Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

doskodnak arról, hogy a körlelkész rövid időközökben, körlelkészsége egyes pontjain megjelenjék, végzendő ily helyeken is a lelki gondozás minden kötelességét. A körielkészségek szervezésére nézve figyelmeztetnek végül az egyházmegyék arra is, hogy javaslatuk kidolgozásánál ne vegyék tekintetbe azt, hogy a csoportosításra utalt egyes egyházközségekben jelenleg élő és működő papok vannak, hanem azoktól eltekintve, készítsék el a körlelkészségek tervezetét, melynek gyakorlati keresztül vitele egyes papok nyugalomba lépése, más állomásra átmenetele, avagy áthelyezése s halálozások folytán történő üresedései* következtében, successive lesz eszközölhető. Másodszor, jelöljék meg az egyházmegyék azon egyházközségeket, melyeken a papi s tanítói állomások egyesitbetők s illetőleg, pnp-tanitói állomások szervezendők. Feles számmal vannak, ugyanis oly egyházközségeink is, melyekben a helyi viszonyok mindkét állomásnak külön, és pedig gyarlón dotált fentartását nem követelik s a két szűkös javadalom egyesítése a paptanitó tisztességes javadalmazását biztosítja, önként értetik, hogy az erre vonatkozólag teendő javaslatokban tekintettel kell lenni a kántori teendők végzésére, mert túlkövetelés volna, kívánni egy embertől azt, hogy egy személyben legyen pap, tanító és énekvezér is. Mellesleg, e pontnál megjegyzi Igazgató-Tanácsunk, hogy azon papjelölteknek, kik a papi oklevél mellett tanítóit is szereznek, a pályázhatásra nézve, törvényhozási úton, előnyök lesznek biztosítva s a pap-tanítói állomások szervezésére vonatkozó javaslatok alapján, a kérdés ez ágára nézve külön előterjesztést fog tenni. Harmadszor. A konventhez intézendő részletes munkálatnak s illetőleg, az egyes papi állomások állandó segélyezésének a konvent által elvileg helyeselt fönnebbi indítvány értelmében, egyik alapelve az lesz, hogy oly egyházközségek papi állomásainak jobbítása vétetik célba, a melyek készeknek nyilatkoznak arra, hogy az allandó segélynek megfelelő alaptőkék létrehozását eszközlik és pedig oly képpen, hogy az alaptőke i'/2

%-át a kerület központi pénztárába kamatos kamataival, tőkésítés végett 32 évig beszolgáltatják. E szerint, ha például, valamely egyházközség kivánja azt, hogy papi állomása javára évi 100 frt azonnal kifolyósíttassék, köteleznie kell magát arra, hogy az annak megfelelő 2000 frt alaptőke létrehozása végett, annak 11/2%-át. vagyis 30 frtot, a tőkeképzés időtartamáig, beszolgáltat. A főt. püspök ur fönnebbi indítványának e szerint az egyházközségekre nézve evidens előnye az, hogy az egyházkerület részükre a papi fizetés javításának alaptőkéjét s annak jövedelmét 32 évre előlegezi, ez által hosszú időt engedvén nekik arra, hogy nagyon csekély megterheltetéssel a papi állomás javadalmat véglegesen biztosító s az egyházközségek tulajdonát képező alaptőkét létre hozzák, esperes urak utasíttatnak, hogy az általuk közelebbről végzendő vizitáció alkalmával, az egyházközségeket a kérdés ez ágára nézve is kellőképpen fölvilágosítsák s azoktól az ezekre vonatkozó nyilatkozatokat vegyék be. Végül. Negyedszer. Tájékozásul értesíttetnek az egyes egyházközségek arról, hogy az egyházkerület által előlegezendő, de 300,000 frtot teljességgel túl nem haladható tőke-összegnek, az egyházközségek által eszközlendő végleges tőke-képzés időtartama alatt 5%-os kamat terhét részben az egyházkerületnek, részben az egyetemes egyháznak segélyforrásai fogják fedezni s ennek mikéntjére nézve, az egyházmegyei javaslatok fölterjesztése után, az ezen javaslatok alapján, az egyházkerületi közgyűléshez terjesztendő munkalat elkészítésére főt. püspök ur elnöklete alatt kinevezett bizottság, az Igazg. Tanácsnak külön előterjesztést fog tenni. Az erdélyi ref. egyházkerület áll. Igazgató-Tanácsától, Koloszvártt, 1888. február 13-án tartott üléséből. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. 1. Irodalmi értesítő. Az »evangy. szövetség« a napokban adta ki 13. és 14. röpiratát, u. m. Schulze erfurti lelkész »A kath. és ev. erkölcsiség közötti különbségei s Warneck »A római ellenségeskedés az; evangy. egyház iránt« c. iratát. Utóbbi első fűzetét képezi »A jelenlegi romanismus a pogány misszió világánál tekintve« című értekezés-sorozatnak, mely egyenként meg fog jelenni a »szövetség« röpiratai között. A Harnaclc — Schürer-féle »Theol. Literaturzeitung« ez évi 3. száma érdekesen ismerteti a többi között Criegem 12. G. A. egyleti beszédét, Achelis marburgi tanár akad. beszédeinek 2. füzetét, Harnack pedig Kurtz, volt dorpati theol. tanár egyháztörténeti tankönyvének 10., s a kitűnő kritikus Weivgarttn, boroszlói theol. tanár »Zeittafeln zur Kirchengeschichte« cimű művének 3 —ik, teljesen javított és átdolgozott kiadását. Knrtz egyháztörténetének ismertetésénél egyebek között kiemeli Harnack, hogy az »tárgyilag véve az egyháztörténet leggazdagabb konpendiumaa, hogy a középkori történet bővítve és átalakítva van Müller Károly tanár „korszakalkotó waldensi studiumai" alapján. A 19. század egyházi jelenségeinek és theol. irányainak megitélésénél orthodox luth. álláspontja dacára »az ujabb kiadásokban részrehajlatlanabb és igazságosabb.« Tessék ezzel most már e Lapokban is érintett Zahn »Abriss«-ját összehasonlítani, mely a lehető legigazságtalanabb módon ismerteti a 19. század prot egyházi és irod. mozgalmait, a midőn egyebek között a modern szabadelvű theol. mozgalmakat „modern hitetlenség"-nek, BeyscJilag tanárt, ezen még mindig positiv irányú theologust »nyughatatlan természetű embernek« stb. nevezi. Egyoldalúbb, fanatikusabb pártszellemből eredő művet aligha olvastam 4 évi tanárságom alatt. Hiába a római fanatizálás, gyanúsítás és rágalmazó ellenségeskedés már a szabad protestantismusba is behatolt, s mi tán észre sem veszszük, hogy egy darab veszedelmes katholicismussal van dolgunk. Weingarten tabelláiból az »ecclesia catholica« keletkezésére nézve következő tételeket emel ki Harnack: »Ha Péternek Rómában való működését (Lipsius nyomán) mondának tekintjük, úgv az nem keletkezhetett judaisztikus Pál-ellenes irányból, hanem a kath. hagyományfogalom ap. successióinak kifolyása ;« »a zsidókeresztyénség Jeruzsálem elpusztulása után jelentéktelen szektává lett«; »a zsidókeresztyénség jelentéktelen a gör.-róm. világra, s csak a keletre nézve fontos,« »a kath. egyház lényegileg a kisázsiai s a római egyháznak műve«, míg »a római egyház a keresztyénség szellemi és csalhatatlan központja, a melynek primátusa a római császári korszak pogany-vallásos világnézetének bevitele az egyházba;« »a magistratus maiores és minores különbsége párhuzamosan halad az ordines majores és minores 3. századbeli egyházi különbségével;« »a traditió fogalmának külső felfogásán, mint történeti fictión, tiévszerint az apostoli püspöki egyház, és csalhatatlan charismatikus igazságainak fictióján alapul a ker. tannnak különbsége a kathoiieismusban ;« »különbséget kell tenni az eredeti s a mérsékeltebb montanismus között« stb.