Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

Harmincegyedik évfolyam, 3. sz. Budapest, 1888, január 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. sm. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ELOFIZETESI FELHÍVÁS a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" M 18 8 8 évi harmincegyedik folyamára. Előfizetési d-ij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr, negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Ultramontán iroüalom-történetirás. Valamely rendszer positiv értéke mindenkor a szerint Ítélendő meg, hogy minő gyümölcsöket terem s hogy mennyire megy át az egyeseknek tudományos meggyőződésébe. Itt is fennáll az elmélet és gyakorlat közötti szoros összefüggésnek, kölcsönös áthatásnak elodázhatatlan követelménye, úgy hogy az elmélet adja az elveket, az eszméket, azonban a gyakorlat valósítja meg azokat, illetőleg felmutatja azoknak életrevalóságát. Hogy a vatikanismus rendszere milyen gyümölcsöket terem, hogy mennyire igyekszik, sokszor a valódi tudomány s az igazi vallásosság rovására, behatolni a népek életébe s azokat céljainak szolgálatába hajtani, az a vatikáni zsinat óta eléggé tapasztalt és ismeretes dolog. A vatikáni dekrétumok kijelölték az irányt e rendszernek terjesztésére és fejlesztésére; Janssen, s utána az ultramontán történetgvártóknak e^ész • r • sora kifőzte a történetírásnak a vatikánismus szellemét fejlesztő új módját, mely a történeti adatoknak és eseményeknek tendentiosus felhasználásában, vagy ha kell, elhallgatásában áll. A jubilált békepápának, XIII. Leónak ismeretes 1879. aug. 3-ki Tamás-encyclikdja megadta az irányt a philos. tudományoknak modern scholastíkus-ultramontán szellemben való fejlesztésére, mely iránynak nagy mestere, Slöckel Albert, a maga Bölcsészettörténetében s ennek nyomán a mi temesvári Bölcsészeti folyóiratunk máris fennhangon hirdetik, hogy modern bölcsészeiről szó sem lehet, a mennyiben a philosophia fejlődése Cartesiusnál s az angol Baconnál a maga eredeti menetéből »kizökkent«, ennélfogva a tomistikus scholastika az egyedüli pápai bölcsészet,, ez az angyali philosophia a tudomány valódi remediuma, ezt kell a semináriumokban tanítani s ilv módon a növendékpapságot a modem bölcsészeti eszmevilág elől teljesen elzárni. Egy Cartesius, Bacon, Spinoza, Leibniz, Kant, Hegel s más szellemi hősöknek rendszere tehát csupa kín és bűn, épúgy mint e rendszereknek vallási analogonja, a protestantismus, mert így kivánja azt a vatikánismus érdeke! Hogy eme tudo?nányos irányú vatikánismusnak vészteljes fuvalatát már magyar hazánk-