Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-19 / 8. szám

túli, s balatonmellékinek is nevezett kerületnek gondos esperese is volt egész halála napjáig. Vallását szerette, kötelességeit tudta, és mindent lelkiismeretesen csele­kedett s még meghalni is kész lett volna vallásáért, ha hallgatói és szomszéd tiszttársa engedték volna. Hívei is nagyon szerették, pedig az egyházi fenyítéket szigo­rúan végre hajtatta, s az ő hivataloskodása ideje alatt büntetett, fenyített, s az egyházba bűnbánatuk után vissza vettek jegyzéke annyira megy, hogy az ő utánna való összes prédikátorok alatt büntettek száma hatod részére sem megy. Itt sem helyem, sem időm nincs arra, hogy Tóth Ferencnek d 0 ) azon vadját cáfolgassam, miszerint Deáki hatalmaskodó, bosszús, nagyravágyó ember volt, hanem csak egy feljegyzésére hivatkozom, mely ennek egészen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. O az egyház fegyelmet szigorúan megtartotta, a törvényeket végre hajtotta, de hatalmaskodni éppen nem szokott, nem akart, mert akkor nem írja fel:4 1 ) „kuuítort is nem akarnak tenni más ekklézsiák módjára^, akkor, mikor ő a törvények szigorú végrehajtását követelte, hanem egyszerűen maga intéz el mindeneket. Hanem elfogadom Tóth Ferenc vádja helyett a veszprémi egyházmegye levéltárában róla fenmaradt azon állítást, hogy „vagyo­nos, gazdag s egyháza mellett fáradhatatlan voltu ; melyet különben eléggé bizonyít az általa vezetett Anyakönyv hetedik lapja, a hol napról-napra fel van jegyezve, hogy az újonnan épült templomon az ő cselédjei, kocsisa, lovai, szekere marhája mit és mennyit dolgoztak, és közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a felső-örsi templom építésének gondja egészen ő rajta feküdt. Ezekből kifolyólag — mondja a feljegyzés — »nemcsak jó pap, hanem hatalmas, gazdag pap is levén, nem csuda, ha az urak haragudtak reá.« 1749. ápril 4-dikén keresztelt utoljára, és így való­szinű, hogy ezután nem sokára meghalt; özvegyet s két gyermeket, Palt és Juliánnát hagyott hatra, kik halála után is Felső-Orsön laktak, birtokukon gazdálkodtak. ír. Galgóci Mihály 1750- 1762. Azt írja az" anya­könyv 11 lapján, hogy 1749. decemberében hivatot%meg a felső-örsi egyház küldöttei által; és iy$o.febfuár íz-én Keresztúri István veszprémi esperes s zent király s zaba dja i lelkész: Berényi István csopaki és Pados Férenc also-örsi lelkészek jelenlétében őt megvizsgálván, a szent szolgá­latra kibocsátotta. Galgóci, hogy buzgó, gondos prédi­kátora volt Felső-Orsne,k abból is kitűnik, hogy min­deneket gondosan beírt az emlékezetre méltó dolgok közül az egyház anyakönyvébe. 13. Szal'iy János 1762 — 1770. 14. Márton István 1770—1774. A Szathmár vár­megyei Mánd nevű curiahs selységben született, innen van előneve is. Felesége Gombás Judit volt. Apja a pápai reform.^^kj-cola alapítójának, mándi Márton Istvánnak. Előbb >5Íö#«-szent-györgyi lelkész volt. 15. Ujjváry József 1744—1783. 16. Gondol Zsigmond 1783 —1796. Előbb piriti, majd inotai, s azután felső-örsi lelkész. 17. Szentkirályszabadjai Bendek Mihály 1796—1797. Itt halt meg. 1797 ápril 17-én 18. Komáromi Berenek István 1797—1802. Előbb révkomáromi helyettes tanár volt; innen Rátóthra ment. 19. Szikszay József 1802—1086. Született Makón, Csanád vármegyében 1766-ban, prédikátor szülőktől; 4ft ) Tóth Ferenc >Túl a dunai püspökök élete.« Győr 1808. 177 lap. 41 ) Felső-Örsi reform, egyház Anyakönyve 8. lap. tanult Hód-Mező-Vásárhelyen és Debrecenben. Tanu­lásai bevégzése ntán egy évig a bécsi egyetem hallga­tója volt. 1789-ben mohai-, 1792-ben rátóthi-, 1802-ben felső-örsi-, 1806-ban tihanyi-, 1807-ben tihányi prédi­kátor lőn. 20. Vári Szabó Sámuel 1806—1816. Született Hód-Mező-Vásárhelyen 1777. február 17-én, a hol az alsóbb iskolakat elvégezvén 1704-ben Pápára ment, hol hat esztendeig tanult. Ez idő alatt az alsóbb osztálybeliek tanítója is volt, majd 1799-ben senior lett. 1800. és 1801. években tótvázsonyi akadémikus rektor volt, mely után tudománya öregbítése végett a jénai egyetemre ment, hol Griesbach, Schmid, Voigt, Loder és Schel­ling előadásait hallgatta. 1803-ban tihanyi, 1806-ban felső­örsi pappá lett. 21. Szabó Pal 1816—1828. 22. Perei János 1828—1839-ig Előbb Fehérvár-csurgói lelkész. 23. Sípos Károly 1839. 2. Tanítók. Legelőször említtetik: 1. Zabolai 1718— 1739. 2. Berényi Ferenc 1739—1754- 3- Pákozdi János 17^4 —1763. 4. Földes István 1763 —1^9. 5. Pápai János 1769—1775. 6. Sípos István 1775—1776. 7. Págyi Ferenc 1776—1778. 8. Gönci István 1778 —1782. 9. Naszáli János 1782—1785. 10. Szilvási János 1785—1788. 11. Szécsi György 1788—1790. 12. Csákvári Mihály 1790 —1796. 13. Markos Dániel 1796—1799. Szeness László 1799—1804. 15. Péli László 1804. A felső-örsi reform, egyháznak mostani lelkésze Cseh Sándor, egyházmegyei számvevő, tanítója Németh Gerő a balaton felvidéki tanító-egylet alelnöke; minda­ketten hivatásuknak élő, buzgó munkás férfiak s híven forgatják a nékik adatott talentumokat. Végezetre felemlítem, hogy az 1740-ben épült templom helyett 1886. és 1887. évben egy díszes újon­nan épült templom áll Felső-Őrsön, mely mintegy busz ezer forintba került s a mely egy krajcárig az egyház zsebéből került ki, mert azt a 150, mond egyszázötven forint segélyt, melyet a Konvent adott 1886-ban, e nagy összeg mellett, alig lehet megemlíteni. Méltók az utódok apáik nevére ! Thúry Etele. IRODALOM. A Franklin-társulat kiadásában megjelent: Buda­pesti cini- és lakjegyzék. A bejelentési hivatal hiteles ada­tai alapján szerkesztette Kolos Lajos, belügyministeri tit­kár. 5-dik évfolyam, 1888. Ára vászonba kötve 5 frt. BekütdÖtt folyóiratok. Otsragos középiskolai tanár­egyesületi közlöny XXI. évf. februári füzet. Szerk. Volf György, Budapest. — Magyar paedagogiai szemle, 1888. évf. februári füzet. Szerk. és kiadja Rill József, Buda­pest. — Protestáns Néptanító 1888. 1—5. sz., nevelés- és oktatásügyi hetilap, több prot. tanító-egylet rendes közlö­nye. Szerk. Sólyom Antal H.-Nánás. — Téli Újság, 1888. 9. évf. 6—9. sz. Szerk. Csécsi Miklós, kiadja Hornyánszky V. Budapest. — Az iskolákért. A népiskolai tanügy re­formját célzó havi közlöny. Szerk. és kiadja Horváth József, Arad. — Gondolat. Theologiai és philosophiat folyóirat, kiadja a magyarhoni ág. hitv. evang. theolog. ifjúság. Szerk. Geduly Henrik, Pozsony. — Közlöny a debreceni »Hittanszaki önképző-társulat« köréből. Szerk. Nagy Gyula és Bátori Gábor, Debrecen. — Unitárius Közlöny a vallásos és erkölcsös élet ébresztésére kiadja a Dávid-Ferene-egylet, szerkesztik Nagy Lajos és Boros

Next

/
Thumbnails
Contents