Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

Harmincegyedik évfolyam. 20. sz. Budapest, 1888. május 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. ElőfizethNfcni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. MT~ Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. A theologusok tanképesítése kérdéséhez. Hogy ez még kérdés! Holott már gör. kel. testvéreinknél sem az; pedig ezek a saját szempontjukból nagy áldozat árán váltották meg papjaik tanképesítésének előnyeit: hogy tlieologusaik ne csak tanképesítést nyerjenek, de papi alkalmaztatásuk előtt a népoktatással gyakorlatilag is foglalkozhassanak, legnagyobb részt idegen anyanyelvű papnövendékeiket a magyar nyelvnek tanítási képességgel bírására utaló 1879. évi XVIII. tc. szigora alá terelik. Amivel persze nemcsak hazafias, de saját híveik, egyházaik és papjaik érdekében is bölcs dolgot cselekszenek. Mi reformátusok pedig, kik a magyar levegővel, magyar anyatejjel és a »magyar vallássalcc együtt szívtuk be az édes magyar nyelvet, még találgatjuk, kövessük-e gör. kel. testvéreink példáját papnövendékeinknek tanképesítésében. Nem vagyok theologus, s így azon meggyőződésemnek, hogy papjaink legszorosabban vett lelkipásztori működésükben se nélkülözhetik ma már a népnevelés-oktatásnak nem csupán elméletét, hanem gyakorlati módszerét sem : nem lehetek a theologus szakközönség előtt competens fejtegetője. De mint egyrészt az egyházi közigazgatással, másrészt a népoktatásügygyei szakszerűen foglalkozó, megkísérlem theologusaink tanképesítése kérdésének a dunamelléki ref. egyházkerületben legközelebb ismét napirendre kerülése alkalmából pár vonással vázolni papjaink tanképesítésének előnyeit, szükséges, sőt nélkülözhetetlen voltát. A pap, ki nemcsak a confirmatióra készíti növendék híveit elő, de sok felekezeti iskolában kívánatos buzgalomból, minden állami és községi es elemi iskolánál pedig kötelezettségnél fogva az összes tanköteleseket hitoktatásban részelteti, nem lehet el a népiskolai nevelés-és módszertan alapos ismerete és gyakorlati alkalmazása nélkül; nemcsak mert a neveléstudomány szakadatlan haladása folytán a vallástanításban is időnként ujabb meg ujabb methodushoz alkalmazkodni okszerű, hanem azért is, mivel a gyermek az általános tanításiránytól egészen eltérő hittani oktatást különben nem érti és nem tartja meg. Hogy a hittan és szenttörténet hidegebben hagyja a mai gyermeket, annak fő oka épen a régi változatlan tanításmódnak ma már idegenszerűségében rejlik. Tehát maga a hitoktatás érdeke kívánatosnak jelzi a hitelemző lelkész elemi iskolai tanképesítését, amivel egyszersmind az állami és községi iskolák növendékeinek vallástalansága fölött hangzó panasz is tárgytalanná íog válni. A mellett, hogy a pap hitoktató az összes elemi iskolában, még az iskolaszékeknek tagja, sőt legtöbb helytt elnöke is. Nem ok nélkül adta a törvény lelkipásztorainknak a hivatalnál fogva iskolaszéki tagsági jogot: biztosítni akarta vele a lelkész irányadó befolyását bármely jellegű népiskolára. Maradandó és döntő befolyást azonban csak úgy gyakorolhat népiskolai oktatásunkra a pap, ha szakavatott tanácsadó az iskolákban s a tanítók között. Helytelen, rosz dolog a községi tanítóknak sok helytt méltán fölpanaszolt viselkedése a lel— készszel szemben : ám ennek forrását legtöbbször a pap szakavatatlan beavatkozása az iskolabeléleti ügyekbe nyitja meg. Soha sem hallottam, hogy jó paedagogus lelkész szakavatott tanácsolásai ne szereztek volna neki föltétlen tekintélyt a tanítók előtt. Nincs különben a felekezeti iskolánál, melynek épen hivatalnál fogva elnöke a lelkész. Ha a szakértetlen iskolaszéki tagok a pap személyében nem a legszakavatottabb főt birják, jaj az iskolaszéknek, jajabb az iskolának, leginkább jaj a szegény tanítónak. Szegény feje az