Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

nem akarja e más rendeltetésű alapokat annak kitenni. A mi az első ellenvetést illeti, az legalább is nem minden egyházkerületi, egyházmegyei tőkére nézve áll. Például a dunamelléki egyházkerületnek államsegély pénztára ma, közel 120 ezer forint tőkeállománynyal, építkező egyházaknak épen 5%-ra ad kölcsönöket, a tőkének tiz év alatt (visszafizetése) mellett. Látni való, hogy 32 évig 6Va%-ot fizetni könnyebb, mint 10 évig io°/o-ot tőkében s a visszafizetetlen tőke-rész 5%-át kamatban ; de a tőke állagára s a kölcsön adó pénztárra nézve mindegy. Egyházmegyék, egyházak tőkéi itt is vannak 6—8%-ra kiadva, de több veszélynek is vannak kitéve s vannak még 5%-nál kisebb kamatokra is. A kérdés egyébiránt tel van téve az egy- I házkerületekhez: tőkéiknek e célra átengedése vagy nem engédése iránt; a mennyit veszély nélkül s a cél érdekében jónak látnak átengedni, azt átengedik; ha nem — nem. S végre is, mindegy, pl. a dunamelléki egyházkerület, akár eddigi módon segít kölcsönökkel a maga egyházain, melyek, ha rajtok így segítve van, nem fordulnak a Közalaphoz, akár tőkéit s kölcsönkérő egyházait a Közalaphoz utasítja. A mi Fejes második ellenvetését illeti, arra azt felelem, hogy a tőkének, akár a Közalapé, akár az egyházkerületeké vagy megyéké, semmi esetben sem szabad elveszni; s a mint a tapasztalás mutatja (legalább ismét a dunamelléki egyházherület példájában) nem is vesznek el; ennek államsegély pénztárából nyert töke-kölcsönök 5%-os kamatait az egyházak pontosan fizetik, legíölebb a kissé terhes ^10%-nyi) tőke visszafizetésre kérnek — nagy ritkán — időhaladékot (természetesen a rendes kamatfizetés mellett). Pedig — s ez legyen Mocsárynak, de mások megnyugtatására is megjegyezve — a kölcsönök betáblázás (jelzálog) nélkül, csak a kölcsönvevő egyház közgyűlésének egyetemleges jótállása s a mellett tiz-tizenkét vagyonosabb egvháztag kötelezvényi fizető kezességére vannak adva; és semmi egyébb kényszereszköz vagy fenyegetés nincs hozzájuk kötve, mint az »hogy egyszeri késedelmes fizetés az egész kölcsön felmondását vonja maga után.« Erkölcsi testületekben mindig nagy garantia van ; még nagyobb, ha tiz-tizenkét legelőkelőbb ember személyes érdeke is le van kötve, hogy késedelem vagy nem fizetés esetében, neki, mint kezesnek, kell a többi helyett fizetni. »Bizonyára az igazért is nehezen hal meg — vagy szenved — az ember« — mondja az írás. A Szász Domokos indítványa mindenesetre ! a legtermékenyebb eszme, mely a Közalap jótékonyságát igazában s egész teljességében kifejteni és megvalósítani alkalmas; a Fejes István módosítványa egyes egyházkerületek viszonyai és tőkéi termeszete és gyümölcsöztetése szempontjából rész szerint érvényesülhet, de feltétlenül nem alkalmazható; az affiliatió s lelkésztanítóság iránti javaslatok alkalmazkatók több-kevesebb helyen s könnyíthetnek a fődolgon többet kevesebbet. De még az is, a mit mindez indítványok céloznak és Ígérnek legjobb esetben is csak kezdet ; s tévedés volna azt hinni, hogy mindegyüttes valósításukkal is már célnál volnánk. Nem 300 vagy 500 ezer forintnyi tőke kellene arra, hogy minden szegény egyházunkat s minden roskadozó templomunkat és iskolánkat megépíthessük s minden nyomorult lelkészi állomásunkat élhetőve tegyük. Arra őt, vagy talán tiz annyi kellene. De kezdetnek az is nagy, a mit már ma tehetünk; s még annál többet ér minden érdeknek, a Közalap, az egyházkerületek, az egyházmegyék, az egyes egyházak, magok a lelkészek érdekének egy közös érdekbe való csoportosítása; a kölcsönös támogatás és egy közös célra működés elvének a valósítása! Nem ez-e magának az egyetemes Közalapnak az alapelve s vezéreszméje? — midőn egylelől az összes egyháztagok filléreiből gyűl össze — s máslelő] a törvény* kimondja, hogy csak azokat segélyezi, a kik a magok, egyházmegyék, és kerületek segélyeiből már kifogytak. Nem amaz elv teremtette-e meg a Közalapot s tette hogy ma, születésének ötödik évében már 300 ezer forint tőkével s 100 ezer forint évi jövedelemmel rendelkezik ? Hogy már eddig is rendszertelenül működve annyi jót tett ? hogy rendszeresen felosztva s jótékonyságát gyümölcsöző formákba öntve, még sokkal többet tehet! Ha nagv alapítókra (mint Jordán István) nem számítunk is — ámbár miért ne számíthatnánk ? — csak önmagából, minden négy évben százezer forinttal, negyven év alatt (a mi csak egy közép emberélet) egy millióval gyarapodik a tőkéje. 1890-ben megkezdve a tőke alapítást, ötven év alatt hány egyházat építhet meg, hány lelkészi állomást alapíthat meg! Ne ragadjunk a pillanathoz; ne nézzük csak a mát, a holnapot; ne mondjuk: x>utánam az özönviz — én magamnak élek, a jövő nemzedék segítsen magán!« Nagy dolgok századokra szóló kezdeményekből lettek s lesznek mindig. j o Mi elmúlunk, de az egyetemes magyar reformált egyháznak élni kell — s virulni, örökre! Azért kezdjük meg, szerényen bár s várjuk Istentől a gyarapodást. Szász Károly.