Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

tanítónők s nevelőnők helyközvetítő intézetének felállítását s a tanítónők törzskönyvének összeállítása érdekében. A jelentés tudomásul vétele után György Aladár olvasta fel az egyesület gyűjtő bizottsága elnökének, Zirzeni Janka igazgatónőnek jelentését. A tanítónők otthona érdekében a mult évi közgyűlés megbízása következtében megkezdett gyűjtés eredménye már eddig is meghaladja a 10,000 forintot. A szétküldött 19,000 gyűjtő ivből a nagyobb rész nem érkezett vissza. Ezután megválaszttak elnöknek Nyáry Adoll báróné, pénztárnoknak Zirzen Janka, ellenőrnek Slretvitzer Lajosné. Az eddig működött választmányi tagok nagyobb részt újból megválasztattak. * A pesti magyar evang. egyház f. hó 22-én tartotta évi rendes közgyűlését, Fabiny Gyula felügyelő elnöklete alatt. A jelentés, melyet az egyháztanács terjesztett elő, arról tanúskodik, hogy a főváros evangelikus magyar hitközsége évről-évre gyarapodik. Érdekesek a negyven év előtti adatokkal való összehasonlítások. 1847-ben az evang. magyar gyülekezetben az újszülöttek száma 44 volt, tavaly 287, az elhunytaké akkor 49, tavaly 241, az esketeseké 1847-ben 16, tavaly 121. Az évi bevétel tavaly 17,251 frt volt, a kiadás 16,960 frt; a folyó évre 5680 frt bevétel és 5359 frt kiadás van előirányozva. Az egyházközség belépett 500 írttal a protestáns irodalmi társaság párfogói sorába is. * Debrecen a szathmári gymnasiumért szép áldozatot hozott, melyért a gymnasium igazgató-tánácsa és alap-gyűjtő bizottsága Lapunk útján is köszönetét nyilvánítja a nevezett egyház presbyteriumának. Mélyen tisztelt presbyteri közgyűlés / 33/1888. kgy. sz. alatti határozat alapján tudomására hozni méltóztatott gymnasiumunk igazgató-tanácsának, hogy intézetünk fentartó testülete közgyűlése által wKiáltó szó a magyar haza protestáns gyülekezeteihez és oszlopembereihezcc cím alatt kibocsátott fölhívásra hazai ev. ref. egyházunk egyik szemefénye és világító oszlopa, a debreceni egyház, f. évi március hó 4-ikén tartott presbyteri közgyűlésében, a közelebb 4 év alatt 500 frtos részletekben befizetendő 2000 azaz kétezer frtot szavazott meg gymnasiumunk VII. és VIII—ik osztálylyal leendő kiegészítése céljára. E fennkölt és nemes határozat láttára, midőn a hagyományos protestáns buzgalom és áldozatkészség fölötti hálás öröm szállja meg kebleinket; alig bírjuk megállapítani, vájjon magát — a bizalomteljes várakozás mellett is —• bennünket kedvesen meglepett áldozat nagyságát csodáljuk-e inkább, vagy azon a szathmári ev. ref. gyülekezet és intézeteinek egész hazai protestáns egyházainkra nézve jelentőségteljes fontosságát felismerő bölcs tapintat előtt hódoljunk tiszteletünkkel, mely a mélyen tisztelt presbyteri közgyűlést fentebbi elhatározásában vezérelte. Egyházunk és intézetei a felső Tisza mentén, hazánk, északkeletén valóban oly történelmi emlékek hagyományosai a múltból, oly erőtfeszítő nemes küzdelem harcosai a jelenben, s a római katholicismus által ide központosított ellensúlyozó nagy erőre való tekintetből olyan misszióra, oly öröklött nemes terhek emelésére hivatottak, és kötelezettek a jövőben, amelyek közt ezen egyházat és intézeteit hittestvéri támogatás nélkül magukra hagyni nagy önfeledtség, sőt a jövőben magát keserűen megbőszülő mulasztás volna, általában hazai protestáns, kivált pedig, hazai ev. ref. egyházunk részéről. Haládatosan ismerjük el, hogy a mind múltjában, j mind jelenében fényes debreceni ev. ref. egyház nagy- | tiszteletű presbyteri közgyűlése, mint édes anya, nemcsak szivére vette, egyetemes anyaszentegyházunk ezen fejlettsége hajdani magas színvonaláról leszorított, anyagi javaiban megtépett leányának, a szathmári egyháznak és intézeteinek, a közfigyelmet és részvétet méltán kihívó helyzetét, de hatalmas karjaira fölvevé, oly támogatásban is részesité azt, mely mig egyrészről önmagában is nagy lendületet ád kitűzött célunknak, s közelebb juttatja a valósulhatás pontjához: addig másrészről a nyújtott segély elterjedendő hírével, hazánk protestáns gyülekezetei és oszlopemberei körében, fokozza a megérdemelt figyelmet és érdeklődést intézetünk iránt. Az a tény, hogy a mély belátásu és hazai protestáns egyházunk egyetemes érdekeit egy magasabb nézőpontból megfigyelni tudó debreceni presbyteri közgyűlés, oly fontosnak tartja gymnasiumunk fejlesztését s kiegészítését, hogy midőn önmaga is uj templomot építtet, évről-évre uj meg uj iskolákat emel, ezt is két ezer forinttal támogatja, ez a tény, lehetetlen, hogy lelkesedésre gyújtó hatást ne gyakoroljon a hazai ev. ref. gyülekezetek azon százai körében, melyek minden időben szíves készséggel és örömmel ismerték és ismerik el a debreceni ev. ref. egyházat példány kép gyanánt. Igen, biztat bennünket a remény, hogy a debreceni egyház példáját, az áldozni tudás erejéhez mért arányban követni, vallásfelekezetünk jól felfogott érdekének szolgálataként, s önmagára erkölcsi tisztességet hozó tényként tekintendi az ev. ref. gyülekezetek jelentékeny része. Midőn a hitrokoni támogatásért, gymnasiumunk igazgató-tanácsa s egész fentartó testülete nevében mély hálánknak a nagytisztiszteletü presbyteri közgyűlés előtt kifejezést adunk, fölkérjük egyszersmind arra is, hogy a megszavazott 2000 forint segély 500 frtos részleteit, a mint azt a nagytiszteletii egyháztanács folyóvá teendi, gymnásiumunknak alant magát tisztelettel jegyzett igazgató-tanácsi elnöke kezeihez méltóztassék küldetni. A debreceni ev. ref. egyházra, annak kormányzóira és tagjaira, nagyszámú közművelődési és jótékonysági intézeteire, hálás köszönetünk ismételt kifejezése mellett, Isi. en gazdag áldását esdve, kiváló tisztelettel vagyunk — Szathmáron, 1888. ápril hó 7-ikén tartott igazgatótanácsi ülésből — Dr. Farkas Lajos, mint a gymnasiumi igazgató-tanács elnöke. — Tabajdi Lajos, mint alapgyűjtő-bizottság elnöke. * Egy kis helyreigazítás. Nt. Szerkesztőség! Becses lapja f. é. 17—ik számának vezércikkében s a gyűlésről hozott hírrovatban két oly állítás foglaltatik, melyeknek helyreigazítását az igazság érdekében kérhetem. Ugyanis i-ör. Téves az az állítás, mintha én kijelentettem volna, hogy a gyűlésből távozni vagyunk kénytelenek. Annyit s nem többet mondtam, hogy a tanácskozásokban részt nem vehetünk. 2-or Téves felfogás továbbá az is, mintha tüntetésből hagytam volna el a tanácskozás helyét; a mennyiben egészen a 12. §. letárgyalásaig, tehát körülbelül ;

s

/4

óráig a tanácskozásnak néma hallgatója voltam. A háromnegyed óra múlva való távozást jogosan tüntetésnek nevezni nem lehet, mert a tüntetés jellege az, hogy az illető a leszavaztatás után rögtön oda hagyja a termet. Jelen soraimnak közlését kérve vagyok Debrecenben, 1888 ápril 23-án a nagytiszteletű Szerkesztőségnek alázatos szolgája Könyves Tóth Kálmán. * Halálozás. Özv. Varjas Gábor né szül. Gángol Juliánná, a nem rég elhunyt .idősb. Varjas Gábor misziai lelkész özvegye a f. hó 20-án élete 79-ik évében hoszszas szenvedés után jobb létre szenderült és e hó 22-én Miszlán a nagy kiterjedésű rokonság részvéte mellett el-