Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

alkalmazást mint tanár, bár nem készült erre a pályára — később azonban onnan Győrbe került és ott halt el ezelőtt néhány évvel — az Isten áldja meg még a hamvait is. A másik Zeberer meg a tanítóképezdei tanszékre készült kora ifjúságától fogva; mert Wimmer G. Adoll a felső-lövői gyülekezet lánglelkű prédikátora, a felsőlövői »philantropinum« megteremtője őt erre a pályára szemelte ki 18 éves korában, a midőn a soproni iskolát látogatta volt — ez a felső-lövői születésű tehetséges férfiú. Ezen célból küldte ki őt Wimmer Svájcba Basel mellé a nagynevű Zeller vezetése alatt álló képezdébe — ezért járatta be vele Németország minden nevezetesebb képzőintézetét és »philantropinumát« és azért segítette a csoói tanítói állásba is, hogy ott a gyakorlat terén is tapasztalatokat szerezvén annak idején, miként a megrakodott méh visszatérjen szülőföldjének gyönyörűen fejlődő iskolájába és nevelő-intézetébe. Szegény áldott lelkű jó tanítóm Zeberer ezen célját nem érhette el soha. A nagy idők és nagy események kizökkentették őtet is a szépen kitervezett s mármár megvalósuláshoz közeledő életpályából — azaz jobban mondva, ott hagyták őt élete végéig, a hol engem oktatgatott, csak egy két évig volt mint tanitó Körmenden is, de csakhamar visszatért oda Nemes Csoóba, hol első tanítói diadalait aratta. Wimmer ugyanis ezen lelkes pap hazafiúi buzgóságától vezéreltetve olyan dolgokat vitt véghez 184%-ben, a melyek miatt bizonyára halálra ítéltetett volna, ha hazánkat el nem hagyja és Amerikába nem menekül. Wiminerrel együtt eltávozott Zeberer reménysége is. Nehezen bár, de végre még is beletörődött szegény abba a tudatba, hogy ifjúságának ábrándja a tanító-képezdei tanárság — meg nem valósulhat és megnyugodott az Isten akaratában. — Mint egyszerű falusi tanító szép és jó szolgálatokat tett nemcsak gyülekezetének, hanem a dunántúli egyházkerületnek és a magyar nemzetnek is. Százakra megy azon németségbeliek száma, a kik az ő iskolájában tanulták meg a magyar nyelvet, több fiatal tanító nyerte nála a gyakorlati kiképzést az alatt az egy két hónap alatt, a melyet azért töltöttek nála sokan, hogy a magyar nyelvben nagyobb jártasságot szerezzenek; az esperességi, tanítói értekezleteken pedig szívesen hallgatták őt kartársai és ÖJÖmest tanultak tőle még az idősebbek is. Utolsó napjait nyugalomban töltötte. Nevét tisztelettel emlegetjük mindannyian, a kik tanítványai voltunk. Istenben boldogult tanítóimnak méltatása céljából meg kell említenem, hogy a csoói gyermeket már a negyvenes években sem gyötörték az abé abbeil; „a hangoztató módszer" uralkodott ott már akkoriban — s a. kisdedek két-három hónap alatt megtanulták az olvasást játszva a kirakható betűk segítségével; a túlszigoru fegyelem tartással sem ijesztették el az iskolától a mi tanítóink a gyermekeket, a keserves katckismus magolást meg ugy kedveltették meg velünk, hogy azoknak a kik leckéiket jól cl tudták mondani a kátéból — egy-egy részt beszéltek cl az egyháztörténetből, saját szobájokban a zongora mellett, a melynél aztán az egyházi énekeket két hangon énekeltették velünk jutalom-képen. Májustól fogva egészen szemptemberig nálunk akkor csak az járt az iskolába a ki akart; de a csoói tanítók azért az aratási időt kivéve minden nap tartottak iskolát, részint a német gyermekek, részint pedig a kezdők oktatása céljából. Buzgóságukat a csoói nép méltányolta is szépen ; nemcsak hogy aránylag igen tisztességes jövedelmet biztosított számukra, hanem egyébként is a mivel csak tudott, készségesen szolgálatukra állott nekik. A gyümölcsfák első zsengéiből, a csirkékből, disznótori kóstolókból ritkán fogyott ki Csoóban a tanítóné asszonyok kamarája, kivált ha tudott bánni a néppel. Mint igen jellemző dolgot fel kell említenem, hogy a csoói nemesek — csak az egyházzal és szolgáival szemben viseltek közterheket 1848-ig. Csak a papnak és a tanítónak tartoztak földmívelési szolgalattal; de ezt aztán el is végezték nemes emberhez méltó pontossággal. Meglepő jelenség volt a robotoló nemesség évenként a közös — aratás napján. A curátor meghúzatta a nagyharangot kora reggel és maga is sarlót fogván, a hirtelen egybegyűlt munkabíró hívek szép seregével megindult a pap és a tanító földjére egybegyűjteni az Isten áldását az egyháziak számára; és ezen munkában csupa szívességből a római kath. atyafiak közül is többen részt vettek majdnem rendesen. Csudálatos szép testvéri jó egyetértés uralkodott Csoóban a római kath. és az evangelikus családok között az én gyermekkoromban. Nemcsak az iskolában hanem még a templomba is együtt jártak velünk a katholikus vallású gyermekek. Ezen szép egyetértés megteremtéséhez a magyar nép türelmes természetén kívül bizonyára sokkal járulták papjaink és tanítóink is. Mindegyik fél hű volt egyházához és azért még is szerette egymást szóval és tettel nemcsak az iskolában, hanem később az életben is. Es ez az együttes testvéries élet a legkevésbé sem vált a katholikus hívek hit életének sem kárára. Buzgóbb kis kath. filiát nem igen találhatni sehol mint Csoóban — azon 20—30 velem együtt az evangelikus iskolában felnevelkedett egyén nem régiben annyira ment már egyháza iránt való buzgóságban, hogy óriási áldozatokkal római kath. templomot és oltárt emelt ott, hol a XVII-dik század eleje óta római kath. pap nem misézhetett. Sok mindenfélét felhozhatnék még annak igazolására, hogy a nemes csoói magyar népben az én gyermekkoromban olyan vallásos érzület, olyan hitélet volt, a minőt csak kívánni lehet ; de az egyes adatok bővebb felsorolása helyett — előadom a következő tényeket, a melyek fényesen igazolni fogják, hogy a nép vallásos érzületének és vallásos irányú nevelésének az erkölcsi életre is rendkívül nagy hatása szokott lenni. Nemes Csoóban hetven esztendejénél több már — nem volt tűzi veszedelem — ez arra vall, hogy rendes, józan élet uralkodik köztük; korcsmáros ott még nem gazdagodott meg; a szántóföldnek ára igen nagy — egyegy hold földért 250—300 forintnál is többet adnak. Csoói birtok csak ritkán kerül vétel utján idegen kézre ; megtartják azt a csoói szerzésre hajlandó fiatal gazdák. Vadházasságnak ott még csak a hírét hallották —• a törvénytelen gyermekek száma nem haladja, meg az i°/0

. A korcsmaház düledező állapotban van — de régi templomuk ujdiszhen ékeskedik. Paplakot, iskolai épüleletet 25 év óta újból építették, ha nem is fényesen, de elég tisztességesen. Nagy egyházi adójukat tőlük telhető pontossággal fizetik : egy-egy olyan gazda a ki 30 forint állami adót fizet, egyre-másra 10 forintnál többel járul az egyház pénztárába. Valamikor szép olvasó körük is volt a csoóiaknak — nem tudom, hogy fennáll-e még ma is ; de annyit tudok, hogy írni olvasni ott mindenki tud; mert még kanásznak sem fogadnák ott meg az egészen tanulatlan embert. Börtön küszöbét sem Vasmegyében sem egyebütt nem koptatták a csoóiak, de a politikai párt-harcokban még most is élénk részt vesznek mindig; nem csuda, hisz bele tanultak még a régi restegrácios világban. Egy két neves ember is került már Csoóból. Nem