Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

IRODALOM. Bod Péter művének első kötele. Ha a lelkek hitünk által sugallt ama szebb és jobb honában a megdicsőült, nagy szellemek a föld por gyermekeinek mindennapi ügyes-bajos dolgai, nemes példájok követése folytán elért céljai felett netalán égi örömöket élveznek: Bod Péter szelleme bizonyára nyugodtan pihen meg por sátorának egykori bérces kis hazáján, a szőke nagy Duna s kanyargó Tisza partján elterülő rónákon, hol az általa elhintett nemes magvak még mindig fogékony keblekre találnak, hol a tudományok szeretete, az ősök munkái iránt érzett hő kegyelet örök Veszta lángként még mindig magasra lobog fel, szép nagy jövőt jósolva a nemzetnek, mely a reáhagyott szent örökség fölött éber gondoskodással virraszt, öröklétet biztosítva az eszméknek, melyek lassan bár, de elmaradhatlanul át fogják alakítani a föld ábrázatát, ifjúvá fogjak tenni a vén Európát, melynek mezőin annyi ellentétes elvi harcok, sokszor nagyon kétes kimenetelűnek látszó küzdelmek zajlottak le pár ezredév alatt. A gondviselés eszközeinek méltán tekinthető, csak századok által szült egyes nagy szellemek munkáinak értéke felett dönteni aligha volna illetékes napjainknak bármelyik nagy alakja is, egy azonban bizonyos, az tudniillik, hogy midőn egy nemzet rég porladozó nagyjai emlékének eszméi felelevenítése, munkáinak a jövő számára való megmentése által az azok iránti kegyelet adóját leróvja, tulajdonképen maga magának is ércnél tartósabb oszlopot emel s szellemi nagyságának maradandó alapköveit rakja le. Alig tudom visszatartani magamat, hogv fel ne elevenítsem amaz édes reminiscentiákat, melyek lelkemet villanyütésekként át meg át járták, midőn ezelőtt körülbelől három évvel: ott távol, a csatornák festői szép kis országában egy szerencsés véletlen kezembe juttatá azon örökbecsű, alapvető, rég elveszettnek hitt munkát, melynek megjelenésétől én, s azt hiszem, hogy sok mások is még, egy uj korszakát fogják számlálni hazai protestáns egyháztörténeti irodalmunknak. Alig tudom megállani, hogy el ne mondjam, mennyi aggodalom, mennyi epedés, remény s öröm járta át meg át lelkemet, mig végre annyiunk lelkének hő óhajtását beteljesülőnek tudhatám, s im végre talán kissé megkésve, de mégis letehetjük munkánk egyik részét hazai protestáns irodalmunk oltárára, áldva említve a nagv nevet, ki másfél század múlva is oly örökbecsű kincsével ajándékoz meg nagy szellemének, hálával lelve el azok iránt, kik megértve törekvésünk nagy horderejét, segélő kezet nyújtanak felénk, hogy századok viharaiba megviselt honi prot. egyházunk nemes misszióját e hon tudományos életének történetében egy fontos ténynyel ismét bebizonyítsák. Legyen hála a gondviselésnek, mely sikerrel koronázta szerény törekvésünket, s ékesítse az elimerés babéra amaz idegen ajkú férfiú homlokát, ki a rég mult nagy kincsesházából napvilágra hozni testvéri kart nyújtott halhatatlan Bod Péterünk századokról századoknak beszélő nagy munkáját! Nem érzem hivatottnak magamat dönteni vállalatunk életrevalósága positiv becse fölött; szerénytelenség nélkül nem szólhatnék a reánk bizott nagy munka kiadása körüli odaadó, őszinte fáradozásunkról; annyit azonban legyen szabad remélnünk, hogy őszinte jó szándékunk nem leend kétségbevonva, s a csak önmagának tetszelgő gáncsoskodás irántunk netalán érzett kicsinylésében nem fog a munka becsére felróvni oly dolgokat, melyekért legfellebb a kort s az íratás körülményeit, s az akkor: uralgó nézeteket lehetne felelőssé tenni. Néhány dolgot azonban szíves tájékoztatás s megnyugtatás gyanánt bátor leszek előre elmondani. Először is a megkésést illetőleg, a nélkül hogy a dolgot csak legkevésbé is szépíteni akarnám, mély tisztelettel jelentem ki, hogy az sok tekintetben szinte természetesnek nevezhető. Mert egyrészről, mint már egyszer említém is, tény az, hogy a munka kiadásának lehetősége csak 1886 juliusában lett testté, ekkor jelentkezvén s csakis annyi előfizető, hogy a kiadó Brill-cég a munkát a kivitelre fordítandó összegek biztosítása mellett elfogadhatá. Továbbá saját életkörülményeimben oly fordulat állott be, új kenyeretadó pályám megváltoztatása által — mint ezt a Bod Péter művének előszava is elmondja — hogy a teljesen reám hagyott correctura munkájának végezése végett jövőm feladása nélkül nem mehettem volna vissza Leidenbe, s így az ebből eredő nagy távolságból való közlekedés posta útján, szintén lassítá a munkát mindaddig, míg a kiadásra vonatkozó munkafelosztást eredeti megállapodásunktól eltérőleg meg nem változtattuk újólag Rauwenhoffal; mit különben anyagi tekintetek is kikerülhetetlenné tettek, mivel az egyes eredeti és correctura ívek ide s visszaküldései mindenkor 2 frt 40 krba kerültek, mivel a küldeményt csak vízhatlan vászonba csomagolva s ajánlva lehetett küldeni, minek fedezésére a kiadó nem kötelezhette magát, mivel a kézirat puszta lemásoltatása is 900 frtba került. Végül megemlíthetem még azt is, miszerint Rauwenhoff szeretvetisztelt egykori tanárom s a kérdés egyik fő létesítője a Bod munkájának kiadásával egyidejűleg egy már régebben megkezdett nagy vallásbölcsészeti mű írásával is el volt foglalva, melyből két vaskos kötet ezelőtt alig két hóval hagyta el a sajtót. Ennyit röviden a késedelem igazolására, megjegyezvén, hogy enemű bajok többé nem forogván fenn, az újabb munkafelosztás folytán, e mű hátralevő részei, reméljük felényi időt sem fognak igénybe venni s a teljes munka a jövő év elejére teljesen be lesz végezve. A mi már a munka kiadásának az első tervtől való eltérését illeti a külsőt illetőleg, hogy t. i. az két rész helyett három részben jelenik meg, annak egyedüli oka részint az volt, hogy többször már szinte zaklatásnak voltunk kitéve végzett munkánkat illetőleg, természetesen magán úton, de a melyeket kellő felvilágosításokkal végre sikerült lecsendesítenünk, részint és pedig kizárólag azért, mert a mű így három részre osztva csaknem teljesen egyenlő nagy köteteket fog képezni, körülbelül egyenlő számú lapokkal, míg az első terv szerinti I. II. III. könyv összefoglalása egy kötetbe s ismét a IV. könyv külön, szinte visszatetsző külső képet nyújtott volna. E három részre osztás azonban azt hisszük semmit sem fog levonni a munka érdeméből, és pedig annnyival kevésbé sem, mert a még hátralevő két kötet egyszerre bocsáttatott sajtó alá s egy ugyanazon időben fog megjelenni is. Szólanom kell még röviden a munkába különösen két ívnél bécsúszott számosabb sajtó hibákról is és pedig épen a magyar nevek körül. E két ív (16. és 17.) puszta tévedésből, a szedő tévedése' folytán jutott be a munkaba, ki a 3 —ik correctura ív heiyett a 2-ikat nyomtatta le végleg s így a javítások figyelmen kívül maradtak, de a melyek az erraták között lehetőleg helyre lesznek igazítva. Ha azonban néhol a tisztelt olvasók mégis netalan úgy vélt helytelen magyar név közlésekre bukkannának, kérem, vegyék szíves tudomásul, hogy a legpontosabban és leglelkiismeretesebben utána jártam minden dolognak, miről a mű végéhez csatolandó dolgozatomban majd