Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

abban is, hogy ha végig nézünk a folytonfolyvást jelentkezőknek névsorán. Az első, Révész-féle indításnál, ha mindenkit felszámítunk, pénzzel adakozókat és erkölcsi támogatókat, összesen kerekszám kétszázra ment a jelentkezettek száma s ma már a nyolcszázat íölözi a tagok összege. És ha jól indulunk, az érdeklődés csak nőni fog. Akkor 73 alapító jelentkezett 8300 forinttal, ma közel járunk a 33,000 frthoz, csak az alapítóknak is majdnem megháromszorozódott számával és körülbelül négyezer forint évi jövedelem van biztosítva a társulat számára. És mit akart a múltban az az egyesült kétszáz — s mit ma ez a nyolcszáz ember ? Eredetileg mindegyik egy protestáns tudományos irodalmi társaságot. Révész" annak idején ezt a kérdést vetette fel: » Vájjon micsoda az, a mi a protestantismusnak léteit, virágzást, erőt, dicsőséget és társadalmi beíolyást adott s adhat most és jövendőben ?« — és erre így felel: »Ha e kérdésre egyetlenegy szóval kellene felelnem, azt mondanám, hogy az nem más mint a tudomány.« S midőn ezt bővebben kifejtené, a többek között reá mutat arra, hogy a protestantismus mivoltával és életfeladatával a legszorosabban egybefügg a folytonos előhaladás, az igazság után való szakadatlan törekvés. (c »A protestantismus közértéiül, positiv alapokmányait megbecsüljük, nagy tiszteletben tartjuk és használjuk igenis ; de nem mint holt betűket, hanem mint élő lelki kincseket, talentomokat, melyekkel kereskednünk kell, azaz fejlődnünk, erősbülnünk azok alapján. Róm. kath. atyánkfiai, saját elveikkel következetesen mondhatják ezt: »ezt vagy amazt elvégezték, megállapították már a tridenti zsinat kánonai vagy a pápai határozmányok stb. és abban meg kell nyugodni, mert különben anathéma !« Mi e félét nem mondhatunk soha; mi a reformatió vívmányainak élő és a lelkiismeret szabadságával egyező birtoklására és tovább fejlesztésére törekszünk s maga e törekvés már a tudományossággal való szövetkezést múlhatatlanul megkivánja«. Majd aztán így folytatja: »Ha a protestantismusnak alaptétele az, hogy a theologiai tudományos vizsgálódás feltétlenül és korlátlanul szabad, úgy hogy maga a bibliai kritika is, minden emberi tekintélytől épen oly független, mint bármely más műnek kritikája, s ha minden a prioristikus dogmatismus, mely a tételeket előre megállapítja s minden áron érvényesíteni szeretné — merőben protestáns ellenes; ha továbbá semmiféle emberi vagy egyházi vélemény, tétel s intézmény csalhatatlanságot és vak engedelmességet nem követelhet; ha mondom mindezek a protestantismusnak alaptételei, — pedig ilyeneknek vallja, hirdeti ezeket a mérsékelt álláspontú Schenkel is: akkor nem tudom még csak képzelni sem, hogy a prot. egyházi életnek lehetne valódi öntudata, sőt csak egyetlen egészséges lehellete is a tudománnyal való józan és életerős szövetség nélkülcc. (Egvh. és Isk. Lap 1863 aug. 2.) »A mit mi akarunk — mondja a mult évi ápril 24-dikén megjelent felhívás — a magyar prot. egyház múltjának, történelmének felderítése mindenek előtt; a magyar prot. egyház szellemi, erkölcsi és tudományos érdekeinek fel— karolásacc stb. És »a tudományban nincs helye az irányzatosságnak; a tudomány az igazságot keresi s azt nem szabad sem elhallgatnia, sem elierdítnie, valamely különleges irányzat céljai kedvéért.« »Ne akarjon prot. felekezeti akadémia lenni, a mit maga a korszellem mindjárt visszautasítana és rövid időn megbuktatna.« A fentebb idézetteket Révész Imre irta s az alábbiakat aláírásával pecsételte meg az összes protestáns egyházak püspöke és főgondnoka. S mikor e nagytekintélyű férfiak különbség nélkül mindenik protestáns egyházat egyenlően bevették a társulat tagjai közé: akkor csak az országos törvények álláspontján voltak (mit tiszteletben kell tartania minden jó állampolgárnak), mely törvények 1868-ban egyenlő szabadvallás-gyakorlatot és teljes jogegyenlőséget biztosítottak mindnyájunknak. A midőn tehát most némelyek egyiket-másikat egyenesen ki akarják onnét zárni, magával az országos törvénynyel jőnek ellenkezésbe, nem is említve azt, hogy a keresztyéni szeretet nagy törvényét helyezik érvényen kívül. Es itt tudomány műveléséről van szó és nem felekezetieskedésról. Szellemben, intentióban tehát a két törekvés egy protest. tudományos irodalmi társulat alakítására tökéletesen egyező volt. Külső eredményben a mozgalom azonban mássá lett. Az első elaludt, a második élni kezd, s további életéhez jogosult remények köthetők. A régebbi alapszabályok terjedelmesebb működési kört jelöltek ki a társulatnak, mint a mely működésében »kiterjed általában az ismeretek minden ágára, különösen pedig magának a prot. elméleti és gyakorlati theologiának s az ezzel lényeges viszonyban álló bölcsészetnek, neveléstannak es történelemnek mezejére.« (2. §.). És »A magyar prot. irodalmi társulat mint ilyen, a valódi prot. műveltség és fejlődés magasabb érdekeinek szolgál; de e mellett tiszteletben tartja az egyes hitvallásokat és hitfelekezeti érdekeket is, minden oly tudomány mezején, melyek sajátlagos felekezti jellemmel