Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

apostoli fejét; megmentették a pápát minden kellemet­lenségtől, melybe egy nyomorult földi birtok miatt jut­hatna. És hogy ez által hívei szívében nem veszített, hangosan bizonyítja az a 18 millió forint péterfillér, mely jubileuma alkalmából zsámolyára letétetett. Nem, középkori óhajtások és kívánalmak nem szol­gálhatnak a katholicismus érdekének. Különösen a világi katholikusoknak nem szolgálhat teljes lelki megnyugvá­sukra, ha egész odaadással megtanulni iparkodnak a középkori katholikus gondolkozás módját. Hiszen akkor létesíttetett a clerus és nem clerus közti éles megkülön­böztetés. Valamint a pápa vindikálta magának az egész világ feletti feltétlen uralmat, ugy minden egyes pap egyháza feltétlen urának nyilváníttatott ki. A papok voltak a familiares Dei — az Istennek családbeliei, a többiek voltak a carnales, a testbeliek, a földiek, érzékiek s mint ilyenek minden tekintetben feltétlenül alá voltak vetve a papságnak. Ezen éles megkülönböztetés szülte az inquisitio minden iszonyait, hol millió jó katholikus világi, kínos máglyahalált szenvedett azon ártatlan véletlen miatt, hogy nem tartozott az egyház uralkodó seregéhez. Van e valaki, a katholikus világiak közt, ki vissza­kívánja ezt az időt ? A katholicismus érdekében emelünk szót, midőn azt állítjuk, hogy középkori óhajtások rossz szolgálatot tesznek a kath. egyháznak. Még károsabb a katholicismusra nézve a követelő és támadó állás, melyet a kath. clerus mind másutt, mind nálunk kezd elfoglalni. A modern államokban honol annyi műveltség és tapintat, hogy egy vallásnak törekvéseit sem akadályoz­zák, míg saját körében buzgólkodnak. Sőt, ha vallásos eszközökkel a haza felvirágzása körül is fáradozik, az állam és társadalom osztatlan elismerésében és tisztele­tében részesül minden vallás és ily buzgóságban kész­séggel támogattatik. Sajnos, de úgy látszik, hogy hazánk egyébként ér demes kath. klérusa ily ténykedéskedéssel nem elégszik meg. Terhére látszik lenni ezen sokat zaklatott ország­nak alkotmányos berendezése, mely tisztelve az égvén szabadságát, mindenkinek megengedi, hogy saját hite szerint üdvözüljön. Túlkapásai azonban, akár az állam, akár más val­lásúak ellen vannak irányozva, édes gyümölcsöt még sohasem teremtek a kathol. egyház számára. Oly idő pedig, mely kedvező lenne egy új ellenreformátióra egyelőre nem fog beköszönteni. Es oly ország, mely helyt engedne a középkor-féle papi uralomnak, nem lé­tezik. A kath. világiak java felháborodna ellene. A protestánsokon pedig a bátorságot megkisérleni oly fenhéjázó követeléssel, mint minap Schlauch püspök tette, az nem tanúskodik modern fogalmak mellett. Ily követelés csak azt mutatja, hogy a lángészű tudós is egészen elmerülhet a múltba és a jelent nem látja. Hozzá, a prote-tánsok ma már alkalmatlanok az áttérít­tetésre, mert ők azt hirdethetik joggal, hogy nagy al­dására voltak az országnak, mely náluk nélkül ma már sem magyar, sem szabad nem lenne többé. Ne tegyük tönkre Magyarországot vallási súrló­dások által. A mai fogalmak szerint legillőbb a külön­féle vallások közti béke és a különféle vallásoknak vállvetett törekvése ez országot fejlődésében támogatni. Ez azon protestáns álláspont, mely kötelességének tartja felszólalni a katholicizmus érdekében, Bierbrunner Gusztáv. ISKOLAÜGY. Egy tanító-egyesületi székfoglaló beszédből. A felső-baranyai ref. tanító-egyesület legutóbbi köz­gyűlésén, melynek jegyzőkönyve hozzánk beküldetett, az újonnan választott elnök, Szűcs Dániel siklósi tanító, székét figyelemreméltó beszéddel foglalta el, mely meg­érdemelné, hogy szélesebb körben is megismerjék. Tér szűke miatt azonban csak azon pontjait teszszük közzé, melyek általánosabb érdekűek és a melyek a dunamel­léki püspök ez évi jelentésének néhány megjegyzésével és e Lap főmunkatársának »Egyházkerületi közgyűlés után« című cikkének észrevételeível allnak összefüggésben. A tanítók az 1868. évi törvények értelmében — mondja a székfoglaló -—- némileg emancipáltattak, kötelességeik s joguk a polg. törvény által is körvona­lozva lettek, minek következtében tantestületekké, szabad egyletekké alakultak, saját belügyeiket maguk intézik, az egyháziak egyházi felsobbségük jóváhagyásával Talán ekkor szűnhetett meg a hangoztatott egyháziasság ? Ez idők óta tulajdoníthattak a tanítók maguknak többet, mint a mi képességüket s állásukat megilletné ? Részem­ről nem írok alá annak, hogy a tanító nem eléggé egy­házias, mint egy lapban közzélett cikkben van állítva. A fe'ekezeti tanítóképezdében, honnan nagyobb részük kikerült, elég egyháziasan tanítanak. Nekünk pl. N. Kő­rösön felváltva minden köznap reggel kellett képezdei növendék korunkban templomba menni, s kivétel nélkül mindnyájunknak vasárnap d. e. s d. u. a kik elmaradtak azok erkölcsileg lettek figyelmeztetve ; továbbá temeté­seken lett megjelenésünk alkalmával is mind ruházatunk, mind magunk viseletének eléggé egyháziasnak kellett lenni, ha csak egvszer is jelentünk meg világos színű ruhában, figyelmét mindenekre kiterjesztő nt. Cz. K. L. lelkész úr azonnal megszólított bennünket A képezdét elvégezvén, azóta is mind iskolai, mind templomi és kántori szolgálatunk elvégzése alatt eléggé egyháziasak vagvunk; de egyháziasan jeUnünk meg a köznép előtt is, úgy mint tisztességes tanítókhoz illik. Mit tevők legyünk tehát, hogy eléggé egyháziasoknak mondassunk f ! Nem mulasztom el felemlíteni, ho«y tantestületünk tagjai közt a közel mult időben voltak személyeskedé­sek Ez sem volt hátrányára a tantestü'etünknek. A bo­rongós, zivataros idő után szélcsend s üdítő levegő szo­kott lenni. így lett tantestületi életünkben is, hol most mint tudom, teljes szélcsend egyetértés s békesség la­kozik közöttünk. Ily egyetértésben talált bennünket a mult év folya­mán főt. Sz.ász Károly püspök urunk s lelki atyánk, ki nem annyira testületi, mint inkább s kizárólag egyéni működésünkre s annak eredménye felülvizsgálására for­dította főpásztori figyelmét. Örültek — mint néhány is­kolában volt megjelenésem alkalmával tapasztaltam — a szorgalmasabbak, hogy egy ügyértő, mesterek-mestere vizsgálja felül hivatali működésüket s ismeretet szerez nagy fáradsággal s izzadassal elért nemes s minden fog­lalkozást felülmúló gyermek-nevelő s tanítói működésük eredményéről ; de féltek s rettegtek közülünk azok, kik nem hivatásból s kedvvel forgolódnak a kic-inyek körül, kikről Jézus Ís ezt mondta: »ilyeneké a mennyeknek or­szága* s szolgai félelemmel, remegve tekintének az em­ber lelkületét pillanatra megismerő s megitélő biróra, s pirulva kellett elszenvedniük a főpásztor nem tetsző, sőt sok helyt — mint személyesen is tapasztaltam — intő, feddő s dorgáló, de mindig szerető atyai jóindulattal s

Next

/
Thumbnails
Contents