Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

mondókájukat. A tanító is elérzékenyült a kis ártatlanok hálás szereteteikből rendezett ünnepély láttára s a nyil­vánított jó kivánatok megköszönése mellett nem mulasz­totta el felemlíteni, miszerint meggyőződött arról, hogy az elhintett magvak nagyrésze a jó földbe esék s nemes gyümölcsöket terme. Ezek után egy rövid erkölcsi lecke intés, buzdítás tartása után a növendékek között süte­ményt osztatott ki. * A vallásos elmélkedések, melyekről a mult számban említést tevénk, á hét folyamán Budapesten az egyház tanács-termében az evang. szövetség programmja szerint Szabó Aladár hitoktató buzgó vezetése alatt foly­ton növekvő érdeklődés mellett az idén is megtartattak. Az angol »prayer-meeting«-ek s a német »Bet-Stunde«-k mintájára éneklés, előima, predikációszerű vallásos beszéd (kijelölt textusok alapján) éneklés, zárima és áldás szok­tak alkatrészeit képezni ez áhitatósságoknak, melyek kül­földi minták szerint az esztendő első hetének minden estéjén pár év óta Budapesten is szokásba jöttek. Az evang. szövetség felhr ása többek között ezt mondja : Több, mint egy emberök ő, előtt kezdődött e közös elmélkedések és imádkozások megtartása s mindazon indító okok, melyek eddig az Űr különböző vidéken lakó és különféle nyelvű híveit, a mennyei Atya trónusához vonzották, csak erősebbekké váltak. Mind a jó, mind a rosz napról-napra jobban megmutatja magát s a küz­delem a kettő között mind kevesebb lesz. Mind a kettő diadalomra törekszik s az elhatározás órája úgy látszik közeleg. Nekünk nem kell félnünk semmitől, mert az Úr uralkodik, az ő hatalmas karja mi érettünk harcol és a Jézus Krisztus birodalma mind több tért foglal el a sötétség országából. A keresztyén népek között is nő a felelelősség érzete s mind több figyelemmel fordulnak az emberek az égető bajok orvoslásának kérdései felé. Ezenkívül a pogányság között is felhangzik az evange­liom s a missziók hálózata evről-évre több-több vidékre kiterjed. E dolgok nagyobb örömre gyújtanak mint a mekkora a méltatlankodás a bűn és hitetlenség elhara­pódzása miatt. Annyi azonban kétségtelen hogy korunk mind fény, mind árnyoldalai Istenhez vezérelnek s azt hirdetik nekünk: Vigyázzatok és imádkozzatok. Sok a 1 bizonyságunk volt eddig is, mily sok áldással kisérte Isten imánkat. Vajha lenne hasonló tapasztalásunk a jövő évben is! A keresztyéneknek roppant nagy szükségük van a testvéries egyesülésre. Ne csak beszéljünk hát a »szentek egyességérők, tegyük valódivá is azt. Az egyetemes keresztyénség buzgó imáit kedvesen fogadja az Úr megtölti szívünket az ő erejével felhasználva bennünket az ő szent nevének dicsőségére. Az idei programm. január 2-ikára Hálaadás címmel a 103-dik Zsolt. 1 és I. Theos. 5. 18, versét, 3-ikara Bűnvaliás c. Luk. 15, 21. és £zs. 1 : 18, 4-ikére A keresztyén család és iskola c. a 133. Zsolt. 1. és Jób 28. 28, 5-ikére A keresztyén egyház c. a I. Kor. 3, ír. és Ján. 15, 16, 6-ikára A misszió c. a. 67. Zsolt. 1—2 és Máté 24, 14 s végül 7-ikére A világ népei cím alatt Jelen. 7, 9—10. és Róm. 13. 1. verseit tűzte ki elmélkedési tárgyakul. — A beszé­deket Szabó Alxdár, Kecskeméthy István, Szász Károly, Petri Elek, Szőts Farkas és Kenessey Bela tartották, kiknek épületes fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgatta az egybegyűlt jobbára népünk alsó osztályaihoz tartozó közönség. Az énekeket Kovács Lajos theologus kisérte hannoniummal. — Kétségkívül ez is egyik módja a val­lás-erkölcsi építésnek és a hittudat ébrentartásának, mire bizonyára szükség van különösen a fővárosban; de vájjon nem lehetne ez összejöveteleket a mi viszonyainkoz alkal­kalmazva úgy rendezni be, pl. a téli idényben vagy a ^ böjti időszak alatt, hogy egy hétre csak egy előadás essék s e célszerűbb beosztás által a mindennaposság nyomába járó közönytől e fiatal csemetét megóvni?! A nagyvárosi belmisszió e meghonosítása kétségkívül hat­hatós emeltyűje lenne az egyházi összetartozás és val­láserkölcsi közösség előmozdításának itt a fővárosban ! * Dr. Sommerville skót lelkész visszatérve Grácból, hol az ünnepeket tölté a hét közepén ismét tartott egy biblia előadást Budapesten a német ref. egyházban. Á derék öreg úr hasonló előadások tartására Debrecenbe utazott, honnan, mint odavaló laptársunk irja, eddigelé Makó, Békés, H.-M.-Vásárhely s több tekintélyes gyüle­kezetünk hívta meg a lelkes papot az evangélium hir­detésére. * Vegirat. Nehogy már is úgy félreértse Szőts Sándor tisztelendő úrnál az állam vallásirányát biráló cikke legtöbb tételéről válaszomban hallgatásomat, mint cikkíró, ki azt beismerésre magyarázza, kijelentem, hogy nekem az állított sérelmekről sem tapasztalataim, sem netán fölmerült esetekre cáfolataim nem voltak, azért hallgattam róluk, cáfolván csak a legjobb tudomásom szerint másképen álló ténybeli előadásokat. Hogy a lel­kész urak nem elég buzgók a hitoktatásban, hivatalos bizonyítékok tanúsítják. Most veszem a tankerületemben érdekelt összes esperesség értesítéseit a hitoktatás ered­ményéül, mint kivétel nélkül mind-mind csupán ;>kielé­gítőnek« jeleznek. Nem, mégis van egyetlen kivétel: Étfalván, hol Kis Lajos lelkész »kitűnő« sikerrel eszközli a hitoktatást községi iskolában, államtól vagy községtől igényelt fizetés nélkül. Első volt ő azon lelkes papok közt is, kik a gyermek-istenitiszteletet, hol az egyházi ének is gyakoroltatik, megtartotta. Az első fecskéje a szép tavasznak vajha számtalan követőkre találjon! — Eötvös Károly Lajos. * Nyilatkozat. A „Magyar protestáns egyházi és iskolai figyelő1 ' mult 1887. évi XI—Xll-dik füzetében Czelder Márton úr »Egy kiszakított levél lelkészi pályám naplójabók cím alatt boldogult édes apámról, Fördős Lajos kecskeméti lelkészről, oly modorban emlékezik meg, a mely az ő emlékét felettébb sérti. A vonatkozás a következő: »Tehát nem lett volna vágyam Kecske­métre jönni, ha boldogult elődöm és barátom végnap­jaiban így nem szól hozzám: »Erzem végemet, de hogy nyugodtan mehessek el, igérd meg, hogy helyemre pá­lyázni fogsz Kecskemétre. Te ide pradestinálva voltál még a hatvanas években, midőn arcképedet lefestettük. Én magam után sok hiányt hagyok, kivált az utolsó évekről, te mindig igaz barátom voltál s a hiányt helyre hozod a nélkül, hogy láimát ütnél belőle!« Ezekben te­hát Czelder úr, mintegy mentségére, azt akarja elhitetni, hogy Fördős Lajos őt állítá a kecskeméti lelkészi állo­másra pradestinálva, még pedig olyan indokból, hogy az állítólag ő utánna maradó hiányokat ő lárma nélkül hozandja helyre, mert hát ő mindig igaz barátja lett légyen! Nem valószínű, de feltehető lenne, hogy Czel­der úrban a boldogult is csalódva, ő neki mondta volna, hogy őt utódjául szeretné; de ha egyáltalán igaz lenne, lám abban is csalódott volna, hogy a hiányokat ez az »igaz barát« lárma nélkül helyre hozná. De hát lelkem legjobb meggyőződéséből állítom, hogy az, a mit Czelder úr megboldogult édes apámra ráfog, merő valótlanság. A kik a megboldogultat ismerték, tudjak, hogy ő semmi szín alatt sem akarta volna az egyház szabadválasztását befol}'ásolni, tehát ilyet azért sem mondott volna, hogy e mondása kortes fegyverül fel ne használtathassék; de tudják azt is, hogy rendkívül munkás, példaszerű pap és a pedánsságig rendes ember volt, a ki nem hiányok-

Next

/
Thumbnails
Contents