Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

II. Nézzük micsoda törvényt kérdenek ő tőle? Legyen ez elmélkedésünk második pontja. Mikor Malakiás próféta a felvett alapigében azt mondja, hogy a paptól kérdenek törvényt, az a szó legszorosabb értelmében veendő ő nála; mert a papság volt letéteményese nemcsak a vallási, de a jogi, állami törvényeknek is, s ők szabályozták ezekkel az egész életet, annak minden viszonyait s tőlök is kellett mindig és mindenben a törvény rendelésit megkérdeni. A középkori egyház is egészen követelve magának a zsidó papság jogait, a maga törvényeivel törte meg az emberek lelkiismeretét, verte békóba szabadságát s uralkodott felettük minden életviszonyaikban. Ők adták a törvényt s tőlök kellett azt kérdeni, melyet ha valaki nem kérdett és mert a maga lábán járni, börtön, máglya és kínzó eszközök voltak számára a felelet. Ti Afiai ! Kedves szolgatársaim 1 nem ily törvényeket szabtok, melyek megbéklyózzák az emberek lelkiismeretét, megnyügözik szabadságát és igába hajtják akaratát és nem is oly törvényeket kérdenek tőletek, melyek azt szabnák meg, hogy mikor és mit egyék, mikor és miképen áldozzék valaki ? Ti a szabadságnak törvényét hirdetitek, s az evangelium törvénye felől kérdezősködnek tőletek. Ti csak két nagy parancsolatot adtok az emberek elé, melyeket Jézustól vettünk : „Szeresd a te Uradat Istenedet és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolatoktól függ az egész törvény és a próféták minden irása.u

És e kettő tökéletesen elégséges, benne foglalvák öszszes kötelességeink Isten, önmagunk és embertársaink iránt. Törvényt, a vallásos lelkeknek szomját kielégítő törvényt kérdenek tőletek, a kik az Urat keresik. Vigasztalásnak törvényét, beszédét kérik a fájdalomtól lesújtottak. Az isteni irgalom törvénye után tudakoznak a bűnösök. Világosságért fordulnak hozzátok a vakok, hogy szemök világát vehessék az evangelium napjának érintésétől. Ugyanazok és ugyanazokat kérdik tőletek, a kik és a miket isteni mesterünktől kérdeztek. Ma is vannak Bartimeusok, kik utánatok kiáltanak, hogy az evangelium igéivel könyörüljetek rajtok; kananita nők, kik megelégesznek a fiaknak asztaláról lehulló morzsalékokkal, kérik, hogy csak ezeket adjátok nekik az Úrnak asztaláról ; bűnösök, kiket mindenki elitéi, nektek kell akkor törvényt tennetek hangoztatván a Mester ítéletét: „ Vessen reá követ közületek az, ki magát bűntelennek érzi.íl És oh hány a szegény Jairus, ki kétségbeesetten sir kedves halottja felett, s a lét és nem lét nagy törvényét kérdi tőletek és megnyugszik, ha Jézussal szóltok : „Nem halt meg a leányzó, hanem aluszik.'''' De viszont vannak ma is farizeusok, és sadduceusok is, kik kisértésképen kérdeznek tőletek törvényt. „Kell-e a császárnak adót fizetni?" — n

A feltámadásnak idején azért melyiké leszen az asszony, mert az mind a hétnek felesége volt:' — „Mester, melyik a legnagyobb parancsolat a törvénybenÉs ekkor felelnetek kell habozás nélkül az evangéliumnak törvényéből, a Mester tanításaiból. Törvényt kérdenek tőletek Afiai ! az erényes és erkölcsös életre. Ti hegyen épített város vagytok, mely el nem rejtethetik, s melyre az emberek szeme függesztve van. Mindenestől fogva té magadat például adjad a jó cselekedetekben; a tudományban épséget és méltóságot mutass. Tiszta igét, fedhetetlent, hogy a ki annak ellene veti magát, megszégyenüljön, semmi gonoszt nem tudván ti felőletek szólniA

(Tit. II. 7, 8.) — így inti Pál Titust. A ti igehirdetésetek merő hiábavalóság lesz, ha életetek meg nem pecsételi az evangélium elveit. Ki "csak beszél, mert beszélnie kell, az futó homokba irta szavait vagy víztükrére, de a ki példájával, életével igazolja azokat, a miket hirdet kemény sziklába véste be igéit. Legyetek azért ,,az Isten seregének tüköréi a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben és a tisztaságbanMi protestáns lelkészek egyetlen szót sem vagyunk kényszerítve a szószékre felvinni, a mi nem szivünk, lelkünk őszinte, tiszta, szent meggyőződéséből szakadt volna ki, s így, a mit hirdetünk, azt igyekezzünk is megvalósítani, a mennyire csak emberi gyarló erőinktől kitelhetik. Azután okoskodásokkal, bizonyítgatásokkal soha meg nem cáfolhatjuk az evangélium ellenségeit. De ha úgy élünk, a mint ezt az evangélium tőlünk kívánja: Istenben vetett hitünk birtokában nyugodt, derült világnézlettel, az O akaratán való megnyugvással, mindenek iránt szeretettel, komoly, de haragot s gyűlöletet nem érző szigorral a kötelességeiket mulasztókkal szemben, felemelt lélekkel még a bajok között is, könnyezve, de nem kétségbeesve, gyötrődve, de nem elalélva, küzdve s az akadályok dacára is nem elfáradva : akkor azt lesz kénytelen mondani az evangélium legnagyobb ellensége is : íme ez embernek valami oly csodálatos erő van birtokában, melyet ha én bírhatnék, odaadnám érte cserébe a föld összes javait 1 Törvényt kérdenek tőletek Afiai 1 s törvényt kell adnatok a nemes és szép családélet felől. E szentély is meg van nyitva előttünk s nincs áthághatatlan korláttal elzárva tőlünk e legtisztább, legbensőbb s legnemesebb örömöknek szentekszentje. Ott vannak a gyermekek, mint az