, — csak az érdekközösség felismerése, a testvéries együttérezés és ezekből kifolyó hitrokoni segélykészség képesíthet a protestantismus fenyegetett érdekeinek megmentésére, s ha nem is a régi fényben és erőben, de legalább hazai egyházunkra mégis szégyent nem hozó karban való fennállhatásra és működhetésre. Tiszteletteljes bizalommal hívjuk azért föl címzettet, hogy gymnásiumunk Vll-ik és VlII-dik osztálylyal kiegészítése céljára becses adományát, vagy írásbeli ajanlatát alant nevezett alap gyűjtő bizottsági elnökhöz az 1888-ik év március l-ig eljuttatni kegyeskedjek. Megjegyezni kívánjuk: 1-ször. Minden adomány, legyen báimily szerény összeg, alapítványi természetűnek tekintetik, milynek csak kamata lesz a kitűzött célra fordítandó. 2-szor. Kik 50 frtot vagy azon felüli összeget adnak, azok személyükre szóló meghívó útján értesíttetnek az évenként rendesen egyszer tartani szokott lenntartótestületi közgyűlés idejéről s azon megjelenvén, tanárválasztási- és más, az intézetet érdeklő ügyekben sz> mély es szavazati joggal bírnak. Hazafias és hitrokoni tisztelet- s üdvözlettel vagyunk. Szatmáron, 1887. augusztus 28-ikán tartott fenntartó-testületi közgyűlésből. Farkas Antal, Vállyi János, igazgató-tanácsi elnök. fenntartó-testületi elnök. Tabajdi Lajos, Kiss Aron, álapgvüjtő-bizotts. elnök. a szatmári ev. ref. egyházm. esperese. 1767. Méltányolván, sőt egyház kerületünk elvi álláspontja folytán helyeselvén is, a történelmi múltjánál fogva hírneves, de reformált hitfelekezeti s magyar nemzeti szempontból ma is missziói hivatással bíró szatmári gymnásium fenntartó-testületének azon nemes törekvését, hogy ezen tanintézetét az állam segítségének igénybe vétele nélkül egyetemes hitfelekezetünk támogatásával, áldozatkészségével, tiszta egyházi jellegében tartsa fenn s egészítse ki nyolc osztályú teljes gymnásiummá: kiáltó, illetőleg adakozásra felhívó szózatát, hitbuzgó főurainknak, vagyonosabb és tekintélyesebb hitrokonainknak, valamint nagyobb és tehetősebb gyülekezeteinknek is munkás szeretetébe s áldozatkész pártfogásába tiszteletteljes bizalommal s a legmelegebben ajánlom. Debrecen, 1887. szeptember 28-án. Révész Bálint, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspöke. T A R C A. Spencer Herbert elmélete a „Megismerhet"lenről. (Folytatás.) B. A vallás alapfogalmai. LIa a tengerparton megfigyeljük, miszerint a távozó hajónak elsőben a legalsó részei tűnnek el szemeink elől és hogy a vitorlák csúcsai legtovább lesznek láthatók : akkor meglehetősen tökéletes fogalmat alkothatunk magunknak a tenger előttünk elterülő részének lassú görbületéről. Ha azonban képzeletünkben megkíséreljük ezen görbe felületet kiegészíteni, a mint alig észrevehető görbülettel gömbbé egészül, míg délkörei egymást a 8000 ang. mérföldnyi távolban levő ellenpontban metszik : meglehetős zavarba jövünk. Ugyanis nemcsak hogy az egész földgömböt, hanem annak p. o. 100 mérföld küllőjü gömbköre által határolt részét sem vagyunk képesek a maga valóságos alakjában elképzelni. A szikla, melyen állunk, megközelítő teljességgel elképzelhető; képesek vagyunk egy azon időben csúcsára, oldalaira, talapjára gondolni, vagy legalabb oly rövid idő alatt, hogy a tudalomban látszólag együtt jelennek meg a szikla ismertető jeleit alkotó képzetek. Azonban teljes lehetetlen a földről ilynemű képzetet formálnunk. Ha már az is meghaladja képességünket, hogy antipodeseinket azon helyre képzeljük, a melyen valóban vannak : mennyivel kevésbé álland hatalmunkban a föld minden egyes távol eső pontját azon helyen képzelni, a melyet valóban elfoglalnak ! És mégis rendesen úgy beszélünk, mintha tiszta képzetünk volna a földről, mintha azt ugy amúgy tudnánk elképzelni, mint a hogy a kisebb tárgyakat elképzelni képesek vagyunk. Az a kérdés hát, hogy milyen képzetünk van e szerint a földről? Ezen kérdésre a helyes felelet a következő: Indirect úton meggyőződünk róla, hogy a föld gömbalakú; ehhez képest modelleket állítottunk elő, melyeken a föld alakja és egyes részeinek kölcsönös viszonya szemlélhetővé lesznek. Ha most már a földről általában van szó, akkor vagy a lábunk alatt elterülő óriási tömegre, vagy pedig a valódi föld helyett földglobusra gondolunk. Ha pedig a földről olyan képzetet akarunk alkotni, a mely a valóságnak megfeleljen, akkor ezen két fogalmat, a mennyire lehetséges, egyesítjük: az észrevételt, melyet a földfelületről szemeink segélyével teszünk, összeolvasztjuk a gömbalakkal. S ennél fogva nem alkotunk magunknak való képzetet a földről a szó szoros értelmében, hanem csupán symbolicus képzetet. Képzeteink legnagyobb része és specialiter az általános képzetek mindannyian hasonló jellegűek. Nagy terek, hosszabb időtartamok, nagy számok egyetlen esetben sem képzelhetők el valósággal, hanem többé-kevésbé symbolice ; ugyanez áll a tárgyak minden oly osztályáról, a melyek közös, mindegyikőjükre vonatkozó állítást engednek meg. Ha egyes emberre gondolunk, meglehetős adáquat képzetet alkothatunk róla; ha már egy egész család van szóban, valószínű hogy azt gondolatunkban csak egy-két, bennünket s illetve gondolatunkat inkább érdeklő tagja fogja képviselni, azon tudatommal párosulva, hogy gondolatunk ezen hézagosságát szükség esetén kipótolhatjuk; míg ha azon osztályról, p. o. a földmívesekről szólunk, a melyhez ezen szóban levő család tartozik, már sem az egyes individiumokat nem soroljuk