Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

ki megfelelően. (9. §.) Ugyan is midőn az illeték-egyen­érték alá tartozó jogi személy ingatlant szerez, ez in­gatlanra nézve az illeték-egyenérték a szerzés időpont­jától fogva őt terheli. Midőn pedig magán személy tulaj­donába megy át valamely vagyon, akkor az előirt ille­ték-egyénérték az átruházás napjától fogva nem jár. Midőn végül az ingatlan átruházásánál érdekelt mind két fél illeték-egyenérték alá eső jogi személy, akkor az átruházott tárgy utan járó illeték-egyenérték az új tulajdonosnak terhére átiratik, mellőztetvén a rendes vagyon átruházási illeték. Megemlítvén, hogy az 1881. XXVI. tc. 24. §-a, mely szerint mind azon ingatlanok, melyek föld- és ház-adónak alávetve nincsenek, mégis a szentegyházak, imaházak, s isteni tiszteletre szánt ingóságaik, az ille­ték-egyenérték alól mentesek — áttérek azon kér­désre legalább is mily nagy összegek veendők az ille­ték-egyenérték alá eső föld- és ház-birtok, továbbá a királyi kisebb haszonvételek értékéül ? A törvényszerű legkisebb érték, melyen alul az illeték-egyenérték ösz­szegét felvenni nem szabad a földbirtoknál, házbir­toknál, házosztály adó alá tartozó házaknál s a kir. kis­sebb haszon élvezeteknél különböző. Ugyan is a föld birtoknál a kataszteri tiszta jövede­lemnek legalább 20-szoros összege veendő, oly földbir­toknál azonban, mely valamely visszabályozó társulat kötelékébe tartozó község árterében fekszik, a szabály­szerű módon megállapított visszabályozási járulék a tiszta jövedelemből levonásba hozandó, ha csak ez a költség a kataszteri tiszta jövedelem megállapításánál majd figyelembe nem vétetett. A házbér-adó alá tartozó házaknál a megelőző év­ben a házbér-adó alapjául vett tiszta jövedelemnek leg­alább 16-szoros összege veendő fel Budapest fővárosá­ban, legalább 15-szörös összege Budapest főváros ó-budai részében, valamint minden városokban és köz­ségekben, melyek az általános házbér-adó alá tartoznak, legalább 12-szeres összege másutt mindenütt, s így tehát a legtöbb helyen. A ház-osztály alá tartozó házaknál a megelőző évre kivetett ház-osztályadónak 6o-szoros összege ve­endő fel legalább. A kir. kisebb haszonélvezeteknél az 1875. XXII. tc. értelmében a járadék aiapjául vett jövedelemnek 15-szörös összege veendő fel. A földbirtoknál, a ház-adó alá tartozó házaknál, a kisebb kir. haszonélvezeteknél e megfelelő adó alapjául szolgáló tiszta jövedelem hiteles bizonyítvány által mu­tatandó ki, ellenben az illetékköteles ingó vagyon ér­téke a fél bevallása vagy szükség esetében hivatalos uton beszerzendő adatok alapján határoztatik meg. (4. §.) A kivetett illeték-egyenérték jogossága és helyes­sége ellen az illetékköteles fél fellebbezhet a pénzügyi igazgatósághoz, utolsó fokban pedig a pénzügyi köz­igazgatási bírósághoz Budapesten. (8. §.) 1881. XXXIV. tc. (34. §.) , , . . Az illeték-szabási hivatal által megszabott illeték egyenérték jogossága s helyessége ellen a fizetési ív kézbesítése napjától számítandó 30 nap alatt birtokon belül, ezen utóbbi határidőn túl pedig további 60 nap alatt birtokon kívül fellebbezhetni. Ajnásodfoku határo­zatok csak e kézbesítésük napját követő 30 napi határ­időn belül fellebbezhetők. A fellebbezési orvoslatok kimerítése vagy azok el­mulasztása folytán jogérvényessé vált illeték-egyenérték változatlanul fenmarad egész tíz évi időtartam alatt (8. §.). Ki tartozik fizetni az illeték-egyenértéki adót?... Rendszerint az" illeték-köteles vagyon élvezetére jogo­sított személy. (7. §.) Ha azonban az illeték-egyenérték viselését a tulajdonos jogi személy magára vállalta, s egy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetés kötelezettség első sorban a tulajdonos jogi sze­mélyt terheli, azonban az illeték-köteles vagyon jöve­delme a folyó illeték-egyenértéki tartozásért feltétlenül, ha pedig az illeték-köteles vagyon élvezetére jogosított személy változott, csak annyiban kezeskedik, a mennyi­ben e tartozás a folyó évet megelőző két évnél régibb hátralékot nem képez. Kund Samu. ISKOLAÜGY. Külföldi oktatásügyi mozgalmak. A katekizmus átalakításának kérdése. E kérdés közelről érinti hazai egyház- s iskolai érdekeinket és méltó arra, hogy ne csak tudomásul vétessék, de egy­szersmind megfontolás tárgyául is szolgáljon. Németországi paedagogusok több év óta ostro­molják a népiskolai katekizmus hagyományos alakjának s tanmódjának hiányait, és azon fáradnak, hogy a kate­kizmust egyházi s paedagogiai érdekeknek megfelelően átalakítsák, javítsák. A mozgalomra vonatkozólag követ­kezőleg szól a góthai Paedagogisches Jahrbuch 1885-iki évfolyama: »Ami a katekizmus iskolaszerű átdolgozásá­nak kiválóan útjában áll, az a katekizmusok szerkezeté­nek tradicionális típusa, a maga elvont-rendszerező hajlamával és dogmatikailag deductív tanmódjával. Ez a tanmód semmikép sem tehető olyanná, hogy a gyer­meki szellem azt befogadja s megkedvelje, minden sok­ratesi mesterkéltségek és bibliai történetekkel s kegyes adomákkal való összekapcsolásának dacára«. A javítási kísérleteket a Jahrbuch következő összefoglalással jel­lemzi: »i. A katekizmus tanítás nemcsak illustrálandó bibliai történetekkel, hanem genetikai tanmóddal szük­ségkép alapíttassék az üdv-történetre, illetőleg ennek klasszikus korszakaira. 2. Az utolsó iskolai evben az egész nyert katekizmusi anyag még egyszer átismételte­tik és állandóvá tétetik Luther katekizmusa nyomán 3. Behatóbb ismeretébe nem szómagyarázattal vezette­tik a tanuló; azaz a katekizmus tételei nem a tanítás alapjaiképen, hanem eredményeképen tárgyalandók.« Ugyané tárgyra vonatkozólag jelentékeny bírálatot olvasott fel Klug dahle-i lelkész az »Ev. tanítók és is­kolabarátok westfáliai egyesületének« 1885-iki tavaszi gyűlésén. Klug szavai hazai viszonyainkra is illenek. Mindenekelőtt a tradicionális katekizmust és tanítását crux fidei és noli me tangere jelzéssel illeti. Értekezésé­nek magva három kérdés köré csoportosul: I. Mi tra­dicionális a katekizmusban és tanításában ? II. Miben állnak annak veszélyei (gyarlóságai ?) III. Melyek a javítás feltételei ? Első kérdés : mi tradicionális a katekizmusban és tanításban ? Felelet: tananyag és tanmód. A népiskola — mondja Klug — a tradicionális katekizmushoz van kötve anélkül, hogy határozottan kijelöltetnék neki, mennyi tananyagot vegyen át a terjedelmes katekizmus­ból és hogyan tárgyalja azt. Tradicionális eljárással, szó­magyarázatokkal szoktak foglalkozni, egyes szent irási idézetek és énekversek bevonásával. Szemléltetés nélkül üres fogalmakkal, abstractiókkal mesterkélnek, még pedi­addig, míg minden a tanulóra ráragad. A magasabb isg

Next

/
Thumbnails
Contents