Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-18 / 12. szám

ISKOLAÜGY. Külföldi oktatásügyi mozgalmak. 1. Próbabiblia (Probebibel). Egyike a legérdekesebb s egyszersmind legfontosabb tanügyi kérdéseknek a vallás tanításának kérdése és módszere. Minél inkább fejlődik és terjed a népoktatás — s kérdést sem szenved, hogy fejlődik és terjed — minél tökéletesebbé válik a népiskola módszertana általában és részletesen az egyes tantárgyaké, minél alaposabban ismerkedik meg velők a tanítóság és értékesíti gyakorlatilag: annál szükségesebbé lesz a vallás oktatás módszerének reformja. Nagyon jól tudják ezt Németországban, s azért serényen folyik is a munka, egyelőre csak akademice, minek a gyakorlatban még kevés látszata van. Igv a mult években különösen élénk vita tárgyát képezte a próbabiblia és iskolai biblia (Schulbibel) kérdése. Kétségtelen, hogy Luther születésének négyszámdos évfordulóján a protestáns nép alig kaphatott volna nagyobb és méltóbb ajándékot, mint Luther bibliájának reveviziójat, mely munkán Németország legtekintélyesebb theologusai 16 évig lelkiismeretesen dolgoztak. De a bírálatok általában olyanok voltak, hogy elismerést vajmi keveset lehetett észrevenni ; a bírálók egyik része panaszkodott, hogy a bizottság nagyon is aggodalmasan ragaszkodik Luther fordításaihoz, másik részük azzal vádolja a bizottságot, hogy a bibliát meghamisította s a jtitheri bibliai hitet megingatta. Az iskola pro et contra foglalt állást a biblia átdolgozásával szemben. így a »\Vürttembergisches Schulwochenblatt« (36. évf. 52. sz.) elismeri ugyan, hogy Luther bibliafordításának revíziója jogos és kívánatos, s hogy a próbabiblia elismerésre méltó munka, de nyelvészeti tekintetben még sem felel meg a pae-* dagogia kívánalmainak, s azért azt követeli, hogy a szöveg végleges megállapításánál nemcsak theologiai szakférfiak, hanem praktikus tanférfiak is hallgattassanak meg és működjenek közre. Ellenben a »Christlicher Schulbote« (1885. 15. sz.) szerint Luther bibliája a reformáció legnemesebb öröksége és azért változatlanul meghagyandó, már csak azért is, mert az evang. népiskola a bibliában bírja a maga középpontját. De elismeri, hogy a módosított helyek helyesebbek és az eredeti szövegnek jobban megfelelnek, mint Luther fordításában. Emil Zittel: Die Revision der Lutherbibel (Berlin 1885.) cimű kis füzetben teljesen elveti az új átdolgozott bibliát; Dr. Rathmann: Zur Beurtheilung der Probebibel (Zeitfragen des christiichen Volkslebens XI. k. 2. f. Heilbronn) cimű füzetben rokonszenvvel fogadja ugyan azt, de inkább referál mint sem bírál; Emil Müíler: Die Sprache der revidirten Bücherbibel (1885. Bernburg) és »Gutachten über die von der Halleschen Revisions-Kommission herausgegebenen Probebibel« (1885 Halle), mely német nyelvészektől három véleményt tartalmaz, a biblia nyelvészeti oldalával foglalkoznak és csaknem kivétel nélkül több újítást követelnek. 2. Az iskolai biblia (Schulbibel). Egy másik nem kevésbé érdekes tárgy, mely a német tanügyi sajtót és tanító-egyleteket foglalkoztatja, az iskolai biblia kérdése, vagyis a népiskolai használatra tervezett biblia kérdése. Ezzel szemben is két felé ágaznak el a vélemények. Az iskolai biblia behozatala mellett általában a következő okokat szokták felhozni: Az evangy. egyház alaki elve és az általános papságról szóló tan szerint minden keresztyénnek joga van a teljes Szentírásban búvárkodni; ebből folyólag az evangy. népiskola kötelessége a reábízott gyermekeket ugy nevelni, hogy haszonnal olvashassák a bibliát. De paedagogiai okok az ellen szólanak, hogy a fent nevezett cél elérésére a népiskola a teljes rövidítetlen Szentírást használja, mert a bibliában vannak egész szakaszok, melyek a népiskolai vallástam'tasra feleslegesek és nem használhatók; Luther fordításában vannak elavult és azért érthetetlen nyelvformák, némely helyek pedig, szakértők véleménye szerint, helytelenül vannak fordítva inkább — külön nyomtatványban, minden egyes lelkésznek rendelkezésére bocsátani méltóztassék. Ezek alapján hadd készítsenek az egyházmegyék tervezeteket; azok közül az egyházkerület fogadja el a legjobbat; s az 5 egyházkerület által beterjesztendők közül válaszsza ki a legjobbat a Konvent. És én hiszem, hogy bölcs compromissum útján, azt az egyetem is elfogadja, s rövid időn felépül a derék épület, ha az építést — mint kell — alőlról, s nem a tetején kezdjük el. Csak azt ne feledjük, hogy nagy eszmék kiviteléhez nem csak lelkesedett vezetőkre, de minél több és buzgóbb munkásra van szükség; s hogy a lelkesedés egy intésre, egy felhívásra nem gyulád fel. — El kell találni a hangot, megszerettetni az eszmét, kitanulni s kifejezést adni a közhangulatnak: s magától is fellobog. De hogy igazán lelkesedésre gyúljak, szükségem van a tárgy pontos ismeretére, s annak jósága felől való szilárd meggyőződésre, s végre azon tudatra, hogy a javamra célzó intézkedésnek magam is nemcsak szenvedő, de cselekvő munkása is lehetek. Legyen az építész a tervező. De tervezete feleljen meg ízlésünknek, s célunknak, kölönben a tervnek — bár mily szép legyen is egyébként — kivitelére nem vállalkozunk. Itt az idő, hogy gondolkozzunk, s adjunk kifejezést óhajainknak a régóta tervezett és kivánt intézmény megalakítását illetőleg. Ez bátorított íel gondolataim közzétételére. Lehet, hogv állításaim egyenként és öszszesen elesnek, ha jeleseink azzal foglalkozni méltónak tartják. — Nem bánom, csak hadd jöjjön már egyszer valahára jótékony mozgásba ez a Bethesda tava, melytől egyházunk egyetemének ama nyomorékjai: özvegyeink és árváink várják gyógyulásukat. Nagy-Váty, 1888. március havában. Morvay Ferenc, ref. lelkész.'