Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

nem annyira az bánthatta őket, hogy kevesebbet kaptak, mint a mennyire jogosan igényt tarthattak, hanem inkább az, hogy a gyakorlatban igen sokszor azt a keveset is megvonták tőlük. A türelmi rendelet végrehajtását a klérus, a hol csak lehetett, megnehezítette, sőt számos esetben meg is akadályozta, a mit a rendelet feltűnő hiányai mellett annál könnyebben tehetett, mert politikai befolyásával nem szűnt meg egyszersmind hivatalos hatalma is. Ezért irta az egykorú kálvinista prédikátor Keresztesi — a ki különben Józsefről szintén azt tartotta, hogy »a protestánsoktól ugyan megérdemli a maga országaiban, hogy az ő hamvait szentnek tartsák« — akkor, a mikor a debreceni eklézsia a toleránciáért hálát adandó, ünnepéi ves istenitiszteletet rendezett, hogy »frustra canitur triumphus ante victoriam.« (Vége köv.) —y — KÜLFÖLD. A protestáns pap-képzés jelen állapota Franciaországban.*) A protestáns egyház, különösen az újabb időben, igen nagy gondot fordít leendő papjainak kiképeztetésére. E törekvését, hogy t. i. azok, a kik a papi pályára szánják magukat, minél magasabb szellemi niveau-ra emelkedhessenek jövő nemes, felséges hivatásukhoz képest — látjuk mindenütt, bel- és külföldön egyaránt. A körülbelül 700 református és 90 lutheránus lelkészt számláló Franciaország sem marad cl e tekintetben a többi protestáns egyházaktól. Mielőtt a leendő francia protestáns papok a theologiai pályára lépnek, általános képzettségben részesülnek. A polgári törvény megkívánja, — hogy a »Baehelier és Lettres« fokozatot, a mi körülbelül az angol »Master of Arts« (Magister Artium)-nak felel meg, mindenik leendő pap megszerezze magának. Hogy ezt elnyerhessék, a »Lvceés«-be járnak, a mely intézetek olyan formák körülbelül, mint az angol »Public Grammar School«-ok, vagy nálunk a gymnasiumok. A mint a gyermek a népiskolát elvégzi, attól kezdve a Lyceés-kbe jár mindaddig, míg csak a »Bachelier és Lettres« fokozatot — mint 18—19 éves fiatal ember — meg nem szerzi. Azonban a tapasztalat azt mutatta, hogy a »Lyceés«-k nem adnak kellő, előképzettséget az ifjaknak, hogy papnövendékekké lehessenek; részint azért, mert némely tanulók igen magas korúak arra nézve, hogy a klasszikái tanítás rendes kurzusát hallgathassák, vagy nem képesek a magas tandíjat fizetni; részint és főképen azért, mert azokban a tanítás — különösen a felsőbb osztályokban — egészen vallástalan. Ezért a francia protestánsok k ét előkészítő theologiai iskolát alapítottak. Az egyiket Párisban 1852-ben, a melyből eddigelé — a klasszikai képzést illetőleg — több, mint 170 pap került ki; a másikat pedig Turnonban (Ardéche), a mely azonban idáig csak 3—4 ifjút küldött a theologiára. A mint az ifjak „Bacheliers és Lettres" lettek, egyenesen a theologiai facultásra mennek. E facultásokat az állam támogatja. A tanárokat a kormány nevezi ki, de törvényileg gondoskodott az egyház, hogy a tanárok *) E közleményben előforduló adatok »Az Egyetemes Presbyteri Szövetség* 1884-ben Beifatsban tartolt 3-ik egyetemes gyűlésének jegyzőkönyvéből vannak véve. kinevezésénél kellő befolyással birjon. Két protestáns fakultás van ez idő szerint Franciaországban, az egyik Montauban-ban egészen református, a másik Párisban vegyes, református és lutheránus. A tanárok száma Montaubanban 7 rendes és 2 magán tanár, Párisban 6 rendes és 4 magán tanár. Mindkét facultással egy-egy semminarium van összekötve, a mi egyszerűen együttlakás, convictus, melynek igazgatóját a vallásügyi miniszter nevezi ki. Az állam stipendiumokat ad az olyan szegényebb sorsú papnövendékeknek, kik a maguk erején nem bírják költségeiket fedezni. A Montauban-i theol. facultást I. Napoleon alapította, de csak 1810 januárjában nyílhatott meg hat professorral. Egy néhány éven át sokan csüggedetten néztek az intézetre, mert szegény volt valóban képzett j emberekben ; mások gyanakvólag, mert túlságosan rationalistikus színezetet kezdett nyerni. De lassanként kezdett felvirágozni az intézet a kitűnő tanárok vezetése alatt. Kiválóbb tanárai voltak : Dániel Econtre, a dogmatika tanára és a facultás decánja 1812—1818-ig, ki kevés munkát hagyott ugyan maga után, de korának egyik legtehetségesebb embere volt. Adolph Monod, ki 1836-tól 1847-ig a szónoklattannak, ethikának és héber exegesisnek [volt tanára. Franciaországnak kétségkívül legnagyobb szónoka volt. Több kiváló munkát hagyott hátra, melyek között legnevezetesebb az „Adieux a son Eglise" című műve, melyet sokan Protestáns Imitatio Christinek neveznek. Egy másik kiváló tanára volt a montauban-i facultasnak: Francois Bonifas, ki az egyháztörténetet tanította 1866-tól 1878-ig. Csaknem úgy tekinthető ez a fiatal korában (41 éves volt) elhunyt tanár, mint az utolsó két századnak egyetlen valódi theologusa. Gyönyörű munkái: „/' optémisme de Lcibnitz„la theoric de lá Redemption dans Schleiermacher" és „a IJ unité dé 1 Enseignement apostoliqiu" stb. a theologia mesterművei. Csak sajnálni lehet, hogy annak a nagy tehetségnek oly fiatalon kellett a tüdővész áldozatául esnie! Ennyit a montauban-i theologiai facultás múltjáról. A párisi facultas története rövid. Az 1870—71. háború alkalmával a franciák elvesztvén Elszász-Lotharingiát, ezzel együtt a protestánsok is elvesztették straszburgi theol. facultásukat. Az akkori francia közoktatás-ügyi miniszter áttette a facultást Párisba és 1877-ben megnyílt 4 tanárral, kik közül kettő Straszburgból jött. Pár hónappal később 4 magán tanárt neveztek még ki a facultásra és utoljára 1879-ben 2 rendes tanárt. A mi a francia protestáns theol. facultásokon a tananyagot illeti, erre nézve álljanak itt a következők : A theol. tanfolyam csak 3 évre terjedvén, Párisban az első évi theol. tanfolyamon, Montauban pedig a két elsőn a theol. tudományok bevezető ágait tanítják : hébert, újszövetségi görögöt, philosophia-történetet a valláshoz való viszonyában, az egyházi atyák műveit. Héber archeológiát és theol. encyclopaediát. Az ifjak kötelesek 3 éven át az előadásokat pontosan látogatni és vizsgákat tenni az ó- és új-testamentomi exegesisből, a speculativ theologiából, egyháztörténelemből és practica theologiából. A harmadik év végén lehet megszerezni a Baecalaureatus Theologiae fokozatot. Ekkor az ifjak egy-egy tételt kapnak, melyről értekezést kell irniok. Az értekezésnek legkevesebb 60 lapra kell terjedni. Az értekezés egyes tételeit az illető köteles három tanárral szemben a körülbelül két órán át tartó vitatkozás alatt megvédelmezni. Ha az ifjú sikerrel megállta helyét, a facultás