Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

nagyon keveset ír, annál egy kath. irodalom történetből is többet tanul a tanuló, mint szerző könyvéből, aki még a hronologiai sorrendet sem tartja meg, hanem megfordítva tárgyalja az irókat, kiket nem úgy kellett, volna felsorolnia : Bornemisza, Kulcsár, Huszár, hanem megfordítva. Hát azt hol vette, s mivel tudná igazolni a szerző, hogy a tizenhatodik század irói ,,lefordították az idegen, különösen a német műveketBizony olyan botlás ez, melyen egy jó készültségit s az irodalom történetében kissé jártas 8-dik oszt. diák jót mosolyog, mert az még azt is tudja ezen kívül hogy Gönczy György 1595-diki énekes könyve előtt 13, mond tizenhárom esztendővel már adott ki ének gyűjteményt Bornemisza Péter 1582-ben s már ő előtte Huszár Gál 1574-ben. Veresmarti Mihályról azt írja a tisztelt szerző, (52. 1.) hogy »egy munkát adott ki, melyben azt tanácsolja, hogy a protestánsokat fegyverrel és máglyával kell a katholikus egyházba áttériteni.« Olvassa el kérem Ipolyi Arnoldnak ily című munkáját: »Veresmarti Mihály XVII. századi magyar iró élete és munkái« s abból meggyőződhetik arról, hogy Veresmarti azt nem tanította; megtudja abból, hogy Veresmarti soha sem volt barsvármegyei lelkész, hanem Irmelyen és Komjáthin Nyitravármegyében szolgált; megtudja abból, hogy a jezsuiták soha be nem csukták s nem fényes Ígéretekkel csalták át a római egyházba, hanem igenis meggyőződhetünk arról, hogy nagy vágyai voltak s ezeknek nem tudott a kálvinista papház szegény fedele alatt megelégedést találni, s önmaga vallomása szerint, banatos, háborgó lelkének megnyugtatásáért tért át. Hibásan idézi — tán harmadik, vagy negyedik kézből — az ismeretes, s elhírhedt mondást ,,faciam Hungáriám mendicam, catholicam et denique servam". (72. 1.) mert Fesslernél (IX. 483. 1.) az nem úgy van, hanem így „faeiam Hungáriám captivam, postea men iieam, dtinde catholicam". Szabó Károly »Régi Magyar Könyvtára« második kötetéből megtudhatná, hogy akomjáthi-i zsinat 1623-ban tartatott. Hibásan teszi azért annak évét régi vélemény szerint 1626-ra (76. 1.). Az ellenreformációról is nagyon egyoldalú és elfogult képet ad szerző, mert bármily sötét sziliekkel fesse is annak szereplőit, bármily erősen ítéljen is ama mozgalom egyik fő alakjáról, Pázmán Péterről (79. 1.), anynyit el kell ismernie, hogy a munka azért ment oly könnyen, mert Pázmánynak mély tudománynyal, éles dialecticával, finom so fisz mákkal, erőteljes, de mégis népszerű kifejezésekkel írt munkái — különösen Luther és Kálvint, mint Anti Krisztust feltüntető műve — magyar nyelven jelenvén meg, hatása rendkívüli volt. Tévesen említi fel a 102-ik lapon Tóth Ferencet az 1790 előtt szerepelt írók között, mert tudomásunk szerint ő kizárólag a XIX. század írói közé tartozik. A legújabb kor történetéből felemlítem, hogy szerző a „pátens"-ről írván, annak elfogadása elleni mozgalom vezér férfiai között egy báró Vay Miklós, Révész Imre, Tisza Kálmán érdemeinek megemlítésére nincs hely a szerző könyvében, pedig két egész lapon (116, 117.) tárgyalja azt. Ugyancsak a legújabb kor irodalmáról, vagy szerző szerint „szellemi előhaladás"-ixo\ írván (123. 1.) nem jut abban hely egy Révész Imrének, Fabó Andrásnak s több számos jelesünknek, megelégedvén csak néhánynak megemlítésével. Nem azért említem fel ezt, s kárhoztatom, miért nem sorolja elő legalább a kiváló írókat mind, hanem azért, hogy akár minden nevet elhagyhatott volna, mért higyje el, sokkal jobban cselekszik vala' ha csak alapjaiban körvonalazza a mai kor irányát, szellemét. xMég a sajtó hibákról néhány szót. Szerző következetesen Windshemiust ír (3. 1.) Winschemius helyett. Az 54. lapon »zsoldos csapatokat vetette helyett kiildöttnek vagy bocsátott-nak kellene lennie, mert az összefüggés is úgy kivánja. Az 55. lapon „Szekeli János helyett Szenczi Száki Jánosnak kellene lenni. Az 58. lap 18. sorában „mire" helyett ezután, vagy ezért teendő stb. Bár el kell ismerni, hogy az előnyösen ismert buzgó protestáns kiadó, Hornyánszky, csínnal, szép betűkkel, jó papiroson adta ki a szóban forgó könyvet. Nem lenne vége ismertetésemnek, ha minden hiányát felakarnám sorolni szerző könyvének, éppen azért azt kivánom még csak megjegyezni, hogy igen sok hiba, tévedés van még, a melyet mellőztem, nem akarván unalmassá tenni különben is hosszúra nyúlt észrevételeimet; melyeket csupán a jó akarat, a történeti igazság védelmezése s annak a jó közös kapocsnak a további fentartása Íratott meg velem, melyben egymást tisztelve, jó egyetértésben viselkedett idáig a két protestáns testvér felekezet. Mert semmi szüksége, sincs arra sem az ág. evang. sem a reform, egyháznak, hogy mai nap olyan tankönyvet adjon növendékei kezébe, a melyből a másik felekezet tagjait megvetni tanulja, vagy pedig hogy sectarius szellemet szívjon abból magába. Hanem igenis szüksége van arra, hogy történeti igazságot tanítson mindegyik, s mutassa ki, hogy a két protestáns egyház akkor volt leghatalmasabb, mikor egymást megértve, karöltve haladt előre; akkor is hű testvérek voltak, mikor küzdeni szenvedni kellett nékik és éppen ez a közös mult, éppen az abból való tanúság s a protestántismus szelleme követelik azt, hogy ma, művelt és felvilágosult korunkban ne egymás megvetését, hanem egymás szeretetét ápoló tankönyvek adassanak ifjaink kezébe, hogy így lassanként, mire a reformáció negyedik százados emlék-ünnepét ülik hazánkban, eljöjjön az a boldog idő, mikor a két protestáns egyház rég tervezett uniója a valóságban is alakot ölthessen. Éppen ezért nem ajánlhatom Batizfalvi tanár könyvét, mely nem illik bele korunk szellemébe. Használjuk azért inkább a régieket, mert a Pálffi, Farkas egyháztörténetei legalább történeti igazságot tanítanak s a fájó emlékeket a szeretett fátyolával borítják be ; s olyan tankönyvre sem egyházunknak, sem iskoláinknak semmi szüksége nincs, mint a szerző szóban forgó munkája. Thúri Etele. BELFÖLD. A Protestáns Irodalmi Társaság alakuló gyűlése. A prot. irod. társaság alakuló gyűlése f. hó 16-án tartatott meg Budapesten az ág. hitv. evangélikus egyház deák-téri dísztermében báró Vay Miklós konventi elnök és báró Prónay Dezső ev. egyetemes felügyelő társelnöklete alatt a protest. egyházak notabilitásainak, a pártfogó testületek képviselőinek és a társaság számos tagjainak jelenlétében. A közel két százan megjelent társulati tagok között voltak: Kun Bertalan, Szász Károly, Pap Gábor, Szász Domokos, Czékus István és Szeberényi Gusztáv püspökök, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, Valyi János, Fabinyi Teofil főgondnokok, továbbá Ballagi 34