Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

alapított gyülekezetekből képviselők vétettek fel abba,, most történt először, hogy 10 laikus tag is részt vett a zsinatban. Ezen újításnak következése lett, hogy az eddigi francia helyett, olasz lett a tanácskozás nyelve. A zsinat teendője volt az is, hogy a valdenszi tábla és a többi bizottságok tagjait és a tábla moderátorát (elnökét) a határozottan visszalépett dr. Lantaret helyébe Pons, latouri lelkész személyében megválasztotta. Többek közt elhatározá még a zsinat, hogy 1889-ben Henry Arnaud dicsőséges visszavonulásának 200 éves jubileumát meg fogja ülni. Prochet-nek, az evangélizáló bizottság elnökének levele nov. 15-ről, Rómából, következőkben adja a vadenszi evangelizátió jelen állásának leírását. Az evangelizatio 125 szolgája helyre állt, végezendő a téli munkát. Télen és tavaszkor van legtöbb hallgatónk, köztök számos a katholikus, kik vajmi kevéssé ismerik a Krisztusról szóló evangyéliomot. Nyáron, mikor az olasz nem szeret négy fal közé szorulni, 60—100 hallgatónk van vasárnaponként, mit kielégítőnek találunk. A pápa és Olaszország közti kibékülés veszélyétől szerencsésen megszabadultunk. Szerencse reánk nézve, hogy a pápa nem ismeri valódi érdekeit; mert különben ki tudna egyezni a polgári kormánnyal s ennek első sorban mi vallanók kárát. De szerencsére ragaszkodik a pápa a maga kedvenc gondolataihoz, ahhoz hogy birtokolhassa, mit elődei birtak és ennek folytán nem is sikerülend neki, hogy a liberálisokat magával ki békitse. Többiben azonban XIII Leo finom szellem, kimagasló tehetségekkel és gazdag segédforrásokkal bíró férfiú. A népre való befolyásának megóvása érdekében oly tett erővel küzd, mely jobb ügyre volna érdemes és hívei támogatják őt oly buzgalommal és odaadással, mely sok protestánst megszégyeníthet. Ha a protestánsok a római katholicizmussal való harcban csak felényi erőt fejtenének ki, mint a pápa hőkeblü pártolói, nagy dolgokat mívelhetnénk. Ah de mi itt csak maroknyi, korlátolt segédeszközökkel rendelkező nép vagyunk szemben egy óriási koloszszal és a többi országok protestánsainak tömege e harcnak láttára, holott annak őket legnagyobb mérvben kellene érdekelnie, oly közömbös, mintha Tibetnek nagy Lámájáról volna szó. A nagy sokaság e részvétlensége mellett azonban annál nagyobb hálával becsüljük német és más testvéreink részvétét, mely imával és adománnyal támogat minket. Hogy fogalmuk legyen azon sikerről, melylyel a pápa és annak pártja küzd Olaszországban, csupán egy mozzanatot akarok önök előtt feltüntetni. Emlékeznek a pápa ama pásztori levelére, melyben nyáját felhívja, hogy figyelmüket iz ifjúság nevelésére fordítsák. Hangját meghallották, tárnicsát követték és a papok által vezetett felsőbb képző intézetek, fontosságban és számban megnövekedtek. A míg államíérfiaink a kormány és a pápaság közti diplomáciái kérdést készülnek megoldani, követeink élceket csinálnak a vatikánra; addig a klerikális párt szép csendesen hatalmába keríti a serdülő uj nemzedék szellemi és szívbeli képzését, mely 15—20 év múlva döntő befolyást fog gyakorolni Olaszországra. Nem rég olvastam egy statistikában, hogy a kormány alatt álló s a műveltebb számára rendelt felsőbb leányiskolákban 3000 volt a növendékek száma, mig az apácák intézeteiben 30,000 a növendékek száma. A mi harcunk hevesebb, mint valaha és ez jele annak, hogv Isten akarja, hogy áldja a mi munkánkat, nogy necsak megtartsuk a szerzeményt, hanem azt szaporítsuk is. A mi elemi iskoláink tényleg mind nagyobb becsben állnak, kivált délen és Siciliában. Catánia lelkésze irja nekem, hogy az iskolai helyiségek be nem fogadhatják többé a gyermekeket. Riesiben egy 3500 lakóval biró városban, mult évben volt 105, most van 200 gyermekünk. Istené legyen a dicsőség, hogy oly katholikus országban, mint Sicilia, annyi gyermeket vehettünk gondjaink alá, de fájlaljuk, hogy a népesség aranyához képest nem nyithatunk elegendő számú iskolát. Megható tudnunk, hogy az idei cholera idejében, mikor mindenki elmenekült, a mi iskolás gyermekeink bátorították szöleiket, babonájukkal szembeszálltak és gyermeki hitőknél fogva azzal biztatták őket, hogy egyedül Isten mentheti meg őket a betegségtől és hogy egyedül az Ur Jézus nyithatja meg előttök a menynek kapuját. Egyik körárusunk, havi tudósításából álljon itt egy kis tudósítás a végett, hogy ezen munkásainknak egyszerű, de szilárd hitét jellemezze. Milánóban egy kávéház előtti asztal mellett űlő úrhoz lép a körárus s megkínálja egy bibliával. Az ur, beletekintve a könyvbe, visszaadja azt e szóval: Majd ha hinni fogom, hogy van Isten, akkor fogok bibliát vásárolni; a körárustól pedig kérdezé: Hát ön, hiszi-e, hogy van Isten. Természetesen hiszem. — Mi bizonyságai vannak e hitéről! Csak a balgatagok mondják az ő szivökben, hogy nincs Isten; de a ki az észnek kincsét el nem vesztette, önmagában és maga körül látja a teremtő Istent. Ha az égre tekintünk, az egek hirdetik az erős Istennek dicsőségét. Annyi pedig az Isten léte felőli bizonyság, hogy pillanatig sem lehet létében kételkednünk. Az Űr azután megvette a bibliát és mondoata: Igaza van, a létéről szóló mély, ösztönszerű hit csakis tőle jöhet. Ez világos bizonysága az ő létének és így igaza van. Ezidén dr. Comba florenci theol. tanár képviselte az egyházat a Gusztáv-Adolf-egylet gyűlésén, Nürnbergben, hol következő érdekes nyilatkozatot tett: Ha Olaszország valódi szabadságot akar élvezni, úgy az csak ellentétben a pápával történhetik meg. Az evangelizátiói bizottság pénztára eddig még megfelelhetett kötelezettségeinek, de 1888 első hónapjaiban nagy gondja fog támadni. Máskor Hollandiából szokott évenként befolyni 10,000 frank s ez elmaradt és a skóciai adomány 400 fonttal, azaz 10,000 frankkal kevesebbet hozott nekünk. Vajha ezen az újév kezdetén lehetne segíteni! Morton-díj. Morton J. T. úr Londonban 50 és 20 fontos díjakat tűzött ki a legjobb vasárnap szentelési olasz munka megírásáért. Beadatott 18 pályamunka, melyek közt több igen jeles dolgozat közül Meilleé Turinból nyerte el az első, Sciarelli F.-é Nápolyból a második díjat. Pályadíjak is előmozdítanák az olasz evangyéliomi irodalmat. Sardiniában Thomas britt körárust üldözték, bebörtönözték, de Crispi miniszterelnök beavatkozása folytán szabadon bocsátották. Waldenszi misszió déli Afrikában. A basszutók földjén Léribében, Weitzecker hittérítő, kit Humbert király legújabban cavaliére-nek nevezett ki, egy hó alatt 15 pogányt térített meg. A hittérítőnek van már Filemone nevű benszülött segéde is. Hozzá csatlakozott meg újabban Jalla C. hittérítő is, ki sok fogatú ökrös szekéren tette meg délafrikai útját a Zambese partjai felé. Waldenszi kolóniák is keletkeztek Délamerikában, nevezetesen Kosmopolitában, Sauce, lliachuelo, Alexandra, Rosario, Santa Fé és Belgrano állomásokon. Láng Adolf.