Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

próbájára, itt azt meg sem lehetne tenni, mert ama szent napon a sirüregek el vannak zárva. A dohos, fojtó legű kriptáktól a legközelebbi templomig nagy utat kell tennünk. De bármily idő legyen, száraz lábbal tehetjük meg sétánkat Mert a Pecserszkaja-lavra minden szent épülete, tekintettel a zordon orosz égaljra, födött folyosókkal van összekötve egymással. Hegyen-völgyön húzódik át e végtelennek látszó folyosó, s egész hosszaságában, falai mindenütt el vannak borítva kemény táblákra húzott, s jobbára könyvekből kivágott szent képekkel. A képek tisztelete sehol sem oly általános, mint a görög keleti egyházban. A szentkép (obraz), mindig előtte égő lámpával, ép úgy föllelhető minden egyes orosz ember lakásában, mint akár a kályha. Ok képimádás dolgában is ott állnak, a hol ezer évvel ezelőtt a byzanciak, kik úgylátszik onnan indultak ki, hogy a logikusok okoskodhatnak elvont fogalmakról, de a tudatlan tömegnek képek kellenek. Abstract fogalmakat nem lévén képes felfogni, a szent tanokat meg kell előtte testesíteni, meg kell mutatni előtte az egész szent történetet, az Isten ábrázatját és a megtestesült ördögét. A jövendő életről való hit a képek révén gyökerezett meg az oroszoknál; nem is olyan az, mely későn támad valamely népben, vagy a mely hosszas tanulmány és reflexió gyümölcse volna. E hit eredete — eltekintve a kijelentéstől — mindenhol áttetsző, közös forrásra vezethető vissza t. i. arra az iszonyodásra, vagy visszatetszésre, melyet természetszerűleg költ fel minden épérzékű emberben a testi halállal való teljes megsemmisülés eszméje. Ezt az általános psychologiai momentumot zsákmányolja ki az orosz papság, midőn feltárja a tömegek előtt a jövendő élet gyötrelmeit, hogy annál erősebben tartsa féken a jelenben. Ha a pecserszkajai katakombák völgyébe szállunk, ott egy aranyozott tetejű templomra bukkanunk, mely kívül belül csodás képekkel van ellepve. Ördög és pokol, kísértés és elkárhozás ábrázolatai váltogatják benne egymást. Im itt a kísértés képe. Egy fehérleplü szende kis lány áll előttünk, kit egy-egy angyal fog közre, gondosan takargatva nagy szárnyaival. Kell is óvni ok a szende kis csemetét, mert jobbról-balról négy-négy ördög kapdos feléje: az egyik csoport aranyakkal tömött erszényt csillogtat előtte, a másik egy írást feszít elébe s kínálja a tollat, hogy irja alá — bizonyára az ördöggel való szövetséget. Az ördögök tetőtől talpig feketek mint a korom, csak arcuk redői vannak vörössel megvonva. Farkuk oly hosszú, hogy mint az ostorinda nyúlik titánok, vagy derekukra van többszörösen tekerve, — mint a Dante Poklában szereplő Minoszé. Hosszú, hegyes karmaik görbék, — a néptudat mindenütt így képzeli az az ördögöt; nálunk is körmös angyal annyi mint ördög. Lábuk, mint a madár lába: négy ujjok van rajta elől, egy meg hátúi. Valamennyien meztelenek, csak a főördög nézi vörös köpenybe burkoltan, szolga szellemeinek üzelmeit. Ehhez hasonló óriási kép ábrázolja a végitéletet. Közbül a Krisztus ül magas trónuson, orosz püspöki koronát hordva homlokán. Lábainál jobbfelől, halvány alakok, anyaszült meztelen emelkednek ki a földből, míg egy másik csoport már kilépett sírjából s az ártatlanság jelképes fehér leplébe burkolózva várja ama nagy bírónak Ítéletét. Az Úrtól balra lángnyelvek csapnak ki a földből, s azok közt sötét alakok kígyókként tekergőznek kínjokban, arcukon tükröződő rémes meglepetéssel fogdosva homlokaikon nőtt szarvaikat. Ezek a gonoszok, az elkárhozottak, kik ördögökké válva süstörögnek a Gyehennáo. Kissé távolabb megint feltűnik a pokol képe: emberek, kötélre függesztve pörkölődnek a földből előtörő lángokon; a mi valóban nagy csoda. A kötelek kenderköteleknek látszanak; hogy esik, hogy el nem égnek? Talán bizony patent angol vassodrony-kötelek? Egy kissebb képen, láncra vert emberekkel megrakott kocsit hajt a sátán egyenesen a pokol torkába, mely voltaképen egy lángokádó szörnyetegnek derékszögre kitátott szája. A pokol ilyetén ábrázolása nem ismeretlen előttünk. A lőcsei parochialis egyház falfestményein is, légben repkedő ördögök terelnek egy sárkány szájából kitörő lángok közé, azaz a pokol fenekére, szamár hátán ülő s vállaikon a renyheség jelvényét, a »he ver és párnáját« emelő egyéneket, kik csüggedetten kiáltnak fel : ... wir sind verloren lm Gottesdienste wir traege woren (t. i. waren). A kerített lavra roppant térségein barátok, koldusok, katonák és zarándokok raja hullámzik. Kiev elsőrendű erősség. Igen nagy helyőrsége van, mely ottlétemkor sátortáborban volt a lavra és a Deneper közti hegyoldalon, honnét délutánonként s az esti misékre nagyszámmal jöttek a templomba. A zarándokok száma évenként vagy 300,000-re rúg; asszony igen kevés van köztük. A barátok magas fekete csákóikban, s kötélövezte fekete tógájukban, mindannyian marcona, katonás alakok. Szőrbeborúit ábrázatjokon rengeteg, többnyire szőke vagy gesztenyeszín szakáll hullámzik, s hátok közepét verdesi szerfölött dús hajzatuk, melyet a fiatalok hátúi, hogy ne aggasson, csomóba szoktak kötni. A kinek bodor haja van, annak a feje igazán olyan, mint a szénás szekér. Átalában rémséges piszkosak, megjelenésök, maguktartása annyira világias, hogy nincs egy vonás rajtuk, mely a nyugati szerzetesekre emlékeztetne. Oroszországban két osztálya van a papságnak: a fekete: csornoje duchovenssztvo és a fehér-papság: bjeloje duchovenssztvo; amazok, t. i. a barátok csakug}^an feketében járnak, míg emezek, a világi papság, nem fehér, hanem barna vagy kék ruhában. A fekete barátok, mindannyian sz. Bazilrendi szerzetesek, jobbára Moszkva és Kiev táján laknak, nőtlenségi fogadalmat tesznek, s a felsőbb papság egyedül az